Erősen valószínűsíthető az új alaptörvény közjogi érvénytelensége – ezt állítja Kolláth György alkotmányjogász. Kijelentését azzal támasztja alá, hogy az egyházügyi törvényt az Alkotmánybíróság (Ab) a Házszabály megsértésére hivatkozva semmisítette meg, és a parlament az alaptörvény elfogadásakor kísértetiesen hasonló eljárási hibákat követett el.

Ezt a vélekedést támasztja alá Sólyom László volt köztársasági elnöknek a HVG január 8-i számában megjelent írása, amely szerint „a zárószavazás előtti módosítás szégyene is megesett már” már az alaptörvénnyel. Sólyom a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos szabályok módosítására utolsó pillanatban – tehát a zárószavazás napján – benyújtott egyéni képviselői indítványra utalt.

Lázár János fideszes frakcióvezető azonban emellett tizennégy további módosító javaslatot is beterjesztett, és egy részük kifejezetten új rendelkezéseket tartalmazott, tehát nem csak a tervezet belső összhangjának helyreállítását – a koherenciazavar kiküszöbölését – szolgálta. Az előterjesztések például az önkormányzatok működésével vagy az egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben is teljesen új szabályokat tartalmaztak.

Az egyházügyi törvény kapcsán az Ab megállapította, hogy közvetlenül a zárószavazása előtt olyan módosító indítványokat nyújtottak be, amelyek a tervezet lényeges változásához vezettek. A Házszabály szerint azonban ilyenkor csak olyan javaslatokról szavazhatnak, amelyek az adott előterjesztés belső ellentmondásainak vagy más jogszabályokkal való ütközésének feloldását célozzák.

Ezúttal viszont nem koherenciazavarról volt szó, hanem koncepcionális kérdésekről – mutatott rá határozatában az Ab. Az utolsó utáni pillanatban benyújtott javaslatok alapján például csökkent az államilag elismert egyházak száma, és változtak az egyházi jogállás megszerzésének szabályai.

Bár az alaptörvény esetén a zárószavazás előtti módosító indítványok a törvény szövegében talán kisebb jelentőségű változásokat eredményeztek, a lényeget ez aligha érinti. Ha az Ab határozatában kimondta, hogy az efféle eljárás a törvény közjogi érvénytelenségéhez vezet, ez olyan precedensértékű döntés, amely az alkotmányra is érvényes – állítja Kolláth.

Vagyis: a közjogi érvénytelenség kritériumai az új alaptörvény esetében is megállapíthatók, és a súlyos eljárási szabálysértés miatt az minden érdemi vizsgálat nélkül semmisnek tekintendő. Így nincs érvényes alkotmánya Magyarországnak?

Legfeljebb az súlyos dilemma – fogalmaz Kolláth –, hogy az Ab mikor és miként kerül abban a helyzetbe, hogy mindezt határozatban kimondja: kinek milyen lépése, kezdeményezése kell hozzá? Szerinte sajnálatos alkérdés, megvan-e még a testületnél az elvi tisztaság, az erkölcsi bátorság, hogy ennek a végére járjon.

Ha nem is magát az alaptörvényt, de sarkalatos törvények sorát egyébként már tavaly decemberben megtámadták az Ab előtt. „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom (…) kizárólagos birtoklására”, a Fidesz pedig a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány szerint arra tör.

Az indítvány egyebek mellett arra utal, hogy „a fogaskerékszerűen egymásba illeszkedő jogi rendelkezések során épül fel az az intézményrendszer, amelyen keresztül megvalósulhat – és adott esetben meg is valósul – a hatalom kizárólagos birtoklása és ezen keresztül kizárólagos gyakorlása”. Ennek egyik eleme, hogy a végrehajtó hatalomtól független intézmények – például az Ab, az ÁSZ, a Költségvetési Tanács, a Médiatanács, az Országos Bírósági Tanács – vezetői, illetve meghatározó befolyással rendelkező tagjai csak kormánypárti jelöltek lehetnek.

Egy próbálkozást megér, hiszen legalább egy alkotmányos mulasztás mindenképpen tetten érhető: a hatalom kizárólagos birtoklásának tiltására irányuló alkotmányos rendelkezéssel kapcsolatban nem léteznek azok a végrehajtási szabályok, amelyek alapján az ilyen törekvések azonosíthatók, illetve megakadályozhatók – kommentálta a hírt akkor Kolláth. Szerinte – sajnos – szükség lenne ilyen szabályozásra.