- Nem annak függvényében mondok véleményt, hogy ki van kormányon. Vannak értékek – például a szegénység, a leszakadás, az esélykülönbségek mérséklése –, amelyek szerencsére nem köthetők kifejezetten pártpolitikához. Hegedűs Zsuzsa egyetemi ember, társadalomkutató. Nagyon leegyszerűsítené a világot, ha az embereket pusztán egy-egy kormányzati ciklushoz köthetően írnánk le.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
- Mégis, hogyan kell a közös munkát elképzelni?
- Nem most kezdjük. Ha a tanácsadó asszonyt érdekelte a véleményem valamiről, vagy azt gondoltam, hogy további támogatásra lehet szüksége az egészségügynek egy-egy kormányzati döntés előtt, akkor olykor magam is jelentkeztem. Előfordult az is, hogy megkért, legyek ott egy-egy számára fontos tárgyaláson.
- Mondana néhány példát?
- Például az, hogy a közszférát érintő „nyugdíj vagy munka" programban az egészségügy kikerült a merev szabályozás alól, és az orvosok egyedi engedéllyel 62 éves koruk után is a pályán maradnhatnak, az annak is köszönhető, hogy akkor Hegedűs Zsuzsával tudtunk erről beszélni. Bizonyos helyzetekben az dönthet el jó irányba dolgokat, hogy a hivatalos csatornák mellett más helyekről is megerősítést kap a miniszterelnök. Amikor a döntés előkészítésben már elfogynak az érvek, a pontosan megfogalmazott mondatok, bizonyos helyzetek fölértékelődhetnek...
- ... és most formalizálódnak...
- Egyelőre még a veszprémi kórház főigazgatója vagyok, a kinevezésem a jövő év szeptemberéig szól, de július 18-án elérem a nyugdíjkorhatárt, úgy döntöttem, élek a lehetőséggel.
- Rá van szorulva egy másik munkára?
- Annak, aki pénzért ad tanácsot, olyat kell adni, amivel megtarthatja az állását. Nekem meg elveim vannak. Amúgy a hatályos jogszabályok szerint a nyugdíj mellett 130 ezer forint jövedelmem lehet, ennyiért az elveim nem eladók. Nem leszek árnyjátékos sem az egészségpolitikában. Ha egy csapatot többen irányítanak, akkor csak veszíthet. Véleménye bárkinek lehet, de az egészségügynek egyetlen vezetője van, Ónodi-Szűcs Zoltán, így azokról a kérdésekről, amelyekről Hegedűs Zsuzsával beszélünk, a véleményemet elküldöm neki is.
- Tudja már, hogy mi lehet az első közös munkájuk?
- Több ötlet van. Vannak olyan országrészek, ahol évek óta nincs orvos. Hegedűs Zsuzsa programja – a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány révén – eljutott ezekre a helyekre. Fölvetődött, hogy mozgó szakorvosi szolgáltatással lehetne biztosítani legalább az alapellátást, illetve az egyszerűbb vizsgálatokat helyben. Mert arra nincs pénz, hogy valaki akár a legközelebbi városig eljusson, ha receptre vagy netán köptetőre van szüksége. Hegedűs Zsuzsának az egészségügyben már van sikeres programja. Néhány éve azzal állt elő: ápolóasszisztensi képzést indít akár a nyolc általánost végzetteknek is. Ez megvalósult, a program sikeresen működik. A cél az volt, hogy segítőket képezzenek a szakápolók mellé, olyanokat, akik meg tudják igazítani a párnát vagy kísérik a beteget.
 |
| falseTeknős Miklós / Népszabadság |
- Miért hagyja ott tíz év után a kórházat?
- Nem véletlen, hogy az amerikai elnököt sem lehet két ciklusnál többre megválasztani. Volt egy tízéves programom, nagyjából megcsináltam. Megvalósítottuk a térségi onkológiai centrumot, új uniós projektek indulnak. Most olyan emberre van szüksége az intézménynek, akinek szintén van tíz éve arra, hogy a saját koncepcióját megvalósítsa.
- Vagy csak belefáradt az állandó reformokba, miközben most megint újat hirdettek...
- Az elmúlt negyven évem a reformok története volt, a siker pedig azért maradt el, mert egyiket sem sikerült következetesen végigcsinálnia egyetlen reformernek sem. Elindultunk egy irányba, és miután nem jöttek a gyors sikerek, jött a vargabetű, és kezdődött minden elölről. A politikus az egészségügyből nagyjából azt látja, hogy ott mindig nagy konfliktusok vannak, miközben mindez őrült sokba kerül. A lakosság pedig azért elégedetlen, mert azt gondolja: annak ellenére, hogy milyen sokat fizet, nem kap elég jó szolgáltatást. A dolgozók meg úgy érzik, agyon vannak hajtva, és senki sem fizeti meg az asztalra kitett lelküket. Nagyjából ezekre kellene egyszerű, és még finanszírozható megoldást találni. Megúszhatatlan, hogy most több pénz kerüljön a rendszerbe. De adhat a kormány bármennyit, eredménye akkor lehet, ha közben sikerül a szereplők között a bizalmat helyreállítani. Miért gondoljuk, hogy Zombor Gábor, Szócska Miklós nem a legjobbat akarta az egészségügynek? Most a kórházigazgatókról kiáltották ki: csalnak, hazudnak. Épp azokról, akiket egyszer már egyébként is lecserélt a kormány. Érthetetlen, miért gondolhatja bárki, hogy az intézményvezetőknek az a passziójuk, hogy kijátsszák a szabályokat, és nem a betegellátásért tesznek meg mindent.
- Azért vannak hangosan ordítozó kisebb érdekcsoportok, az ő hangoskodásuk visz valahova?
- Valahova biztosan. Az egészségügy olyan, mint a pók hálója: ha az egyik szálát megrángatják, a többi is rezdül tőle.
Logikus az a követelés, hogy a fiatal szakorvosok ne veszítsék el rezidensként megszerzett extra jövedelmüket, mint ahogyan érthető az is, hogy a gyakorló orvosok nem tűrhetik, hogy százezerrel kevesebbet kapjanak pályakezdő társaiknál. Valahogy föl kéne már ismernie minden érdekvédőnek: ha egy hajóban ülünk, annak csak úgy lehet eredményes útja, ha az evezőt, a vitorlákat és a gépházat üzemeltetők ugyanazt a kikötőt veszik célba. Lehet, hogy a nagy összefogás illúziónak tűnik, de egy orvosnak még a legelesettebb beteg gyógyulásában is hinnie kell, ha tényleg meg akarja gyógyítani. Ezt a hitet negyven éven át nem vesztettem el, most így, nyugdíj előtt miért változnék meg?
