Aligha függetlenül attól, hogy olcsók. Olcsó előállítani őket, így olcsón is kerülnek piacra: ma már egy tizenéves tanuló gond nélkül megvásárolhatja a zsebpénzéből azt a szert, amelynek – az ígéret szerint – a hatása megegyezik a régi nagynevű elődökével. Ez persze a fogyasztói tapasztalatok és a laboratóriumi vizsgálatok szerint sem igaz. Mint azt a témában jártas toxikológusok a kezdetektől hangoztatják: orosz rulettet játszik, aki a ma divatos szerekkel kábítja magát, mivel még maguk a drogok készítői sem tudják, milyen hatása lesz az összekotyvasztott anyagoknak.
A fővárosban kínált szerek nagy részét Budapesten és Pest megyében állítják elő garázsokban, bérelt lakásokban kialakított laborokban. A leselejtezett, vagy éppen ilyen-olyan forrásból beszerzett alkatrészekből összetákolt tablettázógépek és a többnyire semmiféle vegyészeti ismerettel nem rendelkező gyártók sufnituning-technológiája garancia arra, hogy akár a gépről egymás után lekerülő két tabletta hatóanyag-tartalma is jelentősen eltérhet. Az egyik feldobja a fogyasztót, felpörgeti a buli végéig, a másik megölheti.
Korábban a rendőrség által is ismert bűnszervezetek kezén volt a drogpiac. Jól szervezett csoportok csempészték, szállították és osztották el a külföldről behozott kábítószereket. A szervezett alvilág osztotta el a drogokat, vagy legalábbis felügyelte a terjesztést és védelmi pénz címén sápot húzott a kereskedőktől.
Ezzel szemben ma már bárki lehet drogdealer. A hatóanyagok nagy része Kínából megrendelhető az interneten, de egyes szerek a háztartási boltokban bárki számára hozzáférhető anyagokból is összekutyulhatók. Emiatt a rendőrség dolga is nehezebbé vált. A főkapitány szerint ezért is váltottak stratégiát. A korábbi gyakorlat az volt, hogy a rendőrség elsősorban a nagybani terjesztőkre hajtott. Mára az új típusú pszichoaktív anyagokat terjesztő kis dealerek kerültek célkeresztbe. A pszichoaktív anyagok esetében ugyanis lehetséges, hogy a fogyasztókat ellátó dealernek egyáltalán nincsenek felsőbb kapcsolatai, hanem ő maga állítja elő a portékáját.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a felettük állókat nem próbálják azonosítani és elfogni. Ám az elsődleges cél az, hogy minél több terjesztőt és drogot vonjanak ki a piacról. A főkapitány által kitűzött cél, hogy „minden dealert el kell fogni". De legalább ilyen fontos a felvilágosítás. Bucsek Gábor elmondása szerint e téren maguk a drogkereskedők célközönségének számító fiatalok segíthetnek (és segítenek is) a rendőrségnek. Ők tudják a leghitelesebben elmondani az efféle olcsó drogok veszélyeit.
Kérdés, hogy ha már köztudott, hogy a pszichoaktív anyagok fogyasztóinak senki nem garantálja, hogy a megvásárolt szer a vágyott hatást váltja majd ki, ám könnyen túladagolható, miért olyan népszerűek e drogok.
A korábban a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatójaként dolgozó Bucsek erre azt mondta: a dohányosok is tudják, hogy a cigaretta súlyos betegségeket, végső soron halált okozhat, mégis szívják... Ezért is fontos a megelőzés. Hogy a fiatalok is megértsék: ami alkalmanként vagányságnak tűnik, az az életükbe is kerülhet.
Ráadásul az új drogokat gyakran egyfajta fegyverként is használják.
