Balog méltatta „mindannyiunk nagy győzelmeit", szerinte így adatott meg nekünk, hogy "legalább két cikluson keresztül építhetjük a polgári Magyarországot. Kivételes lehetőség, semmiképpen nem magától értetődő, látjuk is, hogy nem az. Mindennap meg kell érte dolgozni, miközben vannak „okos és okoskodó" politikai elemzők, akik a polgári Magyarországot politikai terméknek, úgyszólván tévedésnek tekintik, naivitásnak, idealizmusnak. „Ha ez így van, szeretném, ha tudná miniszterelnök úr, mi itt, akik önt fogjuk hallgatni, ezek közé a tévedők közé tartozunk. Aki nem ilyen lenne, az jelentkezzen!" – nézett körül Balog, kiemelve, egyesületük neve Magyar Polgári Együttműködés.
Aztán színvallásra késztette az első sorban ülő miniszterelnököt azzal: „Ezt nem tekintjük anakronizmusnak, túlhaladott ideának, lejárt szavatosságú kereskedelmi terméknek. Önt olyan emberek hívták ide, mi azok vagyunk, akik számára a polgári nemzeti keresztény alapú társadalom nem egyszerűen politikai kérdés, hanem személyes ügy. Megmutatni magunknak és a világnak, hogy képesek vagyunk a több mint ezeréves Magyarország kincseit, értékeit gyarapítani. Ez számunkra nem teljesítménykérdés, hanem becsületbeli ügy" – hangoztatta, és a fideszes 2002-es szlogent idézve a szeretet, a tisztesség és az összefogás erejében való hitet dicsőítette, mondván, azok győznek, akik hisznek ebben, nem a pökhendi arrogancia képviselői.
Balog idézte az Egyesület 1996-os alapító nyilatkozatát, amely így kezdődik: Polgárnak lenni Magyarország felemelkedése nélkül elképzelhetetlen. Idézte a Fidesz alapító nyilatkozatát is, és azt mondta, a világra szóló tett is többet ér, ha utána közösen énekelhetjük a Himnuszt, méltatta a szabadság eszméjét. „A szabad ember tudja, hogy van külső mércéje az emberi cselekedetnek, és eljön az a pillanat, amikor el kell számolnia életével. Eddig az idézet. Ez az el kell számolnia életével, az utolsó ítélet még odább van, hála Istennek, most itt még nem tartunk, hogy menny vagy pokol, így arra kérem miniszterelnök urat, hogy a 2014-es évvel számoljunk el, és tekintsünk előre" – szólította színvallásra Balog Orbánt, aki ezt követően a mikrofonhoz lépett.
„Nem vagyunk szentek"
Aztán a színpadra lépő Orbán Viktor – nyilván az előzetes koreográfia szerint – hitet tett a polgári Magyarország mellett. Beszédének a polgári Magyarországra vonatkozó része olyan volt, mint egy időutazás vissza 2002-be. – Elnök úr okoskodó elemzőket említ, aki szerint a polgári Magyarország csak politikai termék, és ez elbizonytalanítja politikai közösségünk híveit. Megértem az aggodalmat, de több önbizalmat remélek a református lelkészektől, a miniszterektől, hiszen zászlónk magasan lobog, mindenki láthatja. Mindenki láthatja, hogy mi egy kereszténydemokrata alapokon álló néppárti közösség vagyunk, aminek eszménye, vezércsillaga a polgári Magyarország. Nem hiszem, hogy a következő száz évben változás lenne ebben – hangoztatta. Egyetértett Balog Zoltánnal abban, hogy a nemzeti keresztény alapú kormányzás nem politikai kérdés, hanem személyes ügy.
„Nem pozíció, beosztás, nem előny vagy hatalom függvénye. Jó magunkat erre emlékeztetni, amikor kormányon vagyunk. Ez kulcskérdés. A mi kormányzásunk kulcskérdése. Előrebocsáthatjuk, mi is emberek vagyunk, nem vagyunk szentek, bár törekedni kell rá, még a reformátusoknak sem ártana." Aztán arra figyelmeztetett, vannak érdekeik, vonzalmaik és persze vannak elfogultságaik. Aligha dolgoznak tökéletesen, „habár erre is törekednünk kellene. De egy tekintetben nem hibázhatunk, sem egyéni ambíció, sem egyéni vagy csoportérdek nem kerülhet a haza érdeke és szolgálata elé" – mondta Orbán, talán ezzel magyarázva a milliárdos vállalkozó és egykori kollégiumi szobatárs, Simicska Lajos elleni háborúját is. Aztán azt a tanácsot adta minden kereszténydemokrata politikusnak: „Ne azzal törődjetek, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e, hanem azzal, hogy mi az Isten oldalán állunk-e.
