– A ballibeket kiszorítaná a vezetésből?
– Ha megnézem, hogyan formálódik a következő elnökség, már most ki vannak szorulva. Az viszont biztos ellentétet szül, ha van egy elnökség, amely hajlandó elmozdulni egy korszerű jövőkép irányába, a párt vezetője viszont inkább a múltba tekint.
– Hogyhogy mégis felkérte korábban Lendvai Ildikót elnökhelyettesnek?
– Azért kértem fel, mert integrálni szeretnék. Nem szerencsés, ha valaki csak a háttérben matat. Az volt az üzenet:
„Ildikó, gyere ki a napra! Legyél látható ellensúly!"
– Össze tudna fogni egy ilyen törésvonalak szabdalta pártot?
– Igen. Ezért vállalkoztam a vezetésre. Most egy olyan elnökre van szükség, aki egyaránt alkalmas a kompromisszumok megkötésére és a bátor döntések meghozatalára. Horn Gyulát idézve: „Tiborkám, nem baj, ha megosztó vagy, csak arra figyelj, hogy a többség nálad legyen.”
– A változáshoz le kell váltani a jelenlegi vezetést?
– Fontos a vezetés cseréje, persze, de legalább annyira fontos, vajon a következő időszakban mire fordítjuk a hangsúlyt. Én az embereket érintő kérdésekkel kívánok foglalkozni. Az „Apa, kezdődik!” című dolgozatomban rögzítettem azt a négy fundamentumot – egészségügy, oktatás, gyermekjólét és idősügy – amelyek a jövőben a szocialista pártot kell fémjelezzék.
– Miért pont ezek a fundamentumok?
– A fejlett világot, s a magyar társadalmat ezek a problémák feszítik szét. Emberközpontú politikára van szükség. Ebben hiszek.
– Mi a különbség a jelöltek között?
– Négy jelölt, négy irány. Sok minden megkülönböztet minket, de amit most kiemelnék, az az, hogy a XIII. kerület győzelemre képes receptjét szeretném országosan kiterjeszteni. Ha a szavazóköri szintig lebontva nem vagy jelen, akkor sem aláírásszerző, sem szavazat szerzőképességed nincs.
A nép valójában fütyül arra, mit mond egy pártvezető, sokkal inkább azt veszi észre, aki jelen van a mindennapjaiban.
Ki vágja fel a tűzifát, ki van ott a piacon, kit lehet megkérdezni? Elég jól ismerem a személyes kapcsolattartás jelentőségét.
– Ennyire gyenge helyben az MSZP?
– Legutóbb négyezren sem voltak a szavazóköri delegáltjaink a tízezer szavazókörben. Nekem ne mondja senki, hogy ez ne lenne egy őrült nagy hiány!
– A Tóbiás fémjelezte két évben nem javult az MSZP társadalmi beágyazottsága?
– Nem. Akkor nem padlóztunk volna le az aláírásgyűjtésben.
– 2018-ig pótolható ez a hiány?
– Simán. 2016 végéig stabilizálni fogjuk ezt a négyezret, illetve feltornásszuk ötezerre. 2017 első félévére meg lehet szerezni a másik ötezret is. A Fidesznek tizenötezer volt legutóbb, bár mi is voltunk régebben nyolcezer felett.
– Helyben szegfű alatt kell építkezni vagy a civilekre támaszkodva?
– Ez nem vagy-vagy. A szegfű dicsőségét az adja meg, hogy mit gondolnak róla a helyi civilek. A XIII. kerületben száznál több civil szervezettel van együttműködésünk.
– Mi a XIII. kerületi titok?
– Ez nem egyik óráról a másikra történik. Pedig pofonegyszerű dolog: ott kell lenni helyben! Nekünk nemcsak szavazóköri felelőseink, hanem legtöbbször „utcafelelőseink”, „házfelelőseink” vannak. Meg kell nézni mit csinálnak az emberek, aztán foglalkozzunk azzal, mintsem kitaláljunk Budapestről mindenféle ilyen-olyan köröket. Az nem vezet messzire, hogy este öttől elcsevegünk egy kávéházban, ahova meghívunk pár értelmiségit... Egy frászt! Több szavazónk akkor lesz, ha foglalkozunk az emberekkel.
Ha foglalkozok Önnel, Ön is megszeret – előbb-utóbb!
– És Önre fogok szavazni előbb-utóbb?
– Szerintem igen. Az emberi szerelmek döntő többsége a közös együttlétből fakad: munkahelyi szerelem, iskolai szerelem. Ezek azok a terek, placcok, ahol az emberek egymásra találnak.
– Tehát el kell érni, hogy az emberek beleszeressenek az MSZP-be?
– Igen, a pályázatomban is benne van a szeretet szó. Mondhat Orbán Viktor bármilyen okosat, én biztos nem szavazok rá soha, mert „en bloc” elutasítom. Ha szeretném, akkor viszont mondhatna bármit, nyilván rá szavaznék.
– Eddig ez miért nem történt meg?
– Az MSZP korábban el tudta érni médiapártként, hogy igen sok szavazatot kapott. De 2006-ban, az MSZP Mohácsakor, kaptunk egy iszonyatos pofont, és nem vettük észre, hogy fel kellene állni. Szétvertük az önkormányzati hátterünket azzal, hogy beterjesztettük az EU-hoz az akkori konvergencia-programot: népnyomorítás népnyomorítás hátán. Ettől mindenhol begőzöltek az MSZP-re, mert megszorításokról szó sem volt.
Előtte pár nappal üvöltöttem Gyurcsánnyal, hogy nem teheti meg azt, hogy egy ilyen neoliberális, megszorító cuccot baloldaliként ad el.
Az önkormányzati választáson meglett az eredménye: puff, elveszítettük a közösségi kapcsolatainkat, mert már nem a mi polgármesterünkhöz, képviselőnkhöz kellett fordulniuk a helyieknek.
– Előválasztásról mit gondol?
– Hülyeség.
– Bármilyen formában?
– Aha.
– 2018-ban az MSZP tökösen, egyedül nekimegy a választásnak?
– Először egy határozott, erőt felmutatni tudó MSZP-t kell csinálni. Pártelnökként azt kérem a választókerületi felelőstől, hogy nézze meg, ki az az ember, aki MSZP-s és meg tudja nyerni a választást. Ha az a válasz, hogy nincs ilyen ember, akkor olyat keresünk, aki a segítségünkkel ilyenné tud válni. Ha ilyen sincs, akkor megnézzük, más, számunkra elfogadható pártokban van-e ilyen ember. Ha ez is reménytelennek tűnik, akkor megnézzük, hogy egy induló civilt tudunk-e támogatni. Ez a sorrend, így ki fog alakulni a dolog.
– El kell jutni oda, hogy az MSZP diktáljon a baloldalnak?
– Nem diktálni kell. Ha én vagyok a vezető, akkor engem követnek.
– Mi van, ha odajön egy DK-s és azt mondja, ebben a kerületben nekünk is van egy jó jelöltünk?
– Oké, hány embere van? Hány szavazója van?
– Ezt meg lehet mondani előre?
– Meg. Ha egy párt emberének van egy kezdeményezése, és mondjuk hatszáz embert maga mellé állít, akkor van ennyi embere. Ezek mérhető történetek. Ha nem vagy mérhető, az azt jelenti, te nem létezel.
– Így kell megverni a Fideszt?
– Azt látjuk, hogy a Fidesz elindult a lejtőn, de ha ők lezuhannak, az MSZP nem emelkedik fel egyből.
A protestszavazatok áramlanak keményen a Jobbikhoz is.
– Először a Jobbikot kell lenyomni?
– Igen, de kettős front van, mert a Fidesz ellen is kell küzdeni.
– Ki lesz a vezérlő tábornok a 2018-as csatában?
– Én.
– A miniszterelnök-jelöltre gondoltam.
– Azt meg nem mondom meg. Van egy párton belüli és egy párton kívüli jelöltem. Egyikőjükkel sem beszéltem erről, csak látom bennük a lehetőséget.
|
Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság/archív |
– Szétlőné a Fidesz a választásig a jelölteket?
– Igen.
– A kampány elején nem lövik szét ugyanúgy?
– Ha már miénk a kormányzati többség, akkor szinte tök mindegy, mit csinál a Fidesz.
– A választás előtt még nem lesz kormányzati többség.
– Ezért akarom a választás után megjelölni a miniszterelnök-jelöltemet.
Volt már olyan, hogy miniszterelnök-jelölt nélkül nyertünk választást, '94-ben pont így történt.
– Azóta elég sok minden változott. Egy jó miniszterelnök-jelölt pedig sok szavazatot tud bevonzani.
– Úgy kell elképzelni, hogy ha én leszek a vezérlő tábornok, akkor engem kell elfogadni addig a pillanatig, amíg azt mondom, ezt az embert akarom miniszterelnöknek. Ha megnyerjük a választást, akkor lesz annyi kreditem, hogy megnevezhessem a miniszterelnököt, ha nem, akkor meg úgyis mindegy, kire gondoltam.
Szanyi Tibor
Az MSZP fenegyereke, aki saját és párttársai állítása szerint mára lehiggadt. Az egyik legaktívabb EP-képviselő, 2014 előtt négy cikluson át országgyűlési képviselő. A Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány államtitkára. 2012-ben egyszer már indult az elnöki pozícióért, de akkor alulmaradt Mesterházy Attilával szemben.