Komolykodó hangvételű, mozgósító beszédet tartott Orbán Viktor, amelyben nem volt felfedezhető a korábban rá jellemző magabiztosság – véli Janisch Attila. A filmrendező lapunk érdeklődésére elmondta: a politikus ezúttal meglepően kevés kényszeres mozdulatot tett, csupán az idegesítő papírmozgatást nem tudta mellőzni. A koncepcionális lecsupaszítás arra is kiterjedt, hogy a karakter a lehető legérdektelenebb arcát hozza. Janisch szerint Orbán akkor van igazán elemében, amikor támadják, és komoly ütésekre kell reagálnia. Ilyen volt az a rész, amikor a veszprémi vereséget szóba hozta,
és harcot hirdetett.

Orbán a Várkert Bazár első átadó ünnepségén, 2014. április 4-én Kurucz Árpád / Népszabadság

Gábor György szerint a miniszterelnök beszéde nyelvfilozófiai szempontból is számos érdekességgel és meglepetéssel szolgált. A Népszabadságnak nyilatkozó filozófus úgy véli, a helyszínválasztásnak is sajátos az üzenete. Orbán akarva-akaratlanul egy olyan épületet szemelt ki, amelynek bazár a neve, és ebben eleve van némi pikantéria, hát még abban, hogy a kormányzás szimbólumának nevezte a komplexumot, amelyet az első, Orbán részvételével tartott avató után még egyszer átadtak, még sincs kész, sőt, helyenként omlik a vakolata.

Gábor a beszéd kapcsán felhívta a figyelmet arra, Orbán mindjárt az elején nemzeti keresztény alapú kormányzásról beszélt, egyúttal gyorsan előrántva a régi ellenségképet, tehát e kormányzás ellentétét, a liberalizmust – holott tudnia kellene, hogy a kereszténység és a liberalizmus egyáltalán nem ellentétes kategória. Gábor rámutatott: a XX. századtól épp a kereszténység emelte át szociális tanításába a liberalizmus elveit, az emberjogi nézeteket, a szolidaritás elvét.

Egyébként szerinte az egész beszédet áthatotta a transzcendentális attitűd, ami nélkül nincs erkölcsös élet. Ez odáig fajult, hogy Orbán a kormányzás sikereit afféle üdvtörténeti távlatba helyezte. Ő pedig mintegy a jó hírek hozójaként tűnt fel. A filozófusra újdonságként hatott – és igen rossz hatással volt – az is, hogy Orbán egyfajta biológiai perspektívából méltatta az ugyancsak nekik köszönhető népességgyarapodást, olyan kifejezéseket használva, mint például „életes tények" vagy „magyar élet". Az ugyancsak állandó toposz, a harc viszont még erősebben jött elő ezúttal, mint korábban. A filozófus ismét felfigyelt a „nem ülhetünk a babérjainkon" fordulatra, amelyet változatlanul nem ért, mivel sehol sem látja a babérokat.