„Ismertek olyan kamionost, akinek az adatlapján egy fia kamionnal kapcsolatos kép vagy adat nincsen? Miniszterelnök urunkat nagyon átverte ez a gyerek...”

A kicsiny szösszenet egy facebook-oldalon jelent meg, s arra a megejtő jelenetre vonatkozott, amelyet március 16-án este sugárzott az Orbán Viktor Minden Lépéséről Premier Planban Tudósító Magyar Televízió (OVMLPPTMT). Leánykori nevén az mtva.hu. A jelenet, melyben egy erdélyi gyerek és egy szintúgy erdélyi leányka sétálgat a nagy magyar hófútta puszta autópályás szakaszán, megérintette a közösségi média ingerküszöbét, olyannyira, hogy kezdetben fölmerült, talán statisztaszerű – és egy Szálasira utaló bejegyzés miatt fasisztaszerű – személyiséget sikerült jó előre megszervezett spontaneitással Orbán Viktornak a dzsipjébe fölvennie.

Egészen vad  és merész feltételezések kezdtek terjedni, de aztán kiderült, hogy tévedés az egész. A napszemüveges férfi, akit az évszázad hófúvásának nyomait megszemlélő vezetők fölvettek autójukba, valóban az volt, akinek mondta magát: egy csíkszeredai kamionsofőr, aki a hó miatt vesztegelt az úton. Más kérdés, hogy sem ő, sem hölgypartnere nem volt azon meglepődve egy cseppet sem, hogy a miniszterelnök és a belügyminiszter veszi föl őket. A kamerák jelenléte sem zavarta őket. Ilyen nyitottak ezek a mi erdélyi kamionosaink!

Az Orbán-Pintér tandem videója kapcsán született virulens félreértésben az a legszörnyűbb, hogy az első online hírek megjelenése után nyomban el is hittük, talán még az is megtörténhet, hogy ezek valakit beszerveztek azért, hogy népünk megmentői megmentés közben látszódjanak.

Erősítette a csalafinta érzetet, hogy a 8.56-nál kezdődő beszédrészletben a belügyminiszter megkérdi a szemüveges férfitól: „Látott már ilyen hóvihart?” Mire az erdélyi ’gyerek’ Csíkból azt feleli: „Hát igazán nem” (és harsányan fölnevetett). Ez első hallásra is olyan képtelenségnek tűnt, hogy talán még a csíki málnapásztor (a medve) is jót röhögött volna rajta.

A közösségi média sem volt rest. Az odavetett közlésekből a legelején arra lehetett következtetni, hogy ezekről simán el lehet képzelni, hogy megszervezzenek egy spontán találkozást. Ez most is, és a jövőben is bármikor elképzelhető. De a valóságban ezúttal nem történt meg.

Nem minden tanulság nélküli azért egy ilyen testes videó. Sok olyan apróság kiderül általa, amelyre az orbánista píármajszterek rossz álmukban sem gondolnak, mert valószínűleg nem mernek rágondolni. Hogy a magyar miniszterelnök komor tekintetű bikaként roncsol elő a tisztaszobából, s oldalnézetből is megmutatja egyre terjedelmesebb pocakját (az a halála, mondta egy őszi zászlófelvonáson a kövér katonákra), ahhoz azért kell egy merész videoszerkesztő is. Hogy a képsor legelején 1.30-ig ne történjen semmi (egyedül van, mint az ujjam!), amikor pedig kilép a cipőjéről leverni a sarat, úgy nyikorog a teraszajtó, mint a rosseb: meghökkentő.

Orbánt olyan ajtón léptették ki, ahol nem szokott járni. S olyan cipőt vett föl, amit nem szokott viselni. Az egész film tele van olyan természetellenes jelenettel, amelyben Orbán kíváncsian hallgat (rendőrre, tűzoltóra, járókelőre). Ez a legtermészetellenesebb. Ez az ember ugyanis nem szokott másokra hallgatni. Őrá szoktak figyelni, amikor elkurjantja magát: „Na, hogy állsz, Sándor?”

Sándor jól áll, mert előrehaladott kora ellenére sem szenved túlsúlytól, ráadásul azt a kockázatot is vállalja, hogy beüljön egy ilyen sofőr mellé. Szerencséje is van, mert a hideg napok után elmondhatja: senki se halt meg a hóviharban, érthetetlen a hivatalos szervek késedelmes vagy hiányos intézkedéseire hivatkozni.

Ami egyben azt is jelenti, hogy a filmben látható sofőr és utasa megint úgy érzhetik, hogy célba értek.