|
| Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság |
„A magyar kormány részéről olyan közvetlen nexust próbálnak fenntartani a német közélet, üzleti-befektetői szféra, illetve a média fontos szereplőivel, ami a torzított-mesterséges valóságban, azaz a magyar kormányt befeketítő német médiában soha nem fog megjelenni” – mondta munkatársunknak egy kormányközeli prominens. Elmondása szerint a kabinet részéről arra használták fel a Mándoki-koncert adta lehetőséget, hogy a személyes kapcsolatok erősítése, a kapcsolatok tudatosítása eredményes legyen.
Az Orbán-kormány egyik határozatában már tavaly egy 1,1 milliárdos keretösszeget hagyott jóvá a kapcsolatok erősítése érdekében, ez a német-magyar barátság évének büdzséje – tudtuk meg. Másrészt – az emlékezetes és sok vitát kiváltó Dohnányi-jelentés szellemében – a magyar kormány Németországban „egy kisebb tudatosító kampányt” szeretne folytatni ősszel, még az október 3-ai évforduló előtt, hogy a német figyelem középpontjába állítsa: a magyaroknak meghatározó szerepe volt abban, hogy a berlini fal leomlott, és a német egység létrejött. Ezért döntött a kormány arról, hogy megpróbál egy olyan „eszközrendszert” kialakítani, mellyel egyszerre lehet szólni a német néphez, de a német véleményformálókhoz is. Emellett találkozókat szerveznek a német nagykövetségen, a konzuli hálózatban és „más szinteken” is – mondták el.
Megérte a pénzét a kabinet szerint
Az augusztus 21-ei, Várkert Bazárban rendezett (ingyenes) Mándoki-koncert közel százmilliós költségét a Népszabadságnak azzal magyarázták: „több mint harminc olyan zenész, ismert világsztár állt a színpadon, akik a könnyűzene elmúlt harminc-negyven évének a meghatározó alakjai”. Másrészt a harminc zenész fellépési díja mellett a 94 milliós tétel a szállásköltséget, a próbanapok költségét és a technikai költséget is tartalmazta – ennél konkrétabb tájékoztatást egyelőre nem kaptunk.
2013-ban is címlapokra került a Mándoki és barátai Müpa-koncert: akkor a Művészetek Palotája tájékoztatása szerint a teljes költség 88 millió forintos tétel volt.
Mándoki László egyébként vállaltan rokonszenvez az Orbán-kormánnyal, jóval a 2014-es választások előtt azt mondta egy Heti Válasz-interjúban: „Mélyen tiszteletben tartom Orbán Viktor hazafiságát. A távolba látó képességét, a bátorságát, amivel szembeszáll a látszólag egyszerű, populáris megoldásokkal.”
„Orbán provokatív, de sikeres”
A Dohnányi-tanulmány néven ismert dolgozatot a független német külpolitikai intézet (DGAP) jelentette meg nyáron, mert a szerzők szerint torz kép alakult ki a magyar kormányról a német és a nemzetközi sajtóban. Klaus von Dohnanyi (Hamburg volt polgármestere ) és szerzőtársai értékelték a magyarországi helyzetről szóló német nyelvű tudósításokat, és megállapították: azok „részben hiányosnak és egyoldalúnak, olykor tartalmilag hibásnak minősíthetőek”.
Orbán Viktorról a tanulmány azt írta, nem támogatja az antiszemitizmust, még akkor sem, ha a „személyzeti döntései pártpolitikailag motiváltak”, ami árt az intézményeknek, és ez „a minden demokrácia számára nélkülözhetetlen sokféleség visszaszorulásához is vezethet”.
Dohnányi azt elismerte, hogy a magyar miniszterelnök stílusa provokatív, de a tanulmány próbálta mentegetni például Orbán Viktor elhíresült tusnádfürdői beszédét is. A jelentésben azt írták az illiberális demokráciák méltatása miatt nagy nemzetközi botrányt kavaró beszédről: „Orbán beszédében a szabadság és az emberi jogok tiszteletén alapuló demokrácia keretei között keresett egy olyan utat, mely elvezet napjaink gazdasági liberalizmusától egy erős államig, melyre nem pusztán csak a gazdasági liberalizmus jellemző. Az általa felvázolt új politikai irány szándéka szerint több védelmet nyújtana a szociálisan gyengébb rétegeknek és a magyar nemzeti érdekeknek, többek között hogy – nézete szerint – napjaink gyorsan változó világában Magyarország sikeresebben tudja megállni a helyét az államok és kormányzati rendszerek nemzetközi versenyében.”
