Nincs határa a szigornak

Pintér Sándor belügyminiszter egyrészt szövetségeseket keresett radikálisan fellépő kormánya számára, másrészt igyekezett felmérni „a közhangulatot", felmérni, mekkora a mozgástér, milyen intézkedések bevezetését fogadná még el Brüsszel.

Úgy tudni, Luxembourgban szóba került annak a korábbi gyakorlatnak a felelevenítése, amelynek kere­tében a személyazonosságuk tisztázásáig nem kellett nyílt intézményekben elhelyezni a menedéket kérőket, amelyekből bármikor eltűnhetnek. Ehelyett mód volt a szaknyelven idegenrendészeti őrizetnek nevezett fogva tartásra. Ezt Magyarországon épp Brüsszel nyomására szüntették meg. Úgy tudjuk, téma volt továbbá az is, miként lehet megakadályozni, hogy az illegális migránsokkal terroristák is beszivárogjanak az EU-ba.

A belügyminiszterek ­javaslatait hamarosan megkapják a kormányok. Azt nem tudni, hogy az ötletekből mikor lesz valamennyi tagállamra kötelező iránymutatás. Úgy tűnik ugyanis, hogy a legnagyobb nyomás alatt álló országok – például Olaszország és Görögország – nem akarják megvárni, amíg a brüsszeli bürokrácia „kiizzadja" a maga kompromisszumos javaslatait. A helyzet ugyanis elmérgesedett: Olaszország már a tanácskozás előtt jelezte, hogy ha igen rövid időn belül nem lesz uniós szintű megállapodás, egyszerűen továbbengedi a jellemzően az olasz partokra érkező afrikaiakat. Franciaország, Ausztria és Svájc viszont lezárta a határait, a menedékkérőket visszaküldik Itáliába.

Bár Magyarország nem tartozik a különösebb nyomás alatt álló tagállamok közé, Orbán Viktor – belpolitikai megfontolásokból – kommunikációs témává tette a menekültügyet, s határozott lépéseket ígért. Kedden már az a szóbeszéd járta Budapesten, hogy a kormány ma hajnalban lezárattatja a rendőrséggel a magyar–szerb határt. Belügyi források ezt kategorikusan cáfolták, miként azt is, hogy Pintér Sándor hazatérése után a kormány akár már ma dönthet bizonyos szigorításokról, például az idegenrendészeti őrizet visszaállításáról.