Az olcsó iskola mítosz. A jó oktatási rendszer sohasem lesz olcsó, s ha az állam nem finanszírozza kellőképpen az intézmények működését, akkor a szülőknek kell. Az ingyenes tankönyv nem könnyít a terheken, sőt újabbal tetézi.
40 ezer forintnál kevesebből nem lehet megúszni az iskolakezdést – összegzi tanszerbeszerzési körútját a szomszéd, s közben türelemre inti a napi sétáját követelő szálkásszőrűt. A kerítés túlfelén álldogáló anyuka szörnyülködik, mivel az előző összeg egy gyerek nyitócsomagjának „ára”, neki pedig kettő van. Olcsóbban is megúszható – kapcsolódik be a felső lakó. – Ha nagycsaládosként ingyen kapod a tankönyveket, a legolcsóbb füzetet, ceruzát, gyurmát veszed, színes magazinlapokba kötöd a könyveket, másodkézből kapott tornacipőt adsz rá, nem engedsz se a trendeknek, se az iskolai nyomásnak az egyenpólót, a nyakkendőt vagy a köpenyt illetően, az iskolatáskából pedig megelégszel a hipermarketessel. A gyerek persze utálni fogja a dolgot már az első naptól, amikor szembesül a többiek készletével.
 |
| Milyen szép is lenne a tanszervásárlás, ha nem kellene közben vizslatni az árcédulát Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Ahogy mélyül a szülői eszmecsere, úgy derül ki, mennyire illuzórikus remény a spórolás. Az ingyentankönyv akkor jár, ha tartós, csakhogy sokan kitöltve kapják meg, a tollat pedig lehetetlen kiradírozni. Így aztán kénytelenek mégis megvenni az újat, hacsak nem akarják, hogy a gyerek más tollával „ékeskedjen” egész évben. Másutt az ingyenes könyvkupac tetejére alternatív listát tűznek, mert a tanár használhatatlannak tartja a kötelezően választható kiadványokat.
