A közeli autóúton a tömeget látva néhányan dudáltak. A magyar szolidaritásnak és az ellenérzésnek külön dudajelei alakultak ki az utóbbi időben. A türelmetlen, hosszú dudaszó a rendezvény elleni tiltakozást, a diszkrétebb, szaggatott általában a szimpátiát jelzi.
Most csak rövid dudaszót hallani, bár egyáltalán nem biztos, hogy a kocsiban ülők tudják, kik és mit csinálnak a régi, lezárt úton. Egy kisebb földkupacba valaki magyar zászlót tűzött. Néhányan a köves utat fényképezik.
 |
| Nyikos Péter / MTI |
- Nagyapám önként jelentkezett a 4. halálfejes ezredbe, amelyet tűzoltó osztagnak is neveztek. Őket hívták ugyanis, ha valahol brutálisan rendet kellett csinálni, súlyos részük volt a zsidók elpusztításában Magyarországon is - lép a mikrofonhoz Frank Pfeiffer. - A kutatásaim során előkerült iratokból tudom, hogy nagyapám kezéhez sok vér tapadt. Teljes szívemből bocsánatot kérek azért, amit a családom elkövetett - mondja, és Villányi Tibor, a győri izraelita hitközség vezetője felé fordul, odamegy hozzá, kezet fog vele.
Nem sokan élnek már, akit személyesen megkövetni lehetne.
Simonyi Andrea Magyarországon élő tanár eddig főleg szervezőként szólalt meg a szerdán Sopronból induló menet eseményein. Radnóti költészetének csodálójaként itt akarta elmondani az ő családi történetét.
- Az én nagyapám vasutas volt, 1944-ben német vagonokat kísért - kezdi az emlékek felidézését. - A szomszédunkkal, akit Friedmann Andornak hívtak, rendszeresen összejárt a családunk. Azután nagyapámat is elsöpörte az országos őrület, s amikor a szomszéd bekopogott hozzánk, kizavarta. Meg is ütötte volna, ha nem lép közbe a nagyanyám.
- Nagyapám sorsán, gondolkodásmódjának változásain keresztül utólag értettem meg, hogy a náci őrület, az antiszemitizmus évtizedek alatt, sokak számára szinte észrevétlenül alakul ki az emberekben. Én most a saját családom helyett kérek bocsánatot, ezen a helyen, ahol az a költő menetelt a közeli halálba, akinek a verseit kamaszkorom óta a legjobban szeretem.
Egy gimnazista lány Radnóti-verset mond. A győri bencésekhez jár. A menetelőknek is a bencések készítettek úticsomagot.
A menetet szervező evangélikus szabadegyház alapítója, Jobs Bitter arról beszél: a megbánás nem tudja feledtetni az elkövetett borzalmakat, de gyógyító hatása lehet. A szembenézésre minden országnak szüksége van. A nácizmus bűneit több országban a helybeliek közreműködésével követték el. Így volt ez Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is.
Sokaknak volna okuk a szembenézésre.
A bocsánatkérők között Abdán magyarok is voltak. Igaz, a többségük ma már Németországban él. Gries Andrea belgyógyász, aki végigsírta a megszólalásokat, s maga is bocsánatot kért családja közönyéért, Karlsruhében született, de gyönyörűen beszél magyarul.
Megkérdezem, leírhatom-e a nevét, készíthetek-e képet róla. - Vállalnunk kell a sorsunkat, ha szégyenkezve is, de muszáj a nevünket, arcunkat adni hozzá, hogy legyen reménye a megbékélésnek – mondja.
A menetelők este a komáromi erődben emlékeznek a szörnyűségekre.
