Németh Zsolt a Hvg.hu-nak adott interjúban úgy fogalmazott: Kialakulóban van egy „mag” az EU-ban, középpontjában az eurót használó államokkal. Abban konszenzus van a kormányban, hogy az EU-t meg kell menteni, ehhez pedig szükség van az euró megőrzésére. Ez pedig nem megy a politikai integráció mélyítése nélkül. Magyarországnak két alapvető elvárása van a „mag” jövőjével kapcsolatban: legyen nyitott a periféria országai felé – amibe a jelenlegi helyzetben Magyarországot is beleértem. Vagyis csatlakozhassunk, amikor felkészültté válunk. Arra a kérdésre, hogy a csatlakozásra mikor kerülhet sor, a politikus azt felelte: a legoptimistább becslések is a 2018-as dátumról szólnak.

A másik fontos feltételünk – mondta az államtitkár –, hogy a „mag” intézményi átalakulása a demokratikus jelleg erősítése, az átlátható döntéshozatal felé mozogjon. Már most is vannak problémák az európai intézmények legitimitásával – bár éppen egy komoly intézményi reformon vagyunk túl, ami ebbe az irányba ment, de úgy gondoljuk, a reformok továbbvihetőek. A lényeg, hogy a 27-eknek befolyásuk legyen arra,  milyen irányba fejlődik a mag, erősödjön az Európai Parlament ellenőrző szerepe, csökkenjen a bürokrácia. A lényeg: Magyarország odaáll az eurózóna megmentését célzó intézkedések mögé, egyidejűleg elvárjuk, hogy a folyamatnak részesei legyünk, és hogy nyitott maradjon az unió.

Németh Zsolt annak kapcsán, hogy a kormányfőtől több unióellenes megfogalmazást is tett, úgy reagált: A nyilvánosságban elhangzó kritikák, melyek különféle irányból fogalmazódnak meg, sajátos viszonyban vannak egymással: amikor valaki túlbürokratizált birodalomnak nevezi az EU-t, vagy azt mondja, hogy növelni kell az átláthatóságot az uniós döntéshozatalban – ezek nincsenek nagyon messze egymástól. Az alapvető különbség, hogy abban gondolkodunk-e: az EU az összeomlás felé mozog, vagy abban, hogy az integrációs folyamatnak folyamatosan előre kell haladnia, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a kritikákat sem.

Szlovákia: párbeszéd, problémamegoldás

A politikus beszélt a szlovák-ügyekről is. Mint mondta, Szlovákiában az elmúlt hat év nagyon komoly politikai fordulatotokat hozott: 2006–2010 között egyre komolyabb volt a feszültség a szlovák és a magyar kormány, valamint a szlovák kormány és a magyar kisebbség között. Megjegyezte: ebben az időszakban figyelemre méltó magyarországi pártpolitikai konszenzus működött az ügyben, Gyurcsány Ferenc még kormányközi tárgyalásokra is meghívta, de ennek végül nem tudott eleget tenni. A szlovák kormányváltás után elkezdődött a párbeszéd, a problémák megoldása, ennek kiemelkedő fejleménye volt a szlovák nyelvtörvény módosítása, megszűnt a magyarság megfélemlítettsége. Viszont eközben a magyar legitimitással rendelkező párt elveszítette parlamenti képviseletét – tette hozzá a politikus.

Azzal folytatta: a Magyar Koalíció Pártját magyar pártként választották korábban a parlamentbe. Nemzeti alapon szerveződött. 2012-ben sem tudtak visszakerülni, a vegyes párt, a Híd viszont újrázni tudott. Új helyzet van: ugyan megint Robert Fico van kormányon, de ez már egy új Fico, aki, úgy tűnik, nem élezni akarja az ellentéteket, sem a magyar kisebbséggel, sem a magyar kormánnyal szemben. Szeretnénk folytatni az új szlovák kormánnyal a korábban megkezdett dialógust – bízunk benne, hogy komoly parlamenti többséggel a hátuk mögött szállítani is tudják az ígéreteket.

„Mi az MKP-ra a magyarság legitim képviselőjeként tekintünk, hiszen két mandátummal ott ülnek az Európai Parlamentben, komoly önkormányzati pozíciókkal rendelkeznek, tagjai a Magyar Állandó Értekezletnek. De a Híddal szemben sem viseltetik ellenszenvvel a magyar kormány.”

Erősödhet a romániai magyarság megfélemlítése

Németh Zsolt az interjúban beszélt a kormány és az RMDSZ kapcsolatáról is. Azt mondta: az RMDSZ-szel konszenzusban „emeltük fel a hangunkat” több ügyben, mint például a marosvásárhelyi egyetem orvosi kara működésének megakadályozása esetében is. Ez mind-mind arra mutat, hogy a romániai magyarság megfélemlítése ismét erősödhet, így nagy a felelősség a romániai magyar, valamint az anyaországi politika vállán is. Amíg Székelyföldön lehet létjogosultsága annak, hogy a magyar politikai erők egymással versengjenek, addig egy ilyen politikai légkörben, néhány hónappal a parlamenti választásokat megelőzően, van létjogosultsága az egységtörekvéseknek is. A magyar kormánynak ezeket minden eszközzel támogatni kell, ezen vagyunk.

A romániai önkormányzati választások kapcsán arra az újságírói felvetésre, hogy marginális volt a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt támogatottsága, ellenben ez RMDSZ-re ráindított jelöltjeikkel több helyen gyengítették a pártot, azt mondta a politikus: „Azzal, hogy szerencsésebb lett volna sok helyen, ha ez nem következik be, egyetértek.” Azzal folytatta: Marosvásárhely esete illusztrálja, hogy a megegyezés hiánya nem csak az ellenzéken múlott, hiszen éppen itt hiúsult meg az a szándék, hogy az RMDSZ által jelölt, de az ellenzékhez kötődő polgármester, Vass Levente, közös magyar jelölt legyen.

Az RMDSZ ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy saját jelöltként indítsa, amit Vass Levente nem tudott vállalni. Létre kellett volna jönnie egy ilyen együttműködésnek, sajnálatos, hogy nem jött létre – de ha mérleget vonunk, látszik, hogy a magyar pozíciók erősödtek, több magyar szavazó ment el, több tanácsost, több polgármestert választottak meg.

Németh Zsolt beszélt Nyirő József újratemetésének ügyéről is. Azt mondta: „A magyar álláspont, hogy kegyeleti ügynek tekintjük, és Kövér László nem házelnökként vállalta el ezt a védnöki szerepet, ráadásul korábban, mint ahogy kiírták a választásokat. De ezzel kapcsolatban a további problématisztázás érdekében a házelnök urat kell keresni.

A román–magyar kormányközi kapcsolatokról így beszélt az államtitkár: Nyolc évig volt ellenzékben az ottani baloldal, ez az időszak egyfajta „mézes évek” voltak, számos szép eredménnyel. Az új helyzet furcsa módon állt elő azzal, hogy teljesen váratlanul összeomlott a Demokrata Liberális Párt, és váratlan módon kormányalakítási lehetőséget kapott a Szociáldemokrata Párt. A választások sajnálatos módon újból előhívták a régi reflexeket, amelyek 2004 óta nem voltak jelen a román politikában. Nem is a szocdemek, hanem a szociálliberális szövetség kisebbik tagja kezdett el nacionalista húrokon játszani. Külön szerencsétlensége volt ennek a váltásnak, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetem miatti bizalmatlansági indítványon bukott meg az előző kormány – vagyis egy explicit magyar kérdés miatt.