Veszprémről: „Simán vesztettünk”
Orbán Viktor tapsot alig kapott a Várkert Bazárban, közhelyes, vicceskedő országértékelésében szó sem volt stratégiaváltásról, trendfordulóról, rendszerkorrekcióról, a miniszterelnök a régi toposzokat használva vonta le a veszprémi baleset tanulságait is. Még mindig a múlt (szocialisták) visszatérésével riogatott, és már sokadszorra fújta meg a harci kürtöt.
„Van itt végezetül egy elgondolkodtató dolog. Alig egy hete időközi képviselő-választás volt az egyik választókerületben. Simán vesztettünk" – mondta a veszprémi vereségről, hozzátéve, jó ideje nem fordult elő velük ilyesmi. „Akár nézhetnénk a dolog előnyös oldalát is, hiszen ha egy független jelölt a kétharmados erő ellenében tud győzni, azt jelenti, hogy a választási törvény jó és működik, mert megadja az esélyt az esélytelenebb jelöltnek is". Szerinte a demokráciával sem lehet komolyabb baj, ha ilyesmi előfordulhat. A sajtószabadságról nem is beszélve. Aztán emelve a horizonton, az EU-ra és Brüsszelre célozva Orbán Viktor „nyugati elvtársozott", így: „ráadásul a kétharmadunk is elesett, a nyugati elvtársak is megnyugodhatnak végre, hogy jó demokraták vagyunk. Arrafelé ugyanis az a jó demokrata, aki veszít, vagy ha nyer, akkor is legyen gyenge, és ez nem vicc, vagy hogy stílszerű legyek, kész vicc" – tréfálkozott.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Az újabb ellenségkijelölés után aztán némi önkritikával arról is beszélt: ha csak ennyit értenénk meg ebből a vereségből, nem lennénk elég okosak. Úgy látom, hogy a híveink egy része, nem jelentéktelen része nem állt ki mellettünk, minden bizonnyal elégedetlen velünk" – tette hozzá. Mint mondta, ismer olyan véleményeket (nyilván Angela Merkel intelmeire gondolt), hogy a kormány nem találta meg a vita, az egyetértés, a megegyezés és a cselekvés helyes arányát. Valószínűleg több egyeztetésre, megegyezésre és több konzultációra lesz szükség a jövőben – ismerte el. De „volt ott más is", azonnal visszatért a szabadságharcos miniszterelnök imázs, mert azzal folytatta: nem harcoltak eléggé, „de legalábbis nem harcolunk elég jól".
Szerinte csak álom, álom, édes álom volt, hogy mindannyian azt találták volna természetesnek, kívánatosnak, kényelmesnek is, ha a második fölényes győzelmük után nyugodtabb időszak következhet. „Így képzeltük. Ma már láthatjuk, hogy nem lesz itt egyetlen nyugodt percünk sem. Folyamatos és kíméletlen támadások, állandó negatív kampány alatt fogunk állni, ezt nem szabad alábecsülni, a parlamenti arányok ezen nem segítenek – figyelmeztette közönségét, és visszatekintve a történelemre, példát is hozott: „így járt pórul az Antall-kormány, és így jöttek vissza a szocialisták". És jött az ellenségkép-alkotás az arrogáns, kommunista milliárdosokról, akik most urizálásról beszélnek, és felelősségről, holott munkanélküli segélyezetté tették a magyar emberek százezreit – állította.
És a finálé, a totális mozgósítás így hangzott a Várkert Bazárban: „Ne üljünk a babérjainkon, tápászkodjunk fel a karosszékeinkből. Ne finnyáskodjunk, hanem fogjuk meg a munka végét. Aki azt hiszi, hogy a demokráciában létezik olyan, hogy végleges győzelem, az súlyosan téved. Csak a kommunisták hitték azt, hogy lehetséges. A demokráciában, a polgári világban mindennap újra és újra meg kell küzdeni. Ha polgári Magyarországot akarunk, egységben az erő, mert egy tábor, egy a zászló – hangoztatta. Végül azzal a példázattal szórakoztatta a közönségét: egy tanítvány megkérdezte a mestert, sokat kell-e még várni, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Mire a mester azt mondta: hát ha várunk, akkor sokat.
Jó reggelt, Magyarország! Jó reggelt, magyarok! – zárta beszédét a szokásos fordulat, a Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok helyett.
„Mindenki pasa szeretne lenni saját hazájában"
Aki arra számított, hogy Tapolca előtt a miniszterelnök országos érvényű bejelentést tesz, csalódnia kellett. Orbán sikerjelentése úgy hangzott, a bérek értéke két éve folyamatosan nő, 2014-ben már 4 százalékkal emelkedett, a foglalkoztatás rekordokat dönt, tavaly 210 ezerrel dolgoztak többen, az Opel 500 új embert venne fel idén, Szolnokon pedig rövid távon 500, később pedig 1000 embert fognak foglalkoztatni, 2014-ben 236 ezer forinttal több forint maradt a családoknál, 3,4 százalékos volt tavaly a gazdasági növekedés, az alacsony inflációnak a szegények a nyertesei. Végül a turizmus is nőtt, 13 százalékkal úgy, hogy közben Közép-Európában csökkenés volt. Beszélt az ingyenes gyerekétkeztetésről, és a kormányzati sikerek közé sorolta, hogy azok is dolgoznak, akiknek a családjában korábban generációk óta nem láttak ilyet.
Orbán hosszan beszélt a „saját útját járó Magyarországról" is, amelyről szerinte „a külföld hosszú ideig nem tudta eldönteni, hogy fekete báránynak vagy sikertörténetnek tekintse-e", és amelyik nem fogadta el az ő remekbe szabott tanácsaikat. Az elemzők hol így, hol úgy vakaróztak. Minden sajátos magyar megoldásra tíz kritika jutott. De ahogy az öreg székely mondta: „Annyi kell es" – viccelődött. Szerinte az áttörés a devizahitelek forintosítása volt, és ma már természetesnek számít a világ fővárosaiban, hogy a magyarok rendre függetlenségi csatákat vívnak – konstatálta, hozzátéve, nem örülnek ennek, de megértették, hogy a magyarok mindent másként csinálnak. „Ilyen fajta ez, erre áll rá a kezük" – ironizált.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Azt is elmesélte, hogy egyszer megkérdezte Recep Tayyip Erdogan török elnököt, volt kormányfőt, miért olyan zajosak a viták Törökország körül. Azt mondta, hogy a külföldi országoknak meg kell érteniük, hogy a törökök csak azt akarják, hogy ők is pasák lehessenek a saját hazájukban.
A nemzeti függetlenség találó megfogalmazása ez – konstatálta Orbán, azt magyarázva, nem lehetünk sikeresek, sőt, csak szolgák lehetünk a saját hazánkban, ha nincs meg a függetlenségünk. „A nemzeti függetlenség konyhakérdés, a nemzeti függetlenség jobb életet ad, elemi, egzisztenciális érdekünk" – győzködte hallgatóságát. Szerinte az ellenzéki erők, akik ezt kétségbe vonják, illetve a fenntartható gazdasági növekedést, „hosszú ideig árulhatják a petrezselymet a bálteremben".
S hogy milyen országot akar Orbán? Azért harcol, mondta, „hogy a szocialisták ne térjenek vissza", és olyan országot akar, ahol mindenki sikeres, a melós is. Ezért olyan döntéseket hoznak, amelyek megkönnyítik a dolgozó emberek életét is – és megvédik a rezsicsökkentést is – hangoztatta, visszatérve a polgári Magyarországra, „most már a keményen dolgozó magyarok százezreit is be kell engedni a polgári társadalomba".
A miniszterelnök – legalábbis országértékelése szerint – folytatja a lavírozást mint hű NATO- és EU szövetséges Moszkva, Brüsszel és Washington között. Szerinte meg kell akadályozni, hogy Oroszország hidegháborús ellenfél legyen, egyszersmind az érvényesíteni szeretné az Ukrajnában élő magyarság szempontjait is.
Évértékelőjében Orbán a demokrácia „jelző nélküli formájáról" beszélt, nem mondva ki az illiberális szót, és bírált mindent, ami liberális. A neoliberális gazdaságpolitikát, a multikulturális társadalom téveszméjét, még mielőtt menekülttáborrá változtatnák az országot. Szerinte a liberális társadalompolitika elutasítja a közjót, és elutasítja a kereszténységet, mint a társadalomszervezés alapját, a liberálisok olyan kizárólagosak, hogy egy vélemény van, az az övék, vagy helytelen. Idézte néhai főtanácsadójának, Bence György filozófusnak az egyik meglátását is, miszerint a liberálisok csak a fasisztákat nem tolerálják. „Ja, hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta, arról nem tehetnek" – tette hozzá. Orbán ezúttal is megismételte a „nem kell politikailag korrektnek lenni” tézisét, ekképpen: A magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt – azaz nem veszítette el józan eszét.
