A levél írója kitér a tatárok, törökök, forradalmak és háborúk elől menekülő magyarokra is.
„1956-ban, a sikertelen forradalmunk után 200.000-en (!) menekültünk Ausztrián és Jugoszlávián át nyugatra. Mi voltunk az első kedvezményezettjei az első világméretű menekült-relokációs programnak. Pont egy olyannak, amelyet ön most azt kéri tőlem, hogy elutasítsak. 37 ország fogadott be minket, egyesek tízezrével, mindössze pár hónap alatt. Nem riogattak velünk, nem is szavaztatta senki politikus saját népét, hogy éppen akarnak-e minket. Emberi jóérzés, szolidaritás, és nem mellékesen a nemzetközi jog vezérelte a nyugatiakat. S vezérli most is. Ez vezérelhetné a magyarokat is, ha a kormányunk állami szintű xenofóbia propagálása helyett azt tenné, amit ilyenkor helyes.”
A levélben leírt állítást, miszerint „Brüsszel olyan döntést hozott, amely szét akarja osztani az illegális bevándorlókat a tagországok között", Czika hazugnak nevezi. Azzal indokolja válaszát, hogy Brüsszel nem egy elvont politikai hatalom, hanem az EU-tagállamok összessége, azok közös akarata, amelyek demokratikus elvek szerint hozzák meg döntéseiket.
„Van ez így, de ilyen a demokrácia. Néha sikerül átvinni, amit akarunk, néha nem. De amiért a többség nem a mi véleményünkre szavazott, attól a törvény az törvény marad... Hogy valaki demokrata-e, az akkor derül igazán ki, amikor el tudja fogadni azt is, hogy leszavazzák.”
Czika szerint megengedhetetlen, hogy egy nyelvileg és kulturálisan diverzifikált, különböző országokból, különböző katasztrófák elől menekülő csoportot Magyarország leterroristáz csak azért, mert statisztikailag teljesen mérhetetlen arányú kisebbségük potenciálisan veszélyes. A publicista ezután kitér a konkrét számokra is.
„Nos miniszterelnök úr, ha a tagállamok belügyminiszterei által Magyarországra küldendő 1294 menekült kockára teszi a magyar kultúra jövőjét s az ország gazdaságát, akkor jó nagy bajban lehetünk. Ha mi egy alföldi község lakosságát kitevő pár száz családtól féltjük a kultúránkat s gazdagságunkat, akkor a baj velünk van, nem velük.”
Czika felhívja a figyelmet Szent István intelmeire is, miszerint az egy nyelvű ország esendő és gyenge, és utal Orbán retorikájára, amely ennek épp az ellenkezőjét állítja. A szerző szerint ha valami kockára teszi a magyar kultúrát és gazdaságot az éppen Szent István intelmeinek a figyelmen kívül hagyása.
Czika a levele végén kijelenti: nem fog szavazni az általa álnépszavazásnak nevezett kvótareferendumon. Mindezt azzal indokolja, hogy Európát és a szolidaritást nem tudja elutasítani.
„Önök egyszer úgyis elmennek. S önök után, akarva-akaratlanul, olyanok jönnek majd, akik nem félni fognak az új globalizált világtól, nem uszítani fognak a menekültek ellen, nem gátolni akarják majd a nyitottabb és egységesebb Európát, nem a saját alkalmazkodás-képtelenségüket akarják majd ráerőszakolni a népre, hanem fejest fognak ugrani ebbe a mostani világba, amelyben ők már felnőttek, okostelefonjaikkal a kezükbe.Önök után majd azon fogunk dolgozni, hogy megtaláljuk végre a helyünket a globalizált világba, s ne minden sarkon az elveszett Levédiát keressük, tökön szúrva magunkat félévszázadonként.”
A publicista azzal zárja sorait, hogy Magyarország Szent István óta mindig akkor haladt előre, ha felült a nyugatra tartó vonatra, és akkor járt porul, ha nem.
