Az elmúlt hét évben drasztikusan nőtt azok száma, akik kiszorulnak az orvosi ellátásból, mert az túl drága, vagy túl messze van számukra, vagy rákerültek ugyan a várólistára de beutalót már nem kaptak a beavatkozásra– derül ki egy kutatásból. A lakosság öt százalékának háziorvosa sincs.
A Kecskemét melletti tanyán élő férfit április végén hasi panaszai miatt küldte háziorvosa a megyei kórházba CT-vizsgálatra. A háztáji gazdálkodásból élő embernek azonban már az is nehézséget okozott, hogy időpontot kérjen. A család egyetlen mobiltelefonján hónapok óta csak néhány száz forintnyi lebeszélhető egység volt, s most ennek az összegnek a fele is arra ment el, hogy a központ kapcsolja a megyei kórház diszpécserét, akitől végül augusztus végére kapott előjegyzést. Csakhogy május elején már a talicskát sem tudta megmozdítani, annyira legyengült, végül távoli rokona segítette ki néhány tízezer forinttal, hogy soron kívül elvégezzék a CT-vizsgálatot. A háziorvos a lelet alapján még egy MR-t is előírt a számára, de a férfi úgy látja, arra már szinte esélye sincs. Újabb soron kívüli vizsgálatra biztosan nem, de még a buszra se futná a városig. Azt mondja, talán két hét múlva lesz annyi pénze, hogy megint eljusson a háziorvosig. Kér majd receptet erősebb gyógyszerre. Bár az sem biztos, hogy azt ki tudja majd váltani.
Bizonyos szempontból a férfi még szerencsésnek is mondható: őt legalább látta a háziorvos. A lakosság öt százalékának viszont már saját háziorvosa sincs, s az üres praxisok száma egyre nő. Idén áprilisban már mintegy 260 olyan körzet volt, ahol legalább fél éve nem dolgozott állandó orvos. A legtöbb ilyen praxis éppen a legszegényebb régiókban található.
A Political Capital (PC) legújabb kutatásából, amely a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával készült, kiderül, hogy bár az egészségügy romló helyzete az egyik legsúlyosabb politikai kérdés Magyarországon, a szegények kiszorulását az ellátásból az elmúlt évek alatt sem sikerült lassítani.
