– Tapolca előtt nem így gondolta?
– Dehogynem. Általában hasonló elvek mentén gondolkodom, és nem csak az egészségüggyel kapcsolatban.
– Ennek milyen következményei lehetnek az egészségpolitikában?
– Ez egy komoly megerősítése annak, hogy azt a programot, amit az elmúlt hónapokban elkezdtünk, folytatni kell. Csak körültekintéssel szabad bármilyen, az ellátórendszert érintő változást meglépni, a betegbiztonságot, ellátásbiztonságot figyelembe véve lehet csak döntéseket hozni. Ha nem tudjuk meggyőzni az állampolgárokat arról, hogy a változások számukra az egészségügyi ellátásuk szempontjából előnyösek, akkor hasonló problémákkal kell szembesülnünk.
– Tapolca megkapja a kampányban ígért aktív ágyakat úgy is, hogy nem a kormánypárt győzött?
– Meg, hiszen az
nem kampányígéret, hanem uniós fejlesztési kötelezettség.
A 2,3 milliárd forintos pályázati forrást a kórház már jóval korábban megkapta, az abból finanszírozott beruházásnak június végére el kell készülnie. Aki elég figyelmesen szemlélte, hogy mi történik Tapolcán, az láthatta, folyik az építkezés. Az új mentőállomás döntően el is készült. Már az alapkő letételekor, tavaly októberben is azt mondtam, ha ez a nagy volumenű rehabilitációs fejlesztés és az egynapos sebészeti ellátás kiterjesztése megvalósul, az magával vonja bizonyos aktív ellátási elemek létrejöttét. Az ellátás biztonsága érdekében indokolt a belgyógyászati sürgősségi ellátóhely is.
– Összesen hány aktív ágya lehet akkor ennek az intézménynek?
– Az egynapos sebészeti ellátás hátteréül szolgáló tíz ágy a pályázat része, és egy olyan belgyógyászati mátrix is létrejöhet, amelyben lehet aktív ellátás is. Ez egyébként a most alakuló megyei egészségügyi irányító testületek javaslatán alapulhat. Szerintem a tapolcai kórház nagy kincse lesz a régiónak, ha végig tudják vinni rendben azokat a fejlesztéseket, amiket közösen elindítottunk.
– Van még az országban olyan hely, ahol Tapolcához hasonlóan újraélesztenék a korábban nagy nehezen megszüntetett ágyakat?
– Minden korábbi döntést az igazol, hogy egy adott helyen a változtatások a gyakorlatban hogyan működnek, a betegek biztonságban érzik-e az ellátásukat. Ha nem, akkor újra változtatni kell. Az egészségügyi ellátás nem statikus, hanem dinamikusan változó rendszer.
– A kormányszóvivői tájékoztatókon ön és a hivatala is rendre szóba kerül. Lázár János legutóbb is élesen fogalmazott. Van valamilyen feszültség önök közt?
– Valóságalapot nélkülöző,
provokatív kérdésekre csakis éles válaszok várhatóak. A kancelláriaminiszterrel és az általa irányított tárcával kifejezetten jó a kapcsolatom.
Elárulhatom, hogy az egészségüggyel kapcsolatos kérdésekben mindeddig csak támogatást tapasztaltam a részéről.
– Az Origo szerint a frakció ízekre szedte a Zombor-csomagot, ezért már kormány elé sem kerülhetett az ön programja. Sőt azt is írták: megrendült önben a bizalom.
– Nem tudom, csalódást okozok-e, de nincs semmiféle Zombor-csomag. A munkámat a kormány által támogatott koncepció alapján végzem, melyről rendszeresen tájékoztatom a frakció népjóléti kabinetjét. Eddig még nem kaptam olyan visszajelzést, ami alátámasztaná az Origo által leírtakat. A néhány nappal ezelőtti, a miniszterelnökkel, Lázár Jánossal és Balog Zoltánnal folytatott megbeszélés is megerősített abban, hogy haladjak a megkezdett úton. A kormány hamarosan tárgyal az egészségügyi törvények módosításáról, május elejére elkészül az új alapellátási törvény.
Elkészítettük a fiatal orvosok képzéséről és támogatásáról szóló rendeletet. Egy-egy rendeletmódosítás megszünteti az egynapos sebészet finanszírozásának mennyiségi korlátját, a meddő házaspárok várólistáját a lombikbébiprogramokban, valamint előírja, hogy a daganatos betegség gyanúja esetén 14 napon belül meg kell történnie a diagnosztikai vizsgálatnak. Készül az ágazati jövedelmek javításával kapcsolatos előterjesztés, mely szintén néhány héten belül a kormány elé kerülhet. Szóval dolgozunk.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
– Korábban arról volt szó, hogy április elsejétől már egy új kórházi struktúra működik. Nem ennek a kialakítása előtt kellett volna a kormánynak jóváhagynia azokat a helyi kapacitás-elosztásokat, amelyek alapján adósságmentesen működhetnek a kórházak?
