galéria megtekintése

„Mindenki imádkozott, hogy ne az ő műszakja alatt szüljek”

5 komment


Danó Anna

A drogfüggő terhes nők és az ellátásukra hivatott egészségügy között vállal közvetítést a Józan Babák Klub. Mint a civil szervezet konferenciáján kiderült: az egészségügynek se protokollja, se szakintézménye a droghasználó várandós anyák  ellátására, így jobbára „csak" szabadulni próbálnak a problémától.

Első volt a speed, aztán jött a heroin, a zene, a kristály. Négy hónapos terhesen botorkáltam be a Józan Babákhoz.

Csak annyit tudtam, hogy abba akarom hagyni, de senki nem tudott segíteni

– idézi saját történetét egy szomorú szemű fiatal lány, Petra abban a filmben, amelyet Tóth Bálint az Északi Támpont alkotóműhellyel forgatott a Józan Babák Klub klienseiről. Ezt az alkotást most le is vetítették a különös szakmai konferencia közönségének.

 

A 22 éves Petra hat éven keresztül volt drogfüggő, Németországban prostituáltként dolgozott. Kendőzetlenül, nyíltan beszél: „Az első olyan gondolatom, hogy le kell állnom, pontosan a szülinapomon, májusban volt. Akkor voltam 4 hónapos terhes, megmozdult a pocakomban a baba. Akkor kezdtem el keresgélni, hogy kell valaki, aki segít. Hiába fordultam orvoshoz. Ugyan meghallgattak, beutaltak ide-oda, de végül mindig a kapun kívül találtam magam, s

legfeljebb azt a tanácsot kaptam, menjek abortuszra.

A várandósság elején napi húsz-harminc szúrás volt az adagom. Rosszul lettem, mentőt hívtak, jött egy motoros mentős orvos, de nem csinált semmit, amikor látta, milyen állapotban vagyok, otthagyott. Volt, hogy bevittek a toxikológiára, ám ott is hiába mondogattam: terhes vagyok, le akarok jönni a szerről, segítsenek! Kivizsgálásokra küldtek házon belül, végül egy-két nap után hazaküldtek.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Aztán lett egy pillanat, amikor nem volt se drogom, se cigim, testi-lelki mélypont, ki sem tudtam kelni az ágyból. Ekkor felhívtam a Józan Babákat, korábban az interneten találtam rájuk. Elmondtam, mennyire rosszul vagyok, hogy nagy a gond, ezután hamarosan ott volt nálam a segítőjük, aki azt mondta: ha komolyan gondolom, hogy szeretnék leállni, akkor csomagoljam a bőröndöm, ő meg megszervezi az ellátásom. Anyaotthonba kerültem, lejöttem a szerről. Most dolgozom, van saját családom."

Mint mondja, a legrosszabb a stigma, a bélyeg, az, ahogyan az ellátórendszerben lenézték, lekezelték. „A baba születésénél azt mondta a szülésznő, hogy

az osztályon mindenki azért imádkozott, hogy ne az ő műszakja alatt szüljek.

Vajúdás alatt pedig főként arról érdeklődött: melyik szer használata közben, mit éreztem, melyik, milyen volt. Hiába mondtam, hogy most szülök, és ez most nem annyira érdekel, meg hogy fájdalomcsillapítást szeretnék, azt mondta: egy drogosnak a szülést simán kell bírnia."

Petra már két éve tiszta. Volt egy mélypontja: amikor szülés után négy napra elvitték mellőle a babát egy másik városba megvizsgálni. Ez alatt semmilyen híre nem volt róla. Azt vették el, akiért lemondott a szerről, és akkor azt hitte, ezt drog nélkül nem bírja. Aztán átlendült a holtponton, visszakapta egészséges babáját. Most tervei is vannak, szociális segítőnek tanul.

A rendezvényen kiderült, hogy miközben egyre több a droghasználó fiatal anya Magyarországon, nincs olyan egészségügyi és szociális szolgáltatás, amely arra szakosodott volna, hogy gyermekvárás közben vagy szülés után segítséget nyújtson.

„Amint elhangzik, hogy valaki droghasználóként gyermeket vár, mindenki azt mondja, hogy jajúristen, mi lesz ebből. Menjen abortuszra. Úgysem alkalmas a gyereknevelésre. Pedig általában a várandós pont nem ezt szeretné hallani" – magyarázza Oberth József, a Józan Babák Klub munkatársa. A szervezet tíz éve foglalkozik drogfogyasztó terhes nőkkel, ez alatt kétszáznál is több intravénás vagy dizájnerdrogot fogyasztó kliensük volt. Oberth szerint az évente 40-50 hozzájuk forduló nő általában pontosan felismeri kritikus helyzetét, más drogfogyasztó emberekhez képest erősen motiváltak adagjuk csökkentésében, illetve a leszokásban. A náluk tapasztalt együttműködés semmilyen más szenvedélybeteg-csoportra nem jellemző.

Arra a kérdésre, hogy hány nőnek okoz problémát a terhessége alatt a drog, Oberth nem tudott válaszolni, ilyen adatot nem gyűjti senki.

A nők is legtöbbször titkolják, félve attól, hogy „beindul a rendszer", s a szülőszobáról már haza sem vihetik a gyereküket.

A civil szervezet eddig két módszertani könyvet és eljárási protokoll-tervet is készített arról, hogy miként lehet, kellene a pszichoaktív szereket használó várandós nőket gondozni, segíteni mind az egészségügyi, mind a szociális ellátórendszerben. Ajánlásaikat eddig még nem sikerült gyakorlatra váltani.

Ha valaki rászánja magát az elvonásra, a Nyírő Gyula Kórházban van egy osztály, ahol a terheseknek segítenek a drogot elhagyni. Az osztály orvosa, Olasz Anna három esetet is ismertetett, mindhárommal lényegében azt is igazolta, hogy nem egyszerű ez senkinek. A sikerre ott van nagyobb esély, ahol a család vagy a kicsi apja képes maga is támogatóként közreműködni. Nem egyszerű együttműködni az elvonást felügyelő orvosnak más szakmák képviselőivel a drogos várandósok kezelésében. Az érintettek gyakran fertőzöttek, hepatitisz C-vel, olykor a HIV vírussal. Olasz Anna azt mondta: az általa eddig kezelt mamák megszületett babáinak egyikénél sem fordult elő fejlődési rendellenesség, vagy Hepatatisz C, vagy HIV fertőzés. Az a tapasztalat, hogy a nagyon kemény szerhasználóknál, ahol károsodik a baba, általában a terhesség korai szakaszában elvetélnek a nők, aki viszont megmarad, általában egészségesen jön a világra.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető