Olasz szál? Még mindig keresik Ophélie elrablóit
A Legfőbb ügyészség a múlt héten 2011 februárjáig meghosszabbította az emberrablás gyanújával tavaly februárban elrendelt nyomozást a még 2008. december 4-re virradóan a budapesti belvárosban tisztázatlan körülmények között eltűnt Ophélie Aurélie Bretnacher halála ügyében - értesült a NOL.
A Corvinus Egyetem egykori francia cserediákja halála ügyében eljáró BRFK a nyáron kérte Ophélie egyik olasz diáktársának folytatólagos kihallgatását az itáliai hatóságoktól. Arról a fiúról van szó, aki annak idején megtalálta Ophélie holmijait a Lánchídon. Állítólag a közvetlenül Ophélie eltűnése után Budapesten jegyzőkönyvezett vallomásában találtak ellentmondásokat, kellően nem tisztázott, meg nem válaszolt részletkérdéseket a hatóságok, ezért kell őt újra meghallgatni.
Ophélie 2008 december 3-án késő este csatakozott a Portside de Cubában szórakozó csoporttársaihoz. Előtte már ivott egy sört és egy felest, a Portside-ban rátöltött még hat sört és hat rövidet. Jóval éjfél után hirtelen elköszönt társaitól, és haza indult II. kerületi albérletébe. Csoporttársai később a rendőröknek azt mondták, olyan részegek voltak (ők is, és Ophélie is), hogy nem emlékeznek rá, miért volt aznap olyan szomorú a lány, s arra sem, hogy miért bontott asztalt olyan korán.
Ophélie nem a megszokott útvonalon indult haza. Általában a bulik után elsétált a körútra, majd villamossal és busszal utazott tovább. Aznap a Lánchíd felé indult. Minden környékbeli térfigyelő és biztonsági kamera felvételeit begyűjtötte annak idején a rendőrség, így pontosan nyomon tudták követni Ophélie útján egészen a Magyar Tudományos Akadémia közelében lévő zebráig. Ott mintha nyoma veszett volna, Ophélie egyszerűen eltűnt.
A rendőrség egy dologban biztos (eddig legalábbis biztos volt) - Ophélie-t sem gyalog, sem kocsival nem követte senki, nem is zaklatták út közben. Egyedül gyalogolt végig a Portside-tól a Roosevelt térig, ahol nyoma veszett.
Olasz barátja a Lánchíd pesti hídfőjének déli oldalán találta meg Ophélie táskáját, benne a mobiljával, irataival, útlevelével. A hidat is figyelő biztonsági kamera felvételén azonban sem az nem látszott, hogy Ophélie felment volna a hídra, sem az, hogy az északi oldalról átfutott volna a déli járdára, hogy letegye a táskát. S hogy utána mi történt, arról senki nem tud semmit.
Hetekkel később emelték ki a holttestét a Dunából. Az orvos szakértők szerint halálát vízbefulladás okozta, idegenkezűségre utaló nyomokat nem találtak. Azt a francia rendőrség budapesti attaséja is elismerte, hogy Ophélie felkutatása, majd halálának körülményeinek tisztázása érdekében a BRFK mindent megtett, ami szakmailag lehetséges volt. Phillippe Dassonville attasé budapesti sajtótájékoztatóján annak idején úgy fogalmazott: „Mi sem csináltunk volna hasonló helyzetben sem többet, sem mást".
Ophélie szülei azonban tudni akarják, hogy miért és hogyan halt meg a lányuk. Nem fogadják el sem azt a lehetőséget, hogy baleset érte, sem azt, hogy öngyilkos lett. Szerintük Ophélie önszántából nem ment volna el idegenekkel, s csakis erőszakkal kerülhetett a vízbe, ezért feljelentést tettek emberrablás gyanújával. Feljelentésüket a Fővárosi Főügyészség elutasította, a Legfőbb Ügyészség azonban igencsak veszedelmes precedenst teremtve nyomozásra utasította a BRFK-t.
A Legfőbb Ügyészség azzal érvelt a nyomozás elrendelése mellett, hogy az Ophélie eltűnésekor elrendelt közigazgatási eljárás keretében beszerzett adatok alapján egyértelműen nem zárható ki, hogy mégiscsak bűncselekmény áldozata lett a francia lány. Csakhogy ilyen alapon Magyarországon minden eltűnési ügyet emberrablásként kellene kezelni, hiszen, amíg az eltűnt személy (vagy a holtteste) elő nem kerül, senki nem lehet biztos abban, hogy nem történt-e bűncselekmény. Szakmai körökben a Legfőbb Ügyészség döntését a szülők irányában tett gesztusként értékelték, mivel a nyomozás elrendelésekor egyetlen olyan feladatot nem írtak elő a nyomozóhatóságnak, amit már ne végeztek volna el korábban.
Információink szerint a nyomozás jövő februárig bizonyosan folytatódik, hogy azt követően mi lesz, ma még megjósolni is nehéz.