Nevezettek pontosan azt válaszolták, amire számítani lehetett. Legfeljebb az érthetetlen, miért tesz most úgy Martonyi János, mintha meg volna lepve Pozsony hisztérikus reagálása miatt. Hiszen ezt már hetekkel ezelőtt megjósolták a szlovákiai magyar politikusok. Ezért is kérték jó előre Orbántól, ne kapkodja el a kettős állampolgárság megajánlásának ügyét. Egy elsietett magyar lépés szerintük a Fico-Slota páros malmára hajtaná a vizet: kiváló okot szolgáltatna nekik a magyarellenes érzelmek felszítására az ottani kampány csúcspontján. Most ennek vagyunk szemtanúi. Egyben a habitusában Orbánnal sok hasonlóságot mutató Fico üzent Martonyival. Röviden, velősen: benne emberére akadt Orbán.

Már kezdtük elhinni, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokban lejjebb már nem vezet út. Mostantól reális a veszély, hogy a mélypont még előttünk van. Hogy elkerüljük, államférfiúi bölcsesség szükségeltetne, aminek halvány nyoma sem dereng. Sem itt, sem ott. A kettős állampolgársággal ugyanaz eshet meg, mint az előző Orbán-kormány idején a státusztörvénnyel: a nagy anyaországi ajándék mérgezett gyümölccsé válik. Akkor a törvényt csak úgy lehetett a szlovák és a román kormány torkán lenyomni, hogy a jogszabály tüskéit - vagyis a területenkívüliség elemeit - lenyesegettük, de ezzel jórészt meg is fosztottuk eredeti szándékaitól.

Orbánék most is abból indulnak ki, hogy a szomszédoknak semmi közük ahhoz, milyen törvényeket hozunk az ott élő magyarok segítése céljából. Ők viszont - jelen esetben a szlovákok - azt válaszolják: nekik meg az a szuverén joguk, hogy eldöntsék, milyen módon engedik alkalmazni területükön a saját állampolgáraik státusát érintő idegen törvényeket. Mint látjuk, az érvelés mindkét oldalon lényegében ugyanaz, mint nyolc-tíz évvel ezelőtt volt. Akkor zömmel a szlovák érvek bizonyultak nyomósabbaknak.

Nem lenne itt semmi gond, ha steril jogászi purparléról volna szó. Csakhát ettől messze vagyunk. Százezrek mindennapjait keserítheti meg egy elmérgesedő vita. Amit meg kell akadályozni. Nekünk, magyaroknak, ehhez első ránézésre több érdekünk fűződik. Merthogy Pozsony kezében tényleg van magyar kártya, a miénkben viszont nincs szlovák lap.

Egy hirtelen felindulásból elkövetett kettős állampolgársági döntés előtt ideje volna egy-két kérdést feltennünk magunknak. Mivel teszünk a legtöbbet a szomszédos országokban élő magyarokért? Valóban azzal-e, ha előkészítetlenül, a következmények vizsgálatát mellőzve, tárgyalások nélkül, de szuverén jogunkkal élve megadjuk a kettős állampolgárság lehetőségét? Akár azt is vállalva, hogy ezzel komoly kellemetlenségeknek tehetjük ki őket, úgymint - Ficóék közléséből tudhatjuk - állásvesztés, állampolgárságtól való megfosztás? Mi persze akár még így is vállalhatjuk a dolgot - de biztosak vagyunk abban, hogy az érintettek is?