Az októberi idegenellenességi adat a 2014-es szinten áll, tehát magas, de nem nőtt tovább a nemzeti konzultáció, a plakátkampány és a migránsok áradatának hatására – mondta el lapunknak Sik Endre szociológus, a Tárki vezető kutatója.

Idén áprilisban a megkérdezett ezer embernek a 46, júliusban a 39, október végén pedig a 36 százaléka választotta azt az idegenellenes állítást, miszerint az országba menedékkérő ne tehesse be a lábát. Ám a „menekültbarátok" aránya is csökkent a nyári felmérés óta, pedig akkor is mindössze ötszázaléknyian voltak. Egyre többen vannak viszont azok, akik mérlegelnék, kiket engednének be, és kiket nem. Már nyáron is ők alkották a többséget (56 százalék), de azóta tovább nőtt az arányuk.

Menekültek vonulnak az autópályán Ausztria felé. Elmegyünk egymás mellett Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Az arab származásúakkal még mindig nagyon ellenségesek az emberek, érdekes azonban, hogy a szíreket megkülönböztetik a többi, Magyarországra érkező migránscsoporttól, velük valamelyest elfogadóbbak – jegyezte meg Sik. Hozzátette: ahogy júliusban, úgy most is azt találták, hogy a dél-alföldi településeken az idegenbarátság teljesen ismeretlen fogalom, és különösen jelentős az idegengyűlölet a Jobbik szavazóinak, valamint a rossz anyagi körülmények között élők körében. A teljes adatsort csak később teszik közzé.

– Az emberre sokkal nagyobb hatása van a helyzetnek, mint ahogy a legtöbben hiszik – magyarázta lapunknak Berkics Mihály, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének adjunktusa, akit az idegenellenesség okairól kérdeztünk. Ahhoz, hogy valaki iránt fellángoljon a gyűlölet, személyes tapasztalat sem kell, ám a különféle kampányok hatása is megkérdőjelezhető: ha egy kampány amúgy is népszerű álláspontot fogalmaz meg, akkor kérdés, lehet-e neki egyáltalán hatása.

– Az előítéletek a valóságnak a sokszor karikatúraszerűen torzító leképezései, együtt egyfajta mentális térképet adnak az ember saját csoportjairól és a velük jó vagy rossz vagy semleges viszonyban álló más csoportokról. Az amerikaiakban a második világháború után átalakult a kép az egykor szövetséges szovjetekről és ellenséges németekről, japánokról – noha a többség nem szerzett személyes tapasztalatokat róluk. Elég volt annyi, hogy az egykori szövetségesből hidegháborús ellenség, az egykori ellenségből pedig szövetséges lett – mondta Berkics.

Hozzátette: már az 1930-as években kimutatták a nemzeti sztereotípiák létezését olyan amerikai diákoknál, akiknek nem volt személyes élményük a törökökről, mégis a kegyetlen, a vallásos és az álnok jelzőket ítélték a rájuk legjellemzőbbnek. Hogy ennek mi az oka, nem tudni, de szerepe lehetett annak, hogy Törökország az első világháborúban a központi hatalmak oldalán állt, és az örmények ellen elkövetett bűnök híre is eljutott Amerikába.