A gilvánfai tanoda szükségességét soha senki sem vitatta, ennek ellenére előfordult, hogy pályázat híján másfél évig nem jutott uniós támogatáshoz a négy pedagógust, egy szociális asszisztenst és két önkéntest foglalkoztató intézmény. Miközben a gilvánfai fiatalok zenével, tánccal, csocsóval, főzéssel és evéssel ünnepelték a tanodát és az ott létrejött közösség létét, Ambrus Lászlót, a tanoda vezetőjét az eredményekről kérdeztem. Elmondta, hogy korábban a gilvánfai fiatalok 15-16 évesen kimaradtak az iskolából, a tanoda megnyitása óta viszont négyen leérettségiztek, és hárman szakmát tanultak. Az is a tanoda sikere, hogy miközben 22 gyerek oktatására pályázták meg a támogatást, 40 tanuló kötődik az intézményhez. Gilvánfán jellemző, hogy a fiatalok már tizenévesen családot alapítanak, miközben utódjaikról – szakma és állás híján – nem tudtak megfelelően gondoskodni. A tanoda azt szeretné követendő példává tenni, hogy a fiatalok előbb teremtsék meg egzisztenciájukat, azután tervezzék meg a családalapítást. Hogy a tanításnak van foganatja, azt megtapasztaltam, amikor a 19 éves Orsós Jánost faggattam. A fiatalember – aki bevallja, a tanoda nélkül matekból aligha érettségizett volna le – geodétának tanul, ám hallja, hogy ezzel a szakmával nehéz elhelyezkedni, ezért ha befejezi a tanulást, beiratkozik egy hegesztő tanfolyamra:
– Egyik ismerősöm jól él a hegesztésből, külföldön dolgozik, és több mint kétezer eurót keres – mondta János. Semmiképp sem akarok addig családot, amíg nem lesz biztos munkám és rendes fizetésem.
Hogy a tanulás értéke erősödik Gilvánfán, azt a már idézett Orsós Melinda is tanúsítja. Melinda két nővérének négy, illetve három gyermeke van. Az ő családjuknak csak a közmunka hoz jövedelmet. A nővérek gyermekeiknek azt sugallják, hogy Melindát kövessék, tanuljanak, aztán gondolkozzanak házasságról, gyerekről.
Úgy tűnik, hogy az a munka, amit a gilvánfai tanoda végez, nemcsak helyben és a gyerekeknek vonzó, hanem a határainkon túl is. A tanoda egyik önkéntese Itáliából a másik Németországból érkezett. Utóbbi, a 23 esztendős Sara Braun – akinek családja karácsonyfa-termeléssel foglalkozik Konstanz közelében – másfél éve, egy uniós pályázatra jelentkezve utazott a baranyai faluba. Számára megnyerő volt, hogy roma gyerekkel foglalkozhat. Angolt tanít és kézműves foglalkozást tart a diákoknak. Arról, hogy miért hasznos intézmény a tanoda, a magyarul bájos esendőséggel beszélő Sára így elmélkedik:
– Ki kell nyitni a gyerekek előtt a világot.. figyelni kell rájuk... meg kell keresni, mire van szükségük.
A sok „kell" miatt nem annyira magyaros ez a mondat. Pedig: tényleg kell.
Változhat a finanszírozás
Megkérdeztük az EMMI-t, hogy a jövőben számíthatnak-e a tanodák a biztos finanszírozásra. A tárca – a válasz szerint – fontosnak tartja a tanodai programokat, nagyra értékeli ezeknek az intézményeknek az eredményeit. Ezért tervezik, hogy folyamatossá teszik a tanodák támogatását. Hogy a terv mikortól válik valósággá, arról nem szól a válasz, azt viszont megtudtuk, hogy a következő támogatási pályázatot szeptemberig meghirdetik, s az a kiírás immár legalább három évre biztosít forrást a tanodáknak.
