Tóbiás József: Nem lehet leírni bennünket!

- Melyik volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy indul az elnökségért?

- Nem tudom visszaidézni.

- De nem közvetlenül április 6. után történt.

- Nem. A parlamenti választási vereség után is úgy gondoltam, hogy változtatni kell, de a változás irányáról és mélységéről sosem egy ember, hanem mindig a közösség dönt. Az EP-választási kampány közelsége miatt akkor erre nem volt idő. Egyébként is azt tanultam meg az MSZP-ben, hogy munkára kell jelentkezni, ha van feladat, azt kell elvégezni. Így jött az elnökjelöltség is. Nem egyedül döntöttem.

"Végig kell nézni, hogy az elmúlt huszonöt évben mikor tévesztettünk utat."

- Kényszer volt, vagy úgy érezte, hogy eljött az ön ideje?

- Mesterházy Attila lemondása után annyira gyorsan történt minden, hogy ez nem így vetődött fel. Leültünk az országos választási bizottság tagjaival, a megyei elnökökkel, és megbeszéltük, milyen teendőink vannak. Azt mondtam, van olyan feladat, ami elől nem ugranék el, sőt szívesen vállalkozom rá. Éspedig arra, hogy az MSZP újraépítésével képessé váljunk azoknak a képviseletére, akik nem erre a kormányra szavaztak, és a társadalomban többséget szerezzünk annak, amiben hiszünk. Ehhez sok mindenen változtatnunk kell.

- 2010-ben a nagy vereség ellenére még 20 százalékot ért el az MSZP, a mostani EP-választáson viszont alig többet 10 százaléknál. Van még jövője a szocialista pártnak? Úgy tudom, a választási vereség után ön is elgondolkodott azon, hogy új történetet kell kezdeni, zöldmezős beruházást, mert ennek vége van.

- 1991 októbere óta vagyok ennek a közösségnek a tagja, előbb az ifjúsági mozgalomé, aztán a párté. Hiszek abban, hogy az MSZP bázisán felépítünk valami újat. Az elmúlt hetek bizonyították, hogy nem lehet leírni bennünket. Ez eldőlt. Hihetetlenül erős az életösztön ebben a közösségben. Senki sem mondta, hogy fel kellene adnunk, a vereség után a helyi szervezetekben és az országos választmányban is órákon át azon vitatkoztak az emberek, hogy merre tovább. Ezt az energiát kell most felszabadítanunk.

"A Fidesz-kormány nem a felemelkedést, hanem legfeljebb a túlélést kínálja 3,5-4 millió embernek."

- De előbb meg kellene érteni, hogy mi történt, hogy miként lett az MSZP kormányzó pártból előbb középpárt, majd egy – még csak nem is domináns erő – a három baloldali párt közül.

- Fontos, hogy a kudarc okaival szembenézzük, de ez nem korlátozódhat az előző négy évre. Végig kell nézni, hogy az elmúlt huszonöt évben mikor tévesztettünk utat. Nem hiszem, hogy ez elsősorban a mi feladatunk lenne – politikusként önmagunk utólagos elemzése. Vannak társadalomkutatók, akik nálunk jobban látják azokat a társadalmi változásokat, amelyekre rosszul reagáltunk, vagy nem is volt válaszunk. Az elmúlt hetekben azt tapasztaltam, hogy szívesen segítenek megérteni ezeket. Nemcsak a párt közvetlen környezetében, hanem szélesebb értelemben a baloldalon. Egyik feladatomnak most azt tartom, hogy kikérjem a véleményüket. A napi teendők mellett ezzel telik a legtöbb időm. Amit biztosan tudok, hogy a választóknak nem vonzó, ha a saját magunkról szóló dokumentumfilmet narráljuk. Azokat, akik fogékonyak a politikára, érdekelheti, hogy mi történik a hatalmi-politikai térben, de a többség nem kíváncsi rá, mert nem kínálja számára a felemelkedés esélyét. Fontos tanulság, hogy kevesebbet beszéljünk önmagunkról, arról, hogy milyenek leszünk, inkább találjuk meg a módját annak, hogy ellenzékből is szolgáljuk a társadalmi jólétet. Ne beszéljünk baloldali fordulatról, mert nem fordulatra van szükség, hanem stabil értékválasztásra, amin belül megtaláljuk a kiutat, a megoldásokat. A társadalom jelentős része az európai uniós csatlakozás óta úgy érzi, hogy épül az ország, de az ő élete nem változik. Egy borsodi családapa mondta nekem a napokban, hogy hiába érkezett sok milliárd forint támogatás a térségükbe, az ő gyermeke még mindig ugyanabban a lyukas cipőben jár. Nem leszünk sikeresek – nem csak mi, a baloldal, az ország sem –, ha nem szólítjuk meg ezeket az embereket, nem hozzuk helyzetbe őket, nem segítünk nekik abban, hogy előrejussanak. Márpedig a Fidesz-kormány nem a felemelkedést, hanem legfeljebb a túlélést kínálja 3,5-4 millió embernek.

