Van az a pénz, amiért Orbán parancsát teljesíthetik

Lázár János a múlt héten már utalt arra, hogy a kerítésépítésbe bevonhatják az érintett megyékben a közfoglalkoztatottakat, ami az emberi erőforrások jelentős bővülését jelentené. Azt viszont kizárta, hogy e munkában illegális bevándorlók vegyenek részt, bár a menedékkérőket egy augusztus 1-jétől hatályos törvénymódosítás szerint közmunkára foghatják. Múlt héten pedig az RTL Klub híradója azt adta hírül, hogy a déli határ mentén működő fuvarozók levelet kaptak a honvédelmi tárcától, amely szerint teherautóikat szükség esetén igénybe veszik.

Kelemen Zoltán Gergely / MTI

Az egyik érintettnek a minisztériumban állítólag azt mondták, hogy a kerítésépítéshez van szükség a járművekre. Ezt a HM szinte azonnal tagadta. Tény ugyanakkor, hogy a hatályos jogszabályok alapján, „ha a honvédelem érdeke és a honvédelmi feladatok ellátása más módon nem, vagy nem megfelelő időben, vagy csak aránytalanul nagy ráfordítással elégíthető ki”, a határok védelme érdekében is gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség nyújtására lehet bárkit kötelezni. Igaz, a „szolgáltatás teljesítése miatt felmerült vagyoni hátrányért (…) kártalanítás jár”. Vagyis: a fuvarozók kiesett bevételét meg kellene téríteni.

Szakmai körökben különben úgy látják, csak elhatározás kérdése, milyen határidőt szab a kormány a kerítés felhúzására. Ha hajlandó az eredetileg tervezett hat és fél milliárdhoz képest többet költeni a célra, egy hónap akár elég is lehet. A szükséges eszközök ugyanis rendelkezésre állnak, és nem csak a piacon.

Cölöpverő gépek és megfelelő szállító járművek több állami szervezetnél – például a vízügyi igazgatóságoknál – is vannak, de ha ezeket bérelni kellene, 12 órás műszakkal számolva napi kétszázezer forint alatt meg lehetne úszni. A díj egy hónapra eszközönként öt-hatmillióra rúgna, így nem egészen félmilliárdból száz cölöpverőt és teherautót lehetne bérbe venni, ami a logisztikai és építési feladatok ellátásához az állami eszközökkel együtt elég lehet.

Gondot az élőmunka sem okoz, mert a déli határ közelében sok az álláskereső, akit közfoglalkoztatottként vezényelhetnek ki. Annyi ember dolgozhatna tehát, amennyit szükségesnek látnak, illetve amennyien hozzáférnének a munkához. Más kérdés, hogy ez is pénzbe kerül, bár a havi ötvenezres közmunkásbér mellett például ötezer főre járulékokkal együtt sem költenének többet egy hónap alatt négyszázmilliónál. Valahogyan ki kellene persze juttatni őket a terepre, ami a lakott területektől távoli határszakaszokon nem is egyszerű feladat, és ez is felemészthetne százmilliót közelítő összeget.

Egy sötét ló van még: a kerítés maga. Amennyiben a büntetés-végrehajtás nem győzné a tempót, a piacról kellene a drótfonatot és a NATO-drótot is beszerezni, ami megint csak költségnövelő tényező. Azt, hogy ez mennyibe kerülne, kalkulálni sem nagyon lehet, mert valószínűleg nem a piacon is beszerezhető, méterenként anyagáron akár kétezer forintból megépíthető szokványos fonott drótkerítésről, hanem speciális követelményeknek megfelelő termékekről van szó.