A Népszabadság által megkérdezett felsőoktatási szakértők szerint a Schmitt Pál doktori disszertációja ügyében zajló vizsgálatnak a doktori szigorlat körülményeinek tisztázása is feladata lesz. Ez az esemény volt ugyanis az utolsó „zsilip”, ahol a vélelmezett plagizálásnak ki kellett volna derülnie.

A doktori disszertáció nyilvános esemény, amely az egyetem által felkért, a dolgozat témájában szakértőnek számító testület előtt zajlik. Úgy tudjuk, Schmitt Pál disszertációjának megvédése egy ötfős testület előtt zajlott. A bizotságban helyet kapott a két opponens (Kertész István és Takács Ferenc - mindketten a TF oktatói) mellett három másik, tudományos fokozattal rendelkező egyetemi oktató. (Szokatlan momentum, ha mindkét bíráló tagja a vizsgabizottságnak, az pedig kimondottan ritkaság, ha a témavezető egyúttal a dolgozat bírálója is, márpedig Schmitt esetében ez történt.) A bizottság elnöke Tihanyi József, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának későbbi dékánja volt.

Meghökkentő módon sem az előzetes bírálatok során, sem a vitában nem tűnt fel senkinek, hogy a dolgozat nagymértékben megegyezik a tárgyalt téma legfontosabb forrásmunkáival. Mint a HVG kiderítette, ez nem csak a „törzsanyagra”, hanem a következtetésekre is igaz, ami méginkább megerősíti a másolás gyanúját. Az Index pedig csütörtökön azt közölte - részletes, a félreértések lehetőségét kizáró szemelvényekkel -, hogy a dolgozatnak az olimpiák gazdasági vonatkozásairól szóló, vagyis a közgazdász Schmitt szaktudásához legközelebb álló fejezetének egyes bekezdései szó szerint megegyeznek egy német tudós, Klaus Heinemann korábban publikált tanulmányának részleteivel. Ez még valószínűbbé teszi, hogy az egész szöveget egy "vendégszerző" ollózhatta össze, hiszen egyébként az olimpiák világában és a közgazdaságtanban járatos Schmitt Pál bizonyára képes lett volna néhány önálló összefüggés és következtetés megfogalmazására.

Tihanyi az Origónak nyilatkozva a napokban cáfolta, hogy a védés során összeférhetetlenség állt volna fenn a bírálók és a doktorjelölt között. Úgy fogalmazott: „az egyetem szabályzata csak egyetemen belüli összeférhetetlenségről rendelkezett, például arról, hogy azonos tanszéken dolgozók nem bírálhatják el egymás disszertációját”. Ez az állítás azonban a Népszabadság információi szerint nem helytálló. Az általunk ismert doktori szabályzat 37. paragrafusa ugyanis azt rögzíti: nem vehet részt a bírálatban és az értékelésében, aki olyan viszonyban van a jelölttel, hogy abból adódóan a dolgozat tárgyilagos megítélése nem várható el. Schmitt Pál ugyanis az eset idején a MOB elnöke volt, miközben a vizsgabizottság két tagja az olimpiai bizottság tagja is volt, másik két tag pedig a MOB által létrehozott, sokáig Schmitt által vezetett Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsában dolgozott. Két évvel a védés után egyébként a vizsgabizottság elnöke is a MOB tagja lett.