A nyilvánosságban élénk vita zajlik arról, hogy vajon az őszi tüntetéseken felszólalók a pokolba küldhetik-e a pódiumról a komplett „elmúlt huszonöt évet", esetleg differenciálniuk kellene a korszakok között, de nincs kizárva, hogy a résztvevőket kevéssé foglalkoztatja a dilemma. Legalábbis ezt mutatja az MTA Politikatudományi Intézetének a december 16-i Nincs hova hátrálnunk! elnevezésű demonstráción készült kutatása. Az eredmények szerint szó sincs arról, hogy a felvonulók meghatározó többsége mindenképpen valamilyen új erőre vágyakozna, s az aktuálisan porondon lévő pártok közül semmiképpen nem tudna választani. Sőt nyolcvannégy százalék a hét végén is biztosan elmenne voksolni. Arról már nem is beszélve, hogy a többség április 9-én is ikszelt: 63 százalék az összefogás pártjaira, 19 százalék pedig az LMP-re voksolt.

A pokolba kívánják Orbánékat Veres Viktor / Népszabadság

Az is beszédes adat, s némiképp árnyalja a korábbi értékelések egy részét, hogy a válaszadók mindössze egy százaléka nyilatkozott úgy: tavasszal még a Fideszt támogatta.

Ugyanakkor sok kérdést vet fel a vizsgálat módszertana, amely idehaza „kipróbálatlan". A kutatók 1650 darab felkérő lapot osztottak ki a december 16-i megmozduláson. A papíron szerepelt, kik készítik a vizsgálatot, s milyen célból. Arra kérték a megszólítottakat, töltsék ki az intézet honlapján fellelhető online kérdőívet. Ezt háromszázötvenheten meg is tették, az ő feleleteik alapján készült az összegzés. (Érdekesség, hogy majd háromnegyedük diplomás.)

– Ez pillanatfelvétel, de tudományos alapú, értékelhető eredmény – mondta lapunknak Mikecz Dániel, az MTA munkatársa. Hozzátette: – Ez inkább kvalitatív kutatás. Leginkább ahhoz hasonlítható, mintha miniinterjúkat készítettünk volna. A reprezentativitás fogalma egy esemény értékelése kapcsán értelmezhetetlen. Ha például a budapesti közlekedésről készítünk felmérést, s tudjuk, hány autós és gyalogos van a városban, akkor tudjuk, hány autósnak és gyalogosnak kell szerepelnie a mintában. Egy tüntetés közönsége viszont nem adott, így más módszerekkel kell megismerni.

Arra a felvetésre, hogy máshol alkalmazzák-e a metódust, így felelt: – Már a hatvanas évek óta használják ezt a módszert az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa országaiban egyaránt, Belgiumtól Olaszországig.

Mikecz felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi mozgalmak kutatása egyébként is nehéz, és csupán a megszokottaktól eltérő módszerekkel lehetséges. Ennek az az oka, hogy – intézményesítettség hiányában – nehezen megfoghatók.

Nincs hova hátrálni, de van kit választani Veres Viktor / Népszabadság

Ezt igazolják az eredmények is, amelyek nem illeszkednek azokhoz az elméletekhez, amelyek eddig uralták a tüntetésekről szóló diskurzust. Hiszen sokat hallottunk arról, hogy politikailag inaktív rétegek mentek az utcára, olyanok, akiket az Orbán-kormány kritikáján túl a rendszerváltás utáni időszak kudarca vitt a térre. Ezzel szemben az MTA adatai azt jelzik: leginkább a kormánnyal elégedetlen, az ellenzéki pártok közül választani tudó, politikailag aktív réteg vesz részt a megmozdulásokon. Ráadásul a meghatározó többséget az Orbán-kormány általános bírálata mozgatja, nem pedig az olyan konkrét ügyek, mint a NAV-botrány vagy éppen a civil szervezetek vegzálása. Arról nem szólva, csupán hat százalék azoknak az aránya, akik nem tudnának pártot választani a jelenlegi kínálatból, ha most vasárnap lennének a választások.

Mindez persze csupán egyetlen vizsgálat eredménye, s azt biztosan bizonyítja: sokkal kevesebbet tudunk a tüntetésekről, mint amennyit hiszünk.