– A cégvezetők többségét most a legrövidebb időn belül leváltják. Ez nem ugyanaz, mint amit 2010-ben a Fidesz csinált?
– Abszolút nem. Akkor egy politikai cirkusz keretében hozzáértő, az önkormányzati cégeket hosszú ideje kiválóan vezető embereket váltottak le. A helyükre nem a hozzáértés alapján választottak utódot, hanem párttisztség-viselőket, haverokat, rokonokat neveztek ki. Így lett nyugdíjas ügyvéd a Temetkezési Kft., történész a takarító cég, unokatestvér az informatikai vállalat vezetője. Én az ügyvédi kamara elnökétől kértem, javasoljon tíz ügyvédet, akik megvizsgálják a cégek működését. A 14 száz százalékosan önkormányzati tulajdonú cég közül háromnak a vezetője a helyén maradt, mert jól végezték a munkájukat. Köztük az egyik legnagyobb, a Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. vezetője, Makray László volt fideszes képviselő. Az informatikai cég élére mi bíztunk meg egy volt fideszes képviselőt, Drégelyi Zoltánt, aki kiváló informatikus. Szakértelem alapján döntöttünk, MSZP-tag nincs is az újonnan megbízottak között. A megbízásuk egy évre szól – jövő ősszel minden önkormányzati cég vezetői posztjára nyílt pályázatot hirdetünk meg.
– Nőtt az önkormányzati cégek súlya azzal, hogy a jelentős költségvetési forrásokat vont el az állam a településektől?
– A város mindennapjait e cégek munkája, szolgáltatásának minősége jelentősen meghatározza. Ők kezelik a város vagyonának túlnyomó részét. Több ezer embernek a munkáltatói. Azzal, hogy az elmúlt ciklusban hozzá nem értőket állítottak az élükre, évente mintegy 500 milliót, a négy év alatt kétmilliárd forintot fizettek ki fölöslegesen indokolatlan szolgáltatásokért, tanácsadásért, baráti zsebekbe. Az új cégvezetőkkel szemben alapvető elvárás, hogy olcsóbban és hatékonyan működtessék a cégeket.
– A Fidesz Szegeden is kampányolt azzal, hogy ha nem kormánypárti vezetést választ a szegedi lakosság, akkor a kormány nem támogatja a várost.
– Hatalmas győzelmünkben az is benne van, hogy a szegedieket ez mérhetetlenül felháborította. De az érzelmeken túl, a szegedi lakosság tapasztalhatta, hogy ez az elmúlt négy évben sem így volt. Az önkormányzatunk által beadott uniós pályázatok 75 százaléka nyert. Oka lehetett ennek, hogy az unió az általa adott támogatás felhasználását szigorúan ellenőrzi. Nagyon sok rosszat el tudok mondani a Fidesz kormányzásáról, de a fejlesztéspolitikában Szeged városa nem tapasztalt diszkriminációt az elmúlt négy évben. Remélem, a most induló ciklusban sem fogunk. Bizonyára a kormány is felméri, milyen politikai hozadéka lenne annak, ha egyértelműen pártállási alapon elkezdené büntetni az ország harmadik legnagyobb városát.
– Bizonyos dolgokban ön is meglehetősen kompromisszumkész: elfogadta, hogy három milliárd forintért stadion épüljön Szegeden.
– Megvan a véleményem arról, hogy a magyar kormány – nem uniós pénzből, hanem a magyar adófizetők pénzéből – 100 milliárd forintot fordít stadionépítésre. Ebből jut hárommilliárd forint a szeged-csanádi megyés püspök tulajdonában álló futballcsapatnak, hogy építsen belőle egy új szegedi stadiont. A döntés megszületett, Szeged városának mindössze a stadionhoz vezető infrastruktúra költségeinek a felét, 29 millió forintot kell a saját pénzéből állnia. Politikusi és állampolgári véleményem fenntartása mellett városvezetőként azt mondom: nem az én döntésem, hogy Magyarországon a stadionépítés politikai prioritás, de ha valaki beruházni, fejleszteni akar Szeged városában, azt az önkormányzatnak a saját eszközeivel támogatni kell.
– Ön meglehetősen gördülékenyen együttműködik Kiss-Rigó püspökkel, akit sokan a legerősebb fideszesnek tartanak Szegeden.
– Szeged fejlődése érdekében mindenkivel együttműködök. Különben is, aki figyelte a püspök úr mozgását a választási kampányban (Kothencz János, Botka súlyos vereséget szenvedett választási ellenfele a püspökség alkalmazottja, sokak szerint Kiss-Rigó püspök találta ki és vitte keresztül a jelöltségét – a szerk.) láthatja: túl sok okom nincs emiatt panaszkodni.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Mi a véleménye az MSZP és a kisebb baloldali pártok összefogásáról. Arról, hogy Tóbiás József az MSZP elnöke azt mondta: elég volt a rossz kompromisszumokból?
– Néhányan tudatosan összekevernek politikai fogalmakat. Az összefogás azt jelenti, hogy választás idején összefognak olyan politikai erők, akik alapvetően azonos politikai értékeket vallanak. Az összefogás közös jelöltekről, és közös fellépésről szól. Magyarországon azonban három és fél évig nem lesznek választások. Összefogásra tehát jelenleg nincs szükség. Amikor az utolsó választás után az MSZP részéről elhangzott, hogy véget ért az összefogás kora, a DK elnöke úgy reagált, az MSZP felrúgta az együttműködést. Szó sincs erről. A legszorosabb együttműködésre törekszünk mindenkivel, akinek fő célja az Orbán-rezsim megbuktatása.
– Megfogalmazná pontosabban, hogy mi a különbség?
– Az együttműködés a demokratikus politikai szervezetek közti kooperációt, közös célok megvalósítását jelenti, az összefogás a választás előtt szoros kapcsolatot. 2014-ben három választást buktunk el, amelynek egyik oka bizonyosan az, hogy vonzó, versenyképes alternatívát nyújtó program nélkül az összefogás biztosan nem elég. Ha tovább folytatjuk a vitát, hogy ki kivel fog össze, ki kivel nem, ha az utolsó hónapokban castingolunk, majd alkalmas erőket váltunk le ismeretlenekre, akik a kampányban közröhej tárgyává teszik magukat az biztosan nem vezet eredményre. Egy négyéves ciklusban az első két év a az építkezésről szól, a második két év az alternatívaállításról.
– De előbb-utóbb újra napirendre kerül az összefogás kérdése.
– Az idei három választás egyértelművé tette, hogy a választópolgárok a Magyar Szocialista Pártot bízták meg azzal a feladattal, hogy építse fel az Orbán-kormány baloldali ellenzékét. A Magyar Szocialista Párt megerősödése nélkül biztosan nem lesz kormányváltás 2018-ban. Ez nem jelenti azt, hogy kizárólagosságra törekszünk, hogy nincs szükségünk szövetségesekre. De a mi feladatunk most az MSZP szerkezeti, szervezeti és strukturális megújítása. A párt szűkülő forrásait eddig döntően a központban költötték el - tudomásul kell venni, hogy a kormányváltáshoz a 106 választókerület mindegyikében építkezésre van szükség. Ez az átalakulás december 1-jére lezárul, akkortól új struktúra működik az MSZP-ben.
 |
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Az alternatívaállításhoz vonzó program is kellene.
– December 6-án tartunk egy választmányi ülést, december 13-án pedig egy országos pártértekezletet, ahol felvázoljuk a Magyar Szocialista Párt új, baloldali politikáját. A három elbukott választás tükrében ugyanis látni kell: önmagában az Orbán-rezsim ideológiai alapjai – az illiberális állam építése, a nyugattól való elszakadás, a demokratikus intézmények leépítése – elleni harc valószínűleg 2018-ban sem lesz elég a választási győzelemhez. Olyan országban élünk ugyanis, ahol a lakosság immár több mint 40 százaléka a létminimum alatt él, nagyon sok helyen nem tudnak enni adni a gyereknek este, és az emberek kilátástalannak látják az életüket.
Üres hassal meglehetősen nehéz szeretni a demokráciát, ezért igenis fel kell mutatnunk egy hiteles baloldali alternatívát – mind a Fidesz politikájához, mind a rasszista-populista jobbikos alternatívához képest. Ez nehéz feladat, mert kétféle üzenetet kell összehangolnunk, de nem megvalósíthatatlan, mert voltak a szocialista pártnak olyan sikeres időszakai, amikor ez sikerült. Ehhez az kell, hogy az MSZP-n kívüli, baloldali, liberális, Európa iránt elkötelezett értelmiség is tudomásul vegye, hogy a baloldali és az európai alternatívát egyszerre kell hitelessé és versenyképessé tennünk a jobboldal kínálatával szemben. 2016 körül, az akkori támogatottságunk ismeretében kell majd újra elgondolkodnunk, milyen újfajta összefogásra lesz szükség a 2018-as győzelem érdekében.
– Az időközi parlamenti képviselőválasztások azonban két egyéni kerületben ismét felerősítik az összefogás kérdését.
– A Kiss Péter tragikus halála miatt megürült választókerületben az MSZP joga a jelöltállítás. Ezt meg is tettük. Az Együtt és a DK először azt mondta: nem indítanak ellenjelöltet, és támogatják a jelöltünket. Aztán úgy nyilatkoztak: nem támogatják a jelöltünket, de nem is indítanak ellenjelöltet. Most nem tudom hányadán állunk, csak azt, hogy a veszprémi időközi választással együtt óriási a tét: fel lehetne számolni az Orbán-kormány kétharmados többségét.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Főleg úgy, hogy az elmúlt hetekben tízezrek tüntettek az utcán a kormány ellen. Ön az eddigiekben a választási ciklus szokásos menetrendjéről beszélt – mintha nem bízna abban, hogy az utcai megmozdulások kikényszeríthetnék a kormány bukását, és korábbi választásokat.
– Nagyon fontosnak, pozitívnak tartom és üdvözlöm az utcai megmozdulásokat. Óriási erőt ad, a jövő felé való utat mutatja, ha sok tízezer ember nyilvános tüntetéseken fejezi ki, hogy nem ért egyet a kormány politikájával. Akár konkrét ügyekben, akár abban, hogy a korrupció immár a jogalkotásban jelenik meg, a Fidesz politikája egyértelműen az üzletei és magánérdekek preferálása a közjó ellenében. A tömeges tüntetések világossá teszik, hogy nem lehet bármit megtenni ezzel a néppel. A szocialista párt tagjai és szimpatizánsai részt vesznek ezeken a tüntetéseken, támogatják a célokat, de tudomásul veszik, ha a civilek nem kívánnak még politikusokat látni a színpadon. Jónak tartom a munkamegosztást: a tiltakozás és a kritika a civilek dolga, a politikai alternatívaállítás a pártoké. Remélem, ahogyan múlik az idő, a civilekben úgy erősödik az érzés, hogy ez az MSZP már nem az az MSZP, amelyet ők nem szerettek négy vagy öt éve.
– Nemcsak tüntetések vannak, hanem erősödő nyomás is érzékelhető az Egyesült Államok és az Európai Unió részéről. Korábban az MSZP is tárgyalt az oroszokkal a paksi atomerő megújításának lehetőségéről, és támogatta a Déli Áramlatot. Mit gondol, a demokratikus értékszempontok, vagy az Oroszország visszaszorítására irányuló geopolitikai érdekek a meghatározóak ebben a nyugati nyomásgyakorlásban?
– Orbánék azt mondják: a nyugati világhoz tartozás csupán érdek Magyarországnak. Azért vagyunk az Európai Unió tagjai, hogy Magyarország megkapja a fejlett országok adófizetőinek több ezermilliárdos támogatását. Mi azt mondjuk, a nyugati demokráciák és szervezeteik, az Európai Unió és a NATO értékközösség. Nemcsak a pénzért, hanem az értékeink azonossága alapján is ehhez a közösséghez tartozunk. Ezért visszük be minden parlamenti ülésnapon az Európai Unió lobogóját az ülésterembe, amivel könnyen föl lehet mérgelni Kövér Lászlót. Érezzük az országunk iránti növekvő bizalmatlanságot. A nettó befizető országok polgárai joggal kérdezik: jó-e nekik, hogy az adójuk egy részét nem a saját országukban költik el, hanem a kelet-közép-európai országok felzárkóztatására. És a magyar kormány, miközben a pénzt elteszi, az uniót düledező háznak, a befektetőket gyarmatosítóknak nevezi. Ezért külön örülök, hogy a civil tüntetések egyik legfontosabb jelszava és iránymutatója Európa.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Lehet az ország jelenlegi gazdasági helyzetében reálisan baloldali programot nyújtani?
– Nem lehet, hanem kell! A jövő évi költségvetésből az látszik, hogy folytatódik a forráskivonás, a legerőteljesebben a szociális szférából. A pénzt elveszik, a támogatások ügyét rátolják a települési önkormányzatokra. Megjósolható, hogy újabb százezrek fognak a létminimum alatt élők máris négymilliós tömegéhez lesüllyedni.
Szegeden a jövedelmek jóval magasabbak, mint sok más helyen az országban, de itt is érzékelhető, hogy már nemcsak a munkanélküliek, hanem a dolgozó szegények jövedelme sem elég arra, hogy eltartsák a családjukat. Ez segíthet megértetni azokkal, sajnos még a magyar társadalom többségével, akik bedőltek a Fidesz demagógiájának, hogy ha ez a rendszer marad hatalmon, az hosszú távon, generációkra kihatóan fog nagyon sok kárt okozni Magyarországon.
