– Akkor eléggé magányos hős lehetett, hiszen túl sokan nem tiltakoztak emiatt.
– Valóban, bár én is csak a Társaság a Szabadságjogokért szervezet kezdeményezéséhez csatlakoztam. De visszatérve az eredeti kérdéshez: nem rejtettem véka alá a véleményemet akkor sem, amikor az alaptörvénnyel kapcsolatos külföldi kritikákról vagy a Tavares-jelentésről kérdeztek, bármilyen fórumon. Sőt, 2011 áprilisában egy MSZP-rendezvényen is kifejtettem az álláspontomat az alkotmányozással kapcsolatban. Mindezzel együtt sok olyan ügyön is dolgoztam, amely talán nem politikai oldaltól vagy irányzattól függ, például 2011-ben a VMSZ megkeresésére bármiféle juttatás és ellenszolgáltatás nélkül segítettem kidolgozni egy alkotmánybírósági beadványt, amivel az akkor készülő, vajdasági magyarokat hátrányosan érintő restitúciós törvénnyel szemben terveztek benyújtani.
– Mindezek ellenére meglepetés volt a mostani fellépése, hiszen az utcán még soha nem szólalt fel. Miért pont most gondolta, hogy egy tüntetésen is fel kell lépnie?
– A civil szerveződések sokadjára tudtak mozgósítani viszonylag sok embert, és úgy gondoltam, érdemes csatlakozni azokhoz a hónapok óta igen aktív fiatalokhoz, akik szeretnék jobbá, élhetőbbé tenni Magyarországot. Ehhez pedig a jelenlegi hatalom tagadása már kevés: túl kell lépni ezen, és meg kell fogalmazni a lehetséges jövőre vonatkozó elképzeléseket. Magam így jutottam arra, hogy most érdemes nyíltan színt vallani.
|
Keresték a neuralgikus ügyeket
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Hogyan fogadták ezt a munkahelyén? Nem fél a következményektől?
– Jogvégzett emberként tisztában vagyok a saját lehetőségeimmel. Az egyetemen nem politizálhatok, de azt semmi nem tiltja, hogy a véleményemnek a kampusz falain kívül hangot adjak. Egyébként egyelőre senkitől nem kaptam egyetlen rossz szót sem, de nem is kaphattam volna, hiszen az intézmény belső rendjét nem sértettem meg, a véleménynyilvánítás szabadságának joga pedig engem is megillet.
– Vasárnap bejelentették, hogy 19 kérdést kívánnak népszavazásra bocsátani. Miért pont ennyit, s miért ezeket a témákat vetették fel?
– Kerestük azokat a neuralgikus ügyeket, amelyek a jelenleg regnáló hatalom működésével kapcsolatban vethetők fel, ugyanakkor találtunk hosszú ideje megoldatlan rendszerszintű problémákat is. Így fontosnak tartottuk, hogy lépjünk fel a korrupció ellen, amelynek része, hogy legyen nyilvános a képviselők adóbevallása, valamint a hozzátartozóik vagyonnyilatkozata, s a közpénzből megvalósítandó beruházások esetén ne térhessenek el a közbeszerzésekre vonatkozó általános szabályoktól. A rendszerváltozás óta nem sikerült megoldást találni az ügynökkérdésre, így most ezt is felvetjük. Úgy gondoljuk, emellett napirenden kell tartani a közoktatás alapvető problémáit – ilyen a tankötelezettség felső korhatárának indokolatlan leszállítása –, illetve választ kellene találni az egészségügy területén tapasztalható súlyos gondokra is.
– Kitől származik a népszavazás ötlete?
– Nem tudom, mert amikor a szervezőkkel közös ismerősök révén kapcsolatba kerültem, a téma már az asztalon hevert. A részletekről viszont csak utána kezdtünk beszélni, így a konkrét kérdések kidolgozásában már én is részt vettem.
– A múlt vasárnapi tüntetés egyes szónokai – Kész Zoltán és Bokros Lajos is – utóbb mintha nehezményezték volna, hogy a kezdeményezésről nem tudtak. Velük miért nem egyeztettek?
– Mindenképpen szerettük volna elkerülni, hogy bárki „széttrollkodja" az ötletünket.
A közelmúltban láttunk már példát arra, hogy egy népszavazási kezdeményezést miként lehet ellehetetleníteni, ennek pedig mindenképpen elejét akartuk venni.
Ezért nyújtottuk be múlt pénteken szinte titokban az aláírásgyűjtő íveket a Nemzeti Választási Irodához.
– Politológusok szerint túl sok a 19 kérdés, s úgy vélik, a felvetett témák többségénél hiányzik az emberek személyes érintettsége. Ezzel kapcsolatban utaltak a 2008-as „szociális" népszavazásra, amely azért lehetett sikeres, mert tandíjat vagy vizitdíjat senki nem akart fizetni.
– Tényleg túl sok a kérdés? Örülnék annak, ha ma Magyarországon csak 19 súlyos problémával kellene szembenéznünk. Akinek pedig nem tetszik ez a csomag, kezdeményezzen más ügyekben népszavazást. A lehetőség senki elől nincs elzárva, és ha valaki más fontos témákban is referendumot akarna, mi civil szerveződésként készek vagyunk azt támogatni.
– Azt az érvet azért nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a mostani kérdések sokak számára túl bonyolultak, nehezen értelmezhetők. Mindenképpen ilyen például az európai ügyészség felállítására vagy a zöldenergia hasznosítására vonatkozó felvetés.
– Lehetséges, hogy túlbecsültük a választókat, és túlteng bennünk az értelmiségi sznobéria. Másfelől milyen alapon vonja kétségbe, hogy az emberek hajlandók gondolkodni?
Benne van persze a pakliban, hogy mindez nem érdekel senkit. De ha nem próbálkozunk, soha nem derül ki, hogy tényleg van-e értelme egy ilyen kezdeményezésnek. Amúgy pedig meggyőződésem, hogy értelmes dolgokról kell végre társadalmi párbeszédet folytatni. Erre mi felkészültünk, és vannak elképzeléseink arra, miként lehet az első pillantásra nehezen értelmezhető kérdéseket is mindenki számára világossá tenni. Szerintem véget kell vetni a komcsizásnak, fasisztázásnak, nácizásnak vagy gecizésnek, mert az nézi le az embereket, aki azt gondolja, hogy ez kell nekik.
– A Nemzeti Választási Iroda hétfőn a kérdéseket technikai szempontból elfogadhatónak találta, de a végső szót a Nemzeti Választási Bizottság mondja majd ki. Mire számít?
– Semmiben nem vagyunk biztosak, de úgy gondolom,
jól összeraktuk a kérdéseket, és azokon nehéz lesz fogást találni.
Nem akarok azonban muníciót adni a választási bizottságnak azzal, hogy bármilyen érvet felhozok a kezdeményezés mellett, de azt nyugodtan kijelenthetem: ha úgy adódik, jogorvoslatért a Kúriához fordulunk.
– Ha átmennek a kérdések, mi lesz a további menetrend? Például kitől remélnek segítséget az aláírásgyűjtéshez? Pártoktól is?
– Bár csak már ott tartanánk. Amúgy a népszavazás elrendeléséhez fűződő érdek nem engedi meg, hogy kényeskedjünk. Aki segíteni akar, azzal megtaláljuk majd az együttműködés módját. Egyelőre egyetlen politikai szervezet sem mondta, hogy elzárkózik, bár azt sem, hogy kész közreműködni. Nyilván várják a választási bizottság döntését.
– A Jobbikra is számítanak?
– A kívánatos partnerek listáján bizonyára nem ez a szervezet van az első helyen. Ha a Jobbik jelentkezne, akkor kollektív döntést kellene hoznunk, de
alapos meggondolást kíván,
hogy ebbe belemenjünk-e.
– A hatályos szabályok szerint egy népszavazás akkor lehet érvényes, ha azon a választásra jogosultak több mint fele részt vesz. Elképzelhetőnek tartja, hogy a kérdéseikkel négymillió embert szavazásra bírnak?
– A legszebb az lenne, ha egy eredményes népszavazással döntésekre kényszeríthetnénk a parlamentet. De jelentős eredményként értékelném azt is, ha sikerülne elérni a referendum kitűzését, és azon a választók milliós nagyságrendben igennel voksolnának a kérdéseinkre.
Meggyőződésem, hogy a döntéshozókra egy közjogi értelemben eredménytelen népszavazással is nyomást lehet gyakorolni,
amire korábban is volt példa. Az állampolgárság megszerzésének feltételeit 2004-ben egy sikertelen referendum után könnyítették meg, és azt gondolom, hogy a Fidesz sem hagyhatná figyelmen kívül, ha most egyes témákban elég sokan támogatnának minket. Ha azonban semmi nem jön össze, a próbálkozásunk már önmagában elég ahhoz, hogy a magyar társadalom számára fontos kérdéseket hosszú ideig a közbeszéd részévé tegyünk.