– Ez így is van, a kórházak új működési rendben dolgoznak, és folytatják a tárgyalásokat.
– Hol van a megtakarítás az újban? Ön mondta korábban, hogy ahol nem sikerült megállapodni – ha jól emlékszem, négy ilyen van –, kormányzati döntéssel kényszeríthetik ki a változást.
– A miniszteri rendelet szerint június végéig kell javaslatot tenniük vagy megállapodniuk a megyei egyeztető testületeknek az új ellátórendszerről. Az új kórházi működési rend két dolgot garantál. Az egyik, hogy a gazdálkodás tekintetében a lehető legtakarékosabb módon működjenek, a másik pedig az, hogy önállóságukat megtartva, de együttműködésre kötelezve az intézmények a betegellátás szempontjából a legoptimálisabb javaslatokat dolgozzák ki az OEP és a fenntartó iránymutatásával, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal szakmai felügyelete mellett és a betegjogokat képviselő szervezet részvételével.
A mi feladatunk ebben az, hogy a testületek működését ösztönözzük, és a javaslatokról döntsünk. Ha olyan súlyú változtatást kérnek, mely meghaladja a tárca kompetenciáját, akkor az a kormány elé kerül. A legtöbb helyen, ahol nyitottak a kérdések, főként a területi ellátási kötelezettségről zajlik a tárgyalás. A kérdés az, hogy hogyan viheti magával a beteg a területi intézményből a kezelése árát. Most még gyakran előfordul, hogy a beteg máshová megy, mint ahová tartozik, és ez problémát jelent az elszámoláskor.
– Lehet olyan hely, ahol a kormányzat dönti el, mi marad, s mi nem az adott kórházból?
– A cél az, hogy helyben szülessen meg a megoldás. Természetesen, ha olyan javaslat érkezik, mely aránytalanságot, finanszírozhatatlanságot eredményezne, vagy a betegellátás biztonságát veszélyeztetné, akkor be kell avatkozni. Ez a működési struktúra lehetőséget jelent a szakmai vezetőknek is, hogy a döntések az ő javaslataik alapján szülessenek meg.
– Valóban ott avatkoznak be, ahol erre szükség van?
– Igen. Sok biztatást kaptam arra, hogy a kórházak gazdálkodását, a gazdasági tevékenységét az állam végre úgy kezelje, mint egy valódi tulajdonos fenntartó. A jövőben
nem lehet, hogy óriási távolságok legyenek a döntések vagy a döntéshozók meg a döntést végrehajtók között.
A megyékben működő gazdasági bizottságok nagyon sokat segíthetnek abban, hogy megszűnjenek azok a pletykák, vádak, hogy pazarló az egészségügy, mert egyik helyen 5 forint a gumikesztyű, a másik helyen meg 15. A másik oldalon pedig, ha megtörténik, hogy intézmények legalább megyénként vagy régiónként összehangolják a tevékenységüket, és ezzel megszűnnek a fölösleges és nagyon sokba kerülő, többszörös, szakaszos ellátások, maradhat újraosztható forrás.
Sokszor egy adott intézményben hiába tudják, hogy nem tudnak a betegnek teljes ellátást adni, mégis megkezdik a kezelést, csak hogy az adott intézmény a saját létjogosultságát igazolja a rendszerben. És amikor romlik a beteg állapota, vagy az eszközeik végére értek, továbbküldik a beteget oda, ahonnan már nem lehet továbbküldeni. Ott meg általában sokkal magasabb szintű technológiát, drágább gyógyszereket vetnek be, miközben az eset ellátására jutó keret jó részét a félmunkát végző szolgáltató már elköltötte. Ilyenkor kódolt a nagy veszteség. A mostani átalakítással, a megyei egyeztető bizottságok munkájával gyakorlatilag száz százalékban ki lehet küszöbölni ezeket az anomáliákat is, ami egyébként főleg a betegnek jó.
– Okos dolog volt az adósságrendezést az adósságmentes működéshez kötni?
– Nem kötöttük hozzá, de a pénzügyi kormányzat részéről elvárás, hogy minden, a betegellátást nem veszélyeztető intézkedés történjen meg ennek érdekében. Az egyeztetések is arról szóltak, hogy háromféle üzleti tervet kértünk a kórházi vezetőktől. Az egyik arról szólt: milyen intézkedések és milyen változások szükségesek ahhoz, hogy ne nőjön az adósság. A másik arról, hogy mit gondolnak, milyen strukturális, központi változásokat kellene megtenni ahhoz, hogy ne nőjön, sőt, esetleg csökkenjen a tartozásuk. A harmadik változatban azt kellett vázolniuk, hogy mit kell ahhoz megtenniük, hogy nulla legyen a költségvetési egyenlegük. Egyébként most is vannak adósságmentesen működő intézmények. Ezen dokumentumok alapján fogjuk meghatározni azt, hogy melyik megyében vagy Budapest melyik részén, milyen változások legyenek.
– Az adósságrendezéssel kapcsolatban tételmondatként már szinte valamennyi kormányszóvivőin elhangzik: rendelkezésre áll egy 60 milliárdos összeg. A hitelezők mégis arra panaszkodnak, hogy nem tárgyal velük senki a kifizetésről, olybá tűnik, mintha ön vagy a tárcája nem akarná a számlát rendezni.
– Ez a megjegyzés
sértő és alaptalan.
Amióta elvállaltam ezt a pozíciót, a munkám nagy részét ennek a problémának a rendezése viszi el. Nagyon meg kell küzdeni minden forintért, ami az egészségügybe kerülhet, főleg adósságrendezésre. A pénz valóban megvan, és ez egy nagyon fontos tétel olyan szempontból, hogy ezt most nem az Egészségbiztosítási Alapból kell rendezni, hanem a teljes összeg külső forrásból érkezik az ágazatba. Az ehhez szükséges döntés megszületett, így, ahogyan jeleztük, április hónapban elindulhat az eddigi legnagyobb mértékű és reményeim szerint az utolsó ilyen konszolidáció.
– Mégis mikor érkezhet meg a hitelezők számlájára a pénz?
– Ez még áprilisban megkezdődhet, remélem, gyorsan tudunk végezni. Az összeg hamarosan átkerül az Emberi Erőforrások Minisztériumának költségvetésébe, és a kórházfenntartó bonyolítja le a konszolidációt. A kórházfenntartó hivatalhoz nem tartozó intézmények esetében, így az egyetemek, a Honvédkórház, az egyházi intézmények esetében a szakminisztérium a fenntartókkal állapodik meg, azaz természetesen ők is részei a konszolidációnak. Az adatok egyeztetése a követelésekről megkezdődött. Tisztázni kell, hogy a kórház és a beszállító adatai egyeznek-e. Eladták-e (faktorálták-e) az adósságot, vagy milyen korábbi megállapodások vannak a beszállítóval, amelyeknek hatása lehet a számla kiegyenlítésére.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
– Az eladósodás egyik oka, hogy hét éve változatlan összeget kapnak a kórházak az átlagos esetek ellátásért. Mikor történhet meg ennek a 150 ezer forintnak a korábban megígért húszszázalékos megemelése?
– Mint azt említettem, a kapacitásokról szóló megállapodásoknak júniusig meg kell születniük. Ezzel párhuzamosan folyik a finanszírozás átalakítása. Ez a két feltétele van annak, hogy ebben az évben ez megtörténjen.
– Ez egyben azt is jelenti, hogy a jövő évi költségvetésben tágul az ön, illetve az egészségügy pénzügyi mozgástere?
– Eddigi információim szerint javulhat a pozíciónk, de erről konkrétumokat csak a kormány döntése után tudok mondani.
– Mennyire javulhat?
– Az idei adósságkonszolidációra jutó 60 milliárd forint mellett, amit a központi költségvetés biztosít, további 10 milliárdot kaptunk a háziorvosok jövedelmének javítására. Ha ezt a pluszt vagy ennek egy részét a következő évben meg tudná az ágazat tartani, akkor azzal sok problémát tudnánk kezelni.
– Komoly fenyegetésnek tartja a szakdolgozók által bejelentett utcai demonstrációt?
– Az nem fenyegetés, ha egy társadalmi csoport hangot ad a véleményének, mindenkinek demokratikus alapjoga a demonstráció. Bértárgyalások reprezentatív ágazati szakszervezettel folytathatók, ezért megkezdődtek az egyeztetések az EDDSZ és a tárca között.
Az államtitkárság próbálja a bérkövetelések egy részét a jelenlegi forrásokból megoldani. Néhány ügyet, például a korábbi évek címkézett emelésének a mozgóbérekre való kiterjesztését még ebben az évben rendezni szeretnénk.
A miniszterelnök kérésére elkezdtük a nővérszállók felújítási programjának előkészítését, emellett a tárca elindította az egészségügyi dolgozók egységes cafeteria-rendszerének az egyeztetését.
– És a szakdolgozók azonnali ötvenezer forintos béremelési igénye?
– Erről a szakszervezetekkel lefolytatott bértárgyalások után tárgyalhat a kormány. Ott voltam azon fórumon, ahol ezt az azonnali ötvenezer forintos bérkövetelést a szakdolgozói kamara felvetette, de a kormány bértárgyalásokat reprezentatív szakszervezettel folytathat. Már a múlt év végén és az elmúlt héten is találkoztam az EDDSZ képviselőivel.
