Nemzeti érdek helyett handabanda

- Nem értek egyet azzal, hogy nem történt semmi. Igenis volt következménye a kritikának, például André Goodfriend ügyvivő fellépésének, amely befolyásolta a politikai hangulatot. Ezt a pesti politikusok és az újságolvasók is tudják. Arra számítok, hogy az USA most megint válaszra vár majd, illetve az első egy-két nap heveskedése után a magyar kormány is megfontolja a kialakult helyzetet.

Fotó: M. Schmidt János / Népszabadság

- Colleen Bell a beszédben és a lapunknak adott interjúban is hangsúlyozta, hogy mondanivalójában nincs semmi újdonság. Vagy mégis lenne, csak nem vesszük észre?

- Se a jobb-, se a baloldali sajtó nem foglalkozott a beszéd első felével, mindenki csak a kritikát vette észre. Pedig a beszéd erőteljesen dicsérte a katonai kapcsolatokat. Úgy tűnik, a magyar fél tisztában van a megnövekedett orosz aktivitás veszélyével, és tényleg különbséget kell tenni a között, amit csinál, és amit mond. Felelősen teljesíti a NATO-beli feladatát, de ugyanakkor a nyilvánosság előtt nem bélyegzi meg az Ukrajnát ért orosz agressziót. Másrészt tíz hónapja, amióta az új nagyköveteket kinevezték, a magyar kormány Budapesten és Washingtonban is azt kommunikálta, hogy minden rendbe jött, nincs semmi feszültség a kapcsolatokban, minden probléma megoldódott André Goodfriend távozásával. Most kiderült, hogy ez nincs így. Ebből a szempontból ez a beszéd rendkívül fontos. Az igaz, hogy a katonai kapcsolatokra vonatkozó dicséreten kívül nincs benne új elem, de azt észre kell venni, hogy az új nagykövet is ráébredt, mennyire nem egyszerű kompromisszumokat találni a magyar kormánnyal.

- Az előző nagykövet, Eleni Kounalakis esetében is időbe telt ez a felismerés.

- Nála igazán csak az utólag írt könyvéből derült ki, de végül is úgy tűnik, tisztában volt vele, hogy a kedvességét magyar tárgyalópartnerei naivitásnak vélték. Colleen Bell dicséretére legyen mondva, hogy mindent megtett a kapcsolatok javítása érdekében, bevetette a diplomácia minden kellékét.

- Elemzőkben felmerült, hogy ez a beszéd esetleg kicsit Varsónak is szólt.

- Amerika megtalálja a módját, hogy közvetlenül tárgyaljon a lengyelekkel, nem hiszem, hogy Budapesten keresztül üzenne Varsónak. Arról viszont, hogy Magyarországot hogyan szemléli az amerikai diplomácia és közvélemény, jó példa a Foreign Policy e héten megjelent, ötrészes, nagyon élesen kritikus cikksorozata. Amennyire tudom, az amerikai külügyi vezetők hasonlóan gondolkodnak az Orbán-kormányról.

- Az eddigi leghatékonyabb eszköznek a kitiltási lista tűnik. Várható-e új fejlemény e körül?

- Nincs pontos tudomásom arról, mit terveznek az amerikai hatóságok, az ilyesmit nem kötik az orromra. El tudom képzelni, hogy hasonlóra újra sor kerülhet, de arról most sem fogunk tudni, hacsak a magyar kormány nem hozza nyilvánosságra az ügyet.

- A magyar kormány első védekezése az volt, hogy az érintett kérdéseket az Európai Unióval tárgyalja meg.

- Az Európai Unió aggodalmai és kifogásai egyeznek Washingtonéval. Ám ha bárki figyelmesen elolvassa a nagykövet asszony beszédét, az látja a lényeget: az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a kiindulópont. Mint NATO-szövetségesnek, Amerikának igenis joga, sőt feladata ezen egyetemes jogok betartásának elvárása. Igaz, hogy Amerika sem felel meg teljesen az általa hangoztatott értékeknek, az is, hogy az amerikai demokrácia is küszködik, s az amerikai politikusok és diplomaták gyakran kétszínűek, de az amerikai tanácsok elutasítása tragikus következményekkel járhat. Elvégre a magyarok számára két fontos ország van. Az egyik az Egyesült Államok, amely a NATO révén az ország biztonságát garantálja.

Fotó: M. Schmidt János / Népszabadság

A másik Németország, amely a gazdaság szempontjából kulcsfontosságú. Ez a két ország a közvélemény-kutatások szerint meglehetősen népszerű a magyarok körében, a kormány mégis pont ellenük szól, miközben Oroszországgal parolázik. Egyszerűen nem értem a magyar külpolitikát, amikor Merkel kancellár és Amerika ellen handabandázik. Ez a magyar nemzeti érdek semmibevételéről tanúskodik.