Az anyagot az MVM megrendelésére készítette az Ernst & Young Tanácsadó Kft. és a Faludi Wolf Theiss ügyvédi iroda. A dokumentum szerint a reaktorépítés költségeit kétféleképpen szokták ráterhelni a fogyasztókra, illetve az adófizetőkre: az egyik alternatíva a kiemelt garantált átvételi ár, a másik pedig egy speciális tarifaelem beépítése az áramárba. Az uniós versenyjog szempontjából egyébként mindkét változat állami támogatásnak minősül. Magyarországon is létezik hasonló, például a rezsicsapdába esett távhőszolgáltatók kimentésére szolgáló kapcsolt termelés-szerkezetátalakítási díj.
Ez azonban csak kicsiny töredéke a fogyasztói árnak, a speciális tarifaelem viszont a tanulmány szerint jelentősebb tétel lenne, mivel a beruházás értékének 5-15 százalékát kellene beszedni belőle. A dokumentum tartalma ellentmond annak a kormányzati állításnak, amely szerint a lakosság semmit sem érzékel majd a paksi beruházás költségeiből, sőt a projekt nyomán 13 százalékkal csökken az áram ára. A tanulmányban ugyanakkor van még néhány elejtett megjegyzés, amely arra utal, hogy a kormány olykor a józan ésszel szemben is elsőbbséget ad a paksi bővítésnek.
Például az állami Mavir eddig alig vett igénybe olyan uniós támogatást, amelyből a határokat megközelítő, illetve keresztező áramszállítási kapacitások kiépítését lehetett volna finanszírozni – miközben a szövegben az olvasható: „a Bizottság azzal az indokkal sem feltétlenül támogatná a speciális tarifaelemet, hogy a határkeresztező kapacitások építése sokkal költséghatékonyabb megoldást jelentene az atomerőművi blokkok építésénél, továbbá ezeket a projekteket az EU a hálózatfejlesztési, gazdaságélénkítési és infrastruktúra-összekapcsolási alapokból támogatásban részesítené.” Ez azt jelenti, hogy a tartós áramfölösleget produkáló európai energiapiacról olcsóbban lehet áramot importálni, mint ha atomerőművet építünk.
Ráadásul egy másik, szintén a mostani adatigénylés keretében nyilvánosságra került tanulmányban az is benne van, hogy 2020-ig a jelenlegi paksi blokkokat is ki lehetne váltani kisebb gázerőművekkel, és – tekintve, hogy jelentős gázáremelkedést senki sem valószínűsít, a nukleáris technológia és az üzemanyag ára viszont folyamatosan nő – nagy valószínűséggel szintén jobban megérné, mint új reaktorokat építeni. A speciális tarifaelem bevezetéséről szóló 2012-es tanulmány egyébként 4–10 milliárd eurós beruházással számol – ehhez képest mára úgy változtak a költségek, hogy a 10 milliárd eurónyi orosz hitelhez jön még a 20 százaléknyi magyar önrész, és ebben még nincs benne az esetleges idő- és költségtúllépések fedezete. Utóbbiak miatt egy korábbi hatástanulmány 20-30 százaléknyi további költségemelkedéssel számol, a kiegészítő beruházások között pedig megemlít két, egyenként 100 milliárd forintba kerülő hűtőtornyot, amelyek nélkül csak akkor nem fogja túllépni a Dunába visszavezetett hűtővíz hőszennyezése a határértéket, ha egy duzzasztót (vízlépcsőt) is építenek az erőmű közelébe.
Az LMP feljelentést tesz
Az LMP szerint teljesen szükségtelen az az 550 milliós megbízás, amelyet Paks 2. kommunikációjára nyert el az I.M.G. Inter Media Group Kft. A párt hűtlen kezelés miatt feljelentést tesz. A kommunikációs tenderről szóló döntés akkor született, amikor a kormány még nemzetközi tenderről beszélt a paksi bővítés kapcsán. Tender helyett azóta Orbán–Putyinpaktum köttetett, a kommunikációs megbízás azonban ugyanaz maradt, ami azt valószínűsíti, hogy a pénz elköltése az elsődleges, nem az, hogy bárkit is meggyőzzenek – állítja a párt, hozzátéve: az MVM Zrt. úgyis folyamatosan reklámozza az atomenergiát, teljesen felesleges ezért újabb pénzeket fordítani ugyanerre a célra. (MTI)