- Az MSZP egykor kétmilliós szavazótábort fogott össze, ma viszont három párt verseng a baloldalon. Mi a céljuk? Visszaszerezni a váltópárti pozíciót? Vagy lemondanak a balközép néppárt szerepéről, és szűkítik a célcsoportot?

- A versengés rendben van, főleg ha arról szól, hogy milyen politikát kínálunk Magyarországnak. Nincs kizárólagosság, az MSZP nem egyedül van ezen a térfélen. De nincs sok értelme annak, hogy ha ezek a pártok ugyanazért a szavazótáborért versenyeznek. Hiszek abban, hogy az MSZP tudja a legtöbb embert megnyerni a baloldalon, de remélem, hogy a többi ellenzéki párt is megtalálja a maga táborát. Mi nyitottak vagyunk minden együttműködésre, ami hozzásegít ehhez. Mert az Orbán Viktor forgatókönyve, hogy a baloldal egy közel másfél milliós szavazóbázis újraelosztásán marakodjék. A sikerhez az kell, hogy a 4,5 millió szavazó közül minél többen gondolják úgy, hogy az ellenzék pártjai felismerték, milyen szervezeti megoldással tudják leváltani az Orbán-kormányt, és ami még fontosabb, világos ajánlatuk van az ország számára.

"A fiatalok megnyeréséhez nem elég, ha hasonló korú politikusok szólnak hozzájuk."

- Egyetért Botka Lászlóval, aki szerint a ciklus félidejére létre kell hozni az új baloldali egységet?

- Az MSZP mindig összefogással nyert választást. Nem lesz ez másként 2018-ban sem.

- De 2002-ben és 2006-ban az összefogás azt jelentette, hogy a szocialisták a két forduló között megállapodtak az SZDSZ-szel a visszalépésekről. A jelenlegi választási rendszer viszont olyan együttműködést kényszerített ki, ami – utólag úgy fest – többet rontott a baloldal esélyein, mint amekkora eredménnyel járt.

- Az áprilisi választás valóban megmutatta, hogyan nem érdemes ezt csinálni. Ennek ebben a formában, ezzel a menetrenddel, az egy évig tartó alkudozással semmi értelme nincs. Hogy milyen típusú összefogásra van szükség, és valóban létre kell-e hozni már félidőben, vagy elég egy évvel a választás előtt, azt nem most kell eldöntenünk. Előbb mindenkinek építkeznie kell, hogy legyen értelme összefogásról és kormányváltásról beszélni. Nekünk is meg kell mutatnunk, hogy van nyitott, demokratikus, erős, a társadalom többségét képviselni tudó Magyar Szocialista Párt. Ez rengeteg munka, amit nem lehet megspórolni. Ha megvagyunk vele, és a többiek is túl lesznek az építkezésen, akkor lesz miről tárgyalni.

- Mivel kezdődik ez a munka?

A frakcióban már elkezdtük, amikor elkészítettük azt a javaslatunkat, hogy az állami vagy uniós pénzből gazdagodó vállalatok fizessenek több osztalékadót. Ez talán még több embernek világossá teszi, hogy mit értünk igazságos közteherviselés alatt. Közben el kell kezdenünk a felkészülést az önkormányzati választásra. Ezért főleg a Botka László vezette országos választási bizottság felel. A július 19-ei kongresszuson meghozzuk azokat a döntéseket, amelyek a következő két év aprólékos munkájához kellenek. Ennek része a szervezeti hálózatunk szélesítése éppúgy, mint a biztonságot és esélyt adó baloldali politika alapjainak lerakása. Ez nem leíró jellegű programok gyártását jelenti, hanem terepmunkát, megoldási javaslatok kidolgozását, helyi és civil kezdeményezések felkarolását, parlamenti megjelenítését.

- Hányan hagyták ott az MSZP-t május 25. óta azért, hogy a Demokratikus Koalícióba igazoljanak?

- Nem tudok ilyenről. Aki akart, már 2011-ben elment Gyurcsány Ferenccel.

- Lesz kihívója az elnöki posztért?

- Nagyon örülnék neki. A verseny erősítené a párt életerejét.

- Ha megválasztják, egyben tartaná az elnöki és a frakcióvezetői posztot?

- Eleinte igen, a változások láthatóvá tételéhez a kezdeti időszakban ez szükséges. De nem törvényszerű, hogy ez sokáig így is marad.

- Fog csapatot hirdetni?

- Van csapatom: minden párttag, aki tenni akar az MSZP-ért, és így az országért.

- Nem lesz tehát listája arról, hogy kiket látna szívesen az elnökségben?

- Nem lesz.

- Mit gondol arról a generációs vitáról, ami az elmúlt időszakban jellemezte az MSZP-t, és olyan komikus jeleneteket tartogatott, mint hogy az „öregek” sürgettek megújulást, miközben a megfiatalított pártvezetés képtelen volt a saját korosztályából szavazókat szerezni.

- Egy családban van nagyszülő, szülő és unoka, ugyanígy egy pártban is szükség van a különböző generációk eltérő tudására, világlátására.

- Az utóbbi években viszont úgy tűnt, hogy a harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején járó szocialista családfők legszívesebben beadták volna az öregek otthonába a nagypapát és a nagymamát.

- Most visszatérünk a hagyományos családmodellhez.

- És hogyan lehet változtatni azon, hogy felmérések szerint az MSZP támogatottsága az öt százalékot sem éri el a fiatalok, az egyetemi-főiskolai hallgatók között?

- Az biztos, hogy ezt nem lehet elrendezni a fiatalítással, a fiatalok megnyeréséhez nem elég, ha hasonló korú politikusok szólnak hozzájuk. A gondolataink, a tetteink és a jövőképünk fogja meghatározni, sikerül-e. Az egy korosztályhoz tartozók nincsenek azonos élethelyzetben, ezért nekünk is inkább konkrét ügyekre kell megoldásokat találnunk: a pályakezdő-munkanélküliség kezelésére, a felsőoktatás versenyképességére és így tovább.

- Lesznek pártvezetői egyeztetések a baloldalon az önkormányzati választás előtt?

- Az önkormányzatiság azt jelenti, hogy a helyiekre bízzuk az ügyeik intézését. Arra biztatom a szövetségeseinket, nyissák meg ennek lehetőségét. Nem országos politikai megállapodásokra van szükség, nem lehet Budapesten egy asztal mellett eldönteni, hogy egy vidéki városban ki a legjobb jelölt. A kényszer szülte egyezségből nem lesz tartós együttműködés.

- Budapesten mikor lesz megegyezés?

- A választási rendszer átalakítása új helyzetet teremtett. De itt is azt az elvet követném, hogy a kerületekben kell megállapodni. A hivatalban lévő polgármestereink újbóli indulásáról persze nem szeretnénk vitatkozni – nem csak a fővárosban, máshol sem. Nem hiszem, hogy Botka László vagy Tóth József alku tárgya lenne. Számolnunk kell azokkal a jