A rádióinterjú következő fordulata az volt, hogy Magyarország védelmi szerepéről szólva Orbán Viktor a sikerek mellett a nehézségekről is beszélt. Emlékeztetett, hogy Magyarország NATO-tagságának feltétele: az éves össztermék értékének két százalékát költse katonai kiadásokra, ehhez képest Magyarország egyszázaléknyit fordít erre.
„Joggal tesznek szemrehányást nekünk a szövetségeseink, hogy mi egy olyan ország vagyunk, amely a biztonságát javarészben a NATO-tagságból meríti, miközben nem tartjuk be a közös biztonság fenntartásához szükséges költségekhez való hozzájárulásunkat” – ismerte el, nyilván valamiféle gesztust téve ezzel az Egyesült Államoknak, a NATO fő erejének. (Az Orbán Viktor április 6-i választási győzelme alkalmából írt Obama-levél, mint kiderült, nem gratuláció volt az újabb kétharmadhoz, hanem minden mondatában a NATO-szövetségesi kötelezettségeire emlékeztette a magyar miniszterelnököt. – A szerk.)
Nyilvánvalóan a tusnádfürdői beszéd „illiberalizmusának”, illetve a Szabadság téri emlékműbotránynak a kompenzálása az is, hogy a múlt héten Lázár János miniszter a Zsidó Közösségi Kerekasztal összehívását kezdeményezte szeptemberre, mégpedig levélben kérve ehhez Heisler András, a Mazsihisz elnökének együttműködését. Lázár János levelében – „áttekintve és lezárva a mögöttünk hagyott időszakot” –fontosnak nevezte, hogy a kormány és a zsidó közösségek közösen határozzák meg a következő időszak főbb prioritásait azért, hogy a közösen megvalósított és tervezett programokat minden érintett magáénak érezhesse.
Idetartozik, hogy Kertész Imre augusztus 20-i állami elismerése szintén Orbán Viktor nemzetközi felháborodást okozó kijelentéseinek ellenpontozása a „legmagasabb szinten”. A miniszterelnök annak ellenére is így döntött, hogy például Kertész Imrét az emlékezetes 2009-es, a Die Weltnek adott interjúja után ismert jobboldaliak támadták. Sőt volt, aki nyilvánosan kijelentette, hogy nem is tekinti magyarnak a Nobel-díjas magyar írót.
Ez annak ellenére sem változott, hogy a Kertész Imrével kapcsolatos hivatalos konzervatív alaphangot már Schmidt Mária határozza meg. A Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Sorsok Háza projekt felelőse a múlt heti Heti Válaszban négyoldalas írásában nagyra értékelte Kertész Imrét. „A 85 éves Kertész Imre szabad ember. Az maradt mindkét emberellenes totális diktatúra alatt, mindkettő ellenére, ellenében. És az ma is. Az Isten áldja meg” – írta Schmidt Mária. Talán mert a miniszterelnök és ideológusai is belátták: nem engedheti meg magának az Orbán-adminisztráció azt a liberalizmus- és Amerika-ellenes tónust, amit az elmúlt években hangoztatott.
Korábban, a választási törvény módosítása kapcsán Charles Gati fogalmazta meg azt a véleményt, hogy Orbán Viktor csak a gazdasági szankciók nyelvén ért. A tusnádfürdői Orbán-beszéd elhangzása után a világ egyik legbefolyásosabb újságja, a The New York Times szerkesztőségi véleménycikke is arról értekezett: Orbán nyilvánvalóan azt hiszi, semmit sem kockáztat. De – írta az amerikai lap – Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság új elnökének többet kell tennie a szokásos figyelmeztetéseknél és kéztördelgetéseknél a magyar miniszterelnökkel szemben. A bizottság kezdhetné a 2014–2020-as időszakra az infrastrukturális fejlesztésekre megítélt 21,91 milliárd eurós (mintegy 29,33 milliárd dollár) uniós forrás csökkentésével – írták augusztus elején. A már felsorolt lépések azt igazolják, hogy a magyar miniszterelnöknek vélhetően volt ideje gondolkozni.
