– Jártak errefelé kampányoló politikusok?
– Hogyne, szinte csak azok jártak. Ha ennyi turista látogatna meg bennünket, akkor új kocsmát meg vendéglőt kéne nyitni.
– Kire emlékszik közülük?
– Hát a, hogy is mondjam, arra a fideszesre emlékszem.
– Mit ígért?
– Mindent, de melyik nem azt csinálja. Szerintem őt választja meg a falu. Nézze meg, csatorna épült Nyirádon, igaz, az a polgármester érdeme, de terjeszkedik a lakótelep is, szóval az elégedett ember nem szeret változtatni.
– Akkor maga is rá szavaz?
– Dehogy megyek én már szavazni. Úgyis minden fönn dől el, minek koptassam a lábaimat, kellenek azok még a földekre.
Kapcsolódó: Lehúznák a báránybőrt a farkasról
A minap Ajkát is megszállták a kampányoló jelöltek. Volt vád és ígéret, tiltakozás és sikerpropaganda, az Apostoli Magyar Királyságra pedig meg se rebbentek a szemek. Az emberek piacoztak és ették a lángost - Hajba Ferenc riportja.
Már nem jönnek haza
Pusztamiskén üresek az utcák, egy fiatalasszonyt találok, aki az út közepén kézen fogva vezeti haza a kislányát.
– Volt itt már minden párt, a feléről nem is hallottam. Az sem biztos, hogy elmegyek. De ha mégis, még nem tudom, hogy kire szavazok.
A még nem nagyon éledező Badacsonytomajon, a városháza előtti buszmegállóban szólítom meg a Takácsné néven bemutatkozó asszonyt. A városüzemeltetésen dolgozik adminisztrátorként.
– Ötvenéves vagyok, a mi korosztályunknak már sok újat nem tudnak ígérni a politikusok.
– Azért elmegy szavazni?
– El, de sokat nem várok tőle.
– Gondoljon a jövőre. Gyerekek, unokák vannak?
– Mind a két lányom Ausztriában dolgozik. Az egyik Krems mellett egy borospincében, a másik a bécsi reptéren egy utazási irodában.
– Akkor ők már oda szülnek unokákat.
– Nem szülnek azok sehová. Ezeknek a fiataloknak már nem az a legfontosabb, de meg is értem őket.
– Hazajön a két gyerek?
– Szerintem ők már nem jönnek haza.
Az egy rendes ember
Nemesgulácson is a kampányolókról kérdezek.
– Ki járt a faluban?
– A Lasztovicza volt itt, az rendes ember – válaszolja egy munkásruhás férfi, akit éppen most hoztak valahonnan haza.
– De hát ő már meghalt, a helyére kell választani képviselőt – világosítom fel.
– Rosszul mondom, na. Az utódja, az volt itt, a Fenyő.
– Fenyvesi.
– Az, az. Rendes ember, munkát akar idehozni.
– Milyet?
– Azt nem értettem, de a munka fontos.
– Szóval rá szavaz?
– Én-e? – bök a saját mellére.
– Persze.
– Nem szavazok én már senkire, jól megvan nélkülem a politika.
Raposkán ketten is a jobbikos Rig Lajosban bíznak.
– Ez a gyerek majd a tökükre lép a korrupt fideszeseknek – reménykednek.
Ő dolgozott is életében
Öcsön és Pulán a baloldali Pad Ferencet dicsérik azok, akik hajlandók megszólalni.
– Nemcsak a munkásokat ismeri, de dolgozott is életében, nem a politika parazsára dobálta csak a szenet – heveskedik egy sűrű szemöldökű, mokány férfi.
A körzet falvait járva egyébként ugyanaz a benyomásunk támadt, mint amit a közvélemény-kutatások jeleznek: az Ajka környéki bányászközségekben Pad népszerű, Tapolca vidékén a Jobbik vezet, Sümeg körzetében a Fidesz és a Jobbik is erős. Mások egyáltalán nem szólhatnak bele a mandátum sorsába.