Hogy hol állt meg, nem árulta el, de nem cáfolta azt az információnkat, hogy a korábbi években millió fölé ment a bérleti díj. Volt olyan is, hogy ketten feltornászták az árat 3 millió fölé, ám mikor a fizetésre került sor, mindketten visszaléptek, így a harmadik vitte el a helyet kikiáltási áron. Ezt a trükköt az erdészet a visszalépő győzteseket sújtó bánatpénzzel igyekszik megelőzni.
A sellyei licit ötödik résztvevője, Bagi István nem zárkózott el. A taksonyi agrármérnök 18 éve gyűjt szarvasgombát. Azt belőle sem tudtuk kiszedni, meddig kúsztak fel a bérleti díjak. – Kemény harc volt – mondta kitérőn.
|
| Sopronyi Gyula / Népszabadság/archív |
Bagi a szarvasgombagyűjtés hazai nagymenője. Állandó alkalmazottakkal dolgozik, az idén tíz helyen nyert el bérleti jogot, emellett van egy cége, ami másoktól is felvásárol szarvasgombát, és az áru 90 százalékát külföldre – főleg a francia és az olasz piacra – viszi. Bagi István sokszor szembesült azzal, hogy a föld alatt 20-30 centivel megbúvó szarvasgomba – más szóval: trifla – gyűjtőiről nem épp hízelgő feltételezések kapnak lábra.
Egyrészt, mert az erdő mélyén folyó tevékenység bevétele ellenőrizhetetlen, másrészt, mert drága a gomba. Gyakran leírták, hogy az elit éttermekben ételízesítésre használt trifla ára az aranyéval vetekszik, emiatt a szarvasgombagyűjtésben ott a maffia. Bagi ezen nevet. Megjegyzi, hogy amikor egy másfél kilós szarvasgombát a gazdag országokban milliókért elárvereznek, az show. Az irreális áron értékesített gombából befolyt pénzt általában jótékony célra fordítják.
E gombák valós áráról a férfi így beszél:
– Az olcsóbb fajták, mint az Alföldön föllelhető nyári trifla kilója 30 és 200 euró között mozog. Az ormánsági tölgyesekben termő fehér gomba ára 300 és 1000 euró között van. De ezt 2-3 dekánként kell összegyűjteni. A nagyon profi gyűjtők éves bevétele lényegesen meghaladja az átlagjövedelmet, és ezt a keresetet hat hónap alatt hozzák össze (hisz csak június 15-től december végéig lehet szedni). Ám az nem igaz, hogy ebből valaki dúsgazdag lesz. Inkább az a jellemző, hogy a gyűjtők többsége másodállásban foglalkozik gombával, mert csupán ebből nem élne meg.
Mindamellett Bagi István szerint jó évben előfordul, hogy valaki naponta egy kiló szarvasgombát is talál. Tán ezért is szaporodnak a gyűjtők gomba módra, most négyszázan vannak, tíz éve százan se voltak. A gyűjtési engedélyhez tanfolyamot kell végezni. Gyűjteni csak kutyával szabad, ám ehhez a gyűjtő kutyájának is vizsgáznia kell. Minderre azért van szükség, hogy ne tegyék tönkre a termőhelyeket. A szarvasgombászok különböző kutyákra esküsznek, a legnépszerűbb a labrador, Bagi is ilyen fajtával dolgozik. De csak egy hónap múlva, mivel „kiment” a bokája, s egyelőre mankóval jár. Gombászás közben lépett rosszul. Nagyon várja, hogy felépüljön:
– Egész nap kint a természetben, kell ennél jobb munka?
A disznó a múlté. Sokan úgy tartják, hogy a disznók még a kutyáknál is ügyesebb triflakeresők. Nálunk a törvény nem engedi a gyűjtést disznóval, mivel a röfik feldúlnák a termőhelyeket. Bagi István szerint az csak a legenda, hogy aki disznóval gyűjt, annak hiányzik egy-két ujja, mert „társa” nem adja könnyen a zsákmányt. A disznós triflázás históriája onnan maradhatott fenn, hogy száz éve a konda néha kitúrt egy-egy szarvasgombát, amit a kanász „megmentett”. Céltudatos gyűjtés sosem folyt disznóval, csak kutyával.
A magánerdőkben is feltűntek az engedéllyel dolgozó triflagyűjtők. Az egyik dél-baranyai erdő gazdája 40 hektárt 40 ezer forintért ad bérbe egy gyűjtőnek, aki a fiával és két labradorral keres évek óta szarvasgombát. A bérleti szerződés alapján a gyűjtő nemcsak triflázik, de vigyáz is az erdőre, s ha fatolvajt lát, mobilon riasztja a rendőrséget.
