A menedékkérők minden esetben kötelező orvosi vizsgálaton esnek át, ezért nincs túl nagy valószínűsége annak, hogy ők valamilyen betegséget hurcolnának be Magyarországra – derül ki a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) lapunk kérdésére adott válaszából. Az illegális migránsok egyébként nem közvetlenül kerülnek a befogadó állomásokra, mert először általában rendőrökkel találkoznak, és nekik jelzik, ha menekültstátus iránti kérelmet kívánnak előterjeszteni. A hivatal ezt követően kerül kapcsolatba a külföldi személlyel.

Így a BÁH tájékoztatása szerint elsőként a rendőrség jelezheti az illetékes járási népegészségügyi intézetnek, ha valamilyen megbetegedés gyanúja merül fel. Szükség esetén így már az eljárásnak ebben a korai szakaszában sor kerülhet a személy gyógykezelésére, illetve szükség esetén az elkülönítésére.

A befogadó állomáson, illetve az őrzött menekültügyi központban viszont már mindenki kötelező orvosi vizsgálaton esik át – hangsúlyozzák –, és erre a célra megfelelő szakapparátus áll rendelkezésre. A hivatal ezzel egyidejűleg értesíti a területileg illetékes járási népegészségügyi szolgálat járási tisztifőorvosát, aki a járványügyi helyzetnek megfelelő orvosi vizsgálatokat a megbetegedés gyanúja nélkül is elvégezteti.

A közegészséget veszélyeztető betegségnek minősül a jogszabály szerint egyebek mellett a tuberkulózis, a HIV-fertőzés, a hastífusz, valamint a hepatitis is. A szűrést ezekre minden esetben elvégzik, de a népegészségügyi szolgálat a menedékkérő származási országára figyelemmel további vizsgálatokat is elrendelhet. Így elvileg nem fordulhat elő, hogy olyan személy tartózkodjék huzamosabb ideig Magyarországon, aki közegészségügyi vagy járványügyi kockázatot jelentene.

Amennyiben a tisztifőorvos megállapítja, hogy a menedékkérő közegészséget veszélyeztető betegségben szenved, illetve fertőzőképes, erről tájékoztatja a menekültügyi hatóságot, és azonnal javaslatot tesz a szükségesnek tartott korlátozó intézkedések megtételére – közölte a BÁH. Amennyiben az érintett közösségben nem helyezhető el, gondozásba vételéről, illetve megfelelő elhelyezéséről kell gondoskodni. A betegek elkülönítését vagy a hivatal biztosítja, vagy őket – amennyiben ez indokolt – a gyógykezelés időtartamára megfelelő egészségügyi intézményben helyezik el.