A költözés után az asszonynak sikerült munkába állnia, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítványnál dolgozik adminisztrátorként. Egy család szívességből megengedte, hogy az üres lakásukba költözhessenek. Tudták, hogy ez nem tarthat a végtelenségig. A családnak szüksége lett a lakásra, ezért június 30-ig ki kell költözniük. – Nagyon rendesek voltak hozzánk, egy időben a rezsit is ők fizették – mondta a beteg gyermekével egyedül maradt asszony. – Most albérletet keresünk a fiammal, miközben havi 66 ezer forintból próbálunk élni. A csodában bízom, meg abban, hogy van Pesten 300 ezer üres lakás, és megint szívességi lakáshasználók lehetünk valakinél.
|
Mérei Erzsébet és fia. Napok múlva költözniük kell, de még nem tudják, hová mehetnének
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A fő gond számukra az, hogy a remélt veseátültetés után a fiának steril szobára lenne szüksége a fertőzések elkerülése érdekében. A közösségi szállás elképzelhetetlen, az albérlet viszont Újpesten – és Budapest más pontjain is – megfizethetetlen. A jobb lakásokat 70-80 ezer forint alatt nem adják ki, rezsivel együtt 100 ezer alatt nem lehet megúszni a lakhatást. Az egyszobás és a kétszobás lakások között nincs nagy különbség, 8-10 ezerrel kérnek többet a nagyobbakért. Kéthavi kaució nélkül nem adják már oda a főbérlők a lakást senkinek.
– Többen ígérték, hogy segítenek, de mégis közelít a határnap, amikor valahová mennünk kellene – mondta az asszony, és arról beszélt, a gyerek betegsége még az erősebb anyagi háttérrel rendelkező családokat is szét tudja morzsolni. Megérti, amikor a hírekben feltűnnek a hajléktalanok és a devizaadósok, tudja, hogy segítségre várnak. De az ő küzdelmük sem könnyebb, még bele is pirulnak, amikor segítséget kérnek, mert rajtuk úgymond „nem látszik" a betegség. Magyarország – tette hozzá – aláírta az ENSZ betegjogi egyezményét, abban az áll, hogy a belső szervi fogyatékkal élőket is támogatni kell.
Most a kölcsönkapott lakásban, Újpesten élnek, de a nyolcadik kerületben, egy Dankó utcai szálláson vannak bejelentve. Ez is gond, amikor más kerületekben lakáspályázatot nyújtanak be. A helyi lakosok előnyt élveznek, általában ezzel az indokkal küldték el őket. Nincs ez másképp Újpesten sem, ahol a bürokrácia nyári szabadságokkal ugyanúgy terhelt, mint máshol. Arra sincs idő és lehetőség, hogy a hatóságnak elmagyarázzák: valóságosan a kerületben laknak ugyan, de papíron nem. Így pedig szinte semmi esélyük arra, hogy önkormányzati bérlakáshoz jussanak ebben a városrészben.
– A beteg gyermek gondozása hamar leszívja a családi költségvetést. Mi is mások jóindulatától függünk – mondta az asszony. – Évtizedeken át dolgoztam, mégis ebbe a helyzetbe kerültem. Életben tartottam a gyerekem, és 56 évesen semmim sincs. Ez a vége. A gyerek jófejű, iszonyú, hogy a betegsége és az anyagi körülményeink miatt el fog sikkadni. Soha nem követeltem magamnak semmit, nem mondtam, hogy nekem több járna, mint másnak, a szeretetszolgálatnál azért vagyok, hogy másokon segíthessek. Most mégis nagyon el vagyok keseredve. Egyre nehezebb talpon maradni, és nem tudom, hogy mi lesz a fiammal.
