Felcsúton tartották a menetrendet: elkészült a nyolcszázmilliós kisvasút három állomása. Vagy nem tartották, mert az egész pályaszakasznak el kellett volna készülnie. Kollégánk szeretett volna többet megtudni a felcsúti népsínműről, de körötte csend, amerre ment.
hirdetés
– És maga utazik majd a kisvasúttal? – Á, én gyalog járok. Meg aztán nem is vagyunk idevalósiak. – Honnan jöttek? – Fegyvernekiek vagyunk. – És ha itt élnének, akkor utaznának vele? – Dehogy – nevet jó nagyot. – Én tudom, mi van alattam.
Járt egy mondás a kilencvenes évek elején, hogy aki nem élte át a Ceausescu-rendszert, és lusta kérdezősködni felőle vagy könyveket böngészni vele kapcsolatban, az nézze meg a bukaresti Népek Házát, és mindent tudni fog róla. Mint minden párhuzam, ez is erősen sántít, ám csiklandozó a felismerés: az is mindent megérthet majd a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről, aki ellátogat Felcsútra és megnézi magának a miniszterelnök ablaka alá felhúzott Pancho Arénát.
Puskás Akadémia és a hozzá tartozó létesítmények Pest felől érkezve szinte uralják Felcsút alsó részét. A gondosan nyírt, harsogó színű gyep, a rendezett és impozáns épületek, a gazdagság megannyi látható jele nem is hagyja érintetlenül a látogatót. Mint ahogy megkapó a gyönyörűen felújított Letenyey Lajos szakközépiskola szemközt, a Faluház és a kúriának is beillő Kastély Óvoda. Nem csoda, hogy ilyen tipp-topp falu Felcsút, hiszen a Wikipédia szerint
2009-ben az egy főre jutó havi jövedelem alapján a leggazdagabb magyarországi településnek számított 171 092 forinttal.
Megelőzte Budapest II. és XII. kerületét, miközben egy évvel korábban még csak a 336. helyen állt. A fejlődés mértékét valóban megirigyelhetné a kontinens bármelyik települése, bár a magyarázat viszonylag egyszerű: a ’98 óta minden évben kiadott Jövedelemindex alapján „Felcsútot néhány új, magasan adózó vállalkozói adófizető adatai emelték az átlagjövedelmet mutató rangsor első helyére”. És a falut éltető Puskás-birodalom csak bővül, egyre bővül.
Ottjártunkkor épp egy szarkofágnak tetsző, új Makovecz-stílusú épületen dolgoztak a hatalmas munkagépek, a gyakorlópályákhoz tartozó új létesítmény fabordái szikráztak az októberi napsütésben. S mindehhez, ha nem is koronaékszerként, de október végétől új szolgáltatás társul: nemsokára elindul a bruttó 857 millió forintból felújított-létrehozott kisvasút. „Nosztalgia és turisztikai céllal”.
Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy itt minden pillanatok alatt dől el, a kisvasút építése igazából 2009-ig nyúlik vissza, mikor is az Orbán Viktor által alapított Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát működtető Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány megvásárolta a hosszú évek óta nem üzemelő bicskei szárnyvonal egy szakaszát a hozzá tartozó állomásépületekkel. Az akadémia honlapja hírül adta, hogy a felcsúti állomás épülete vendégházként újul majd meg (ez készült el leghamarabb, tavaly nyerte vissza eredeti állapotát), de az akadémia a vértesacsai állomásépületen is végzett már állagmegóvási munkákat.
Teknős Miklós
Négy évre rá a kormány gyors határozattal kiemelt beruházássá minősítette a kisvasút tervét és elkülönített rá 600 millióra rúgó, részben uniós fejlesztési forrást. Mivel a támogatás nem éri el a projekt költségvetésének 75 százalékát, a magyar közbeszerzési törvény számít irányadónak, amely ebben az esetben nem teszi kötelezővé a nyilvános közbeszerzési eljárás kiírását. A hír, amely szerint egy elvileg utánpótlásért felelős alapítvány egyszer csak vasútépítésbe kezd, illetve a trükkel kombinált kiemelt figyelem csakhamar felkeltette a sajtó érdeklődését.
Főként, hogy nyáron már az is kiderült, a Swietelsky Vasúttechnika Kft. építheti meg a kisvasutat. A szerződést július 10-én a felcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc által vezetett alapítvány és az osztrák tulajdonban lévő építőcég magyarországi vasútépítő leányvállalata írta alá. Egyetlen pályázóként az alapítvány nyerte a kiírást, ami a felcsúti kisvasút építéséről szólt. Az átadást október 31-re ígérték.
A már amúgy is pikáns helyzetet tovább fokozta, hogy a Figyelő megírta: az Európai Bizottság is kiszúrta a kisvasút grandiózus tervét. A pályázathoz mellékelt tanulmányban ugyanis
napi 2500–7500 utassal számoltak a márciustól október végéig közlekedő nosztalgiajáraton. A számoknak akkor is nehéz lenne megfelelni, ha Felcsút egész lakossága igénybe venné az új szolgáltatást (1800-an élnek a faluban).
A Figyelő arra is felhívta a figyelmet, hogy a budai Gyerekvasút legforgalmasabb időszakában havi 45 ezer utast szállít, ami napi 1500-as átlagot tesz ki.
hirdetés
Minderre már a Miniszterelnökség is reagált közleményben, melyben a turisztikai ágazat kiemelt jelentősége mellett arról is szó esik, hogy az országban 21 kisvasút közlekedik, összesen 380 km hosszan, a legrégebbi a debreceni „Zsuzsi” kisvasút: 133 éve üzemel. Megnyugtatásként pedig azt is leírják, hogy „nem öncélú turisztikai fejlesztésről van szó”. A kisvasút „nem új nyomvonalon valósul meg, hiszen a terület egy részén korábban is volt vasútvonal. A kiemelt felhívás fő célja a régió turisztikai adottságaival összhangban és azokra építve a turisták igényeihez kapcsolódva innovatív, magas színvonalú, egyedi, önálló vonzerővel bíró turisztikai termékek kialakítása.”
Ugyanakkor azt is leszögezik, hogy a híresztelésekkel szemben semmilyen ellenőrzési vizsgálat nincs folyamatban. Ennél többet, hivatalosan, nem is nagyon lehetett megtudni. Bárkivel álltunk is szóba Felcsúton, rávágta:
„nem nyilatkozom”.
Próbáltunk bejutni a Puskás Akadémiára, hátha ott válaszol valaki a kérdéseinkre a munkálatokat megrendelő alapítvány nevében. Engedély nélkül nem léphettünk be a területre, csengetésre senki nem nyitott ajtót, és az amúgy barátságos biztonsági szolgálatos még annak az illetőnek a nevét sem adhatta ki, aki elvileg a sajtóval tartja a kapcsolatot. (A vasúton és az állomáson dolgozók már korábban értésünkre adták: a szerződésükben világosan leszögezték, ők nem nyilatkozhatnak.)
Telefonon sem jártunk nagyobb sikerrel. Az interneten található mobilszámon ismeretlen férfi vette fel a telefont, aki a Népszabadság szó elhangzása után egyből közölte: nem nyilatkozom. A nevét sem árulta el, és azt is tagadta, hogy bármi köze lenne az alapítványhoz. A Puskás Akadémia előbb a gazdasági igazgatóhoz irányított, akiről kiderült, hogy csupán egy játékos, majd megadta az általunk is megtalált telefonszámot, de már névvel. Azon elvileg a szakmai igazgatónak, Mészáros Lászlónak kellene válaszolnia.
A helyiek sem kívánnak nagyon nyilatkozni az ügyben. Többször is megjárták már a sajtóval. Ahogy egyikük mondta, ha beszél nekünk, az olyan, mintha másnap a falu főterén doboltatná ki a véleményét. Más arra hivatkozott, hogy olyan időket élünk, amikor minden szó számít, és bár ő ugyan még nem kért semmit a helyi önkormányzattól, de a helyzet bármikor megváltozhat. Vagyis hivatalosan ebben az írásban innentől üresen kellene hagynunk minden helyet.
Felvételen kívül viszont mindenki roppant segítőkész és barátságos volt, még azt is megengedték, hogy engedély híján is lefotózzuk az állomásokon akkor még folyó munkálatokat. A kisvasút elvileg Bicskéről indul majd, ám mostanáig három megálló készült el: a Pancho Aréna, a Felcsút széli állomás és a Felcsúti Arborétum. Nem egészen hat kilométer. Persze még sokat kell tenni-venni körülötte, de nemsokára indulhat a próbajárat, jövő tavasszal pedig az igazi. A mozdony és a kocsik a 2009 óta nem üzemelő Nyírvidéki Kisvasútról érkeznek majd.
Kedden már csak a jelenleg végállomásnak számító Pancho Arénánál hiányzott a pálya pár méteres szakasza. Az ott dolgozó fegyvernekiek puszta kézzel helyezték el a kilencvenkilós, betonból készült talpfákat a nyomvonalra. A távolabb álló markoló a sínpár emelésében és a vöröses színű zúzalékkő elhelyezésében segített. Az újságírókat barátságosan fogadták, amit már az ugratással is jeleztek. Ekkor hangzott el a fenti, nevetésbe torkolló beszélgetés. De megtudtuk, hogy pazar lesz a megállótól az arénáig vezető sétány is, ha elkészül: kandeláberek világítanak majd, és egy artézi kút is fogadja a vendégeket.
Most még csak a vezetéknek szolgáló árkot ásták ki. Igen tetszetős a régi, felcsúti állomás épülete mellé felhúzott kocsiszín vagy a domboldalba vágott, arborétumi megálló. Szinte kivétel nélkül mindenkinek megeredt a nyelve, miután leszögezte, hogy nem nyilatkozik. Az ok érthető. A kormányszóvivő talán úgy fogalmazna: a magyar ember büszke a munkájára. A pálya melletti műtárgyakat felújító csoporttól azt is megtudtuk a kocsma előtt, hogy az átjárókkal, áteresztőkkel, hidakkal mindössze három hét alatt végeztek, bár valamikor az ötvenes évek közepén készülhettek eredetileg. Rabok dolgozhattak ott, mondja az egyikük, látszik a betonon.
A Bicske–Székesfehérvár szárnyvonalon közlekedő, kétórás menetidővel járó csühösről mindenkinek van egy története. A járat 1898-ban kezdett el üzemelni még magánkézben, majd 1980-ban szűnt meg. Mint mondják, akkoriban a dízelmozdony már igencsak dülöngélt az elhanyagolt pályán, viszont bárhol le lehetett ugrani róla, így nem kellett az állomásig döcögni, ha valaki félúton lakott. És a kalauz is kapható volt egy kis itókára az állomásokon.
A gőzös idején pedig nem volt ritka, hogy az utasok maguk rakták meg a kocsikat melegítő szeneskályhákat. A régi, széles nyomtávú vonatot felváltó kisvasút így alkalmas a nosztalgiára. Ám igazából csak a kirándulókban bízhat, hiszen kevés olyan szurkolót tudunk elképzelni, aki meccs után vagy előtt átruccanna az arborétumba. Más legfeljebb kíváncsiságból utazhat rajta, hiszen Felcsútról óránként jár a busz. Persze akad, akinek más megfejtése is van.
A kocsma előtt mondja egy asszony: lehet, hogy gyerekkorában nem volt kisvasútja. Hát most csinált magának, teszi hozzá, és Orbán háza felé int. És arra is van elméletük, hogy miért nem foglalkoztatnak helybélieket az építkezésen. A messziről jött ember ugyanis később nem terjeszti el a faluban, hogy mennyit és hogyan fizettek neki. A titkokat errefelé valahogy jobban szeretik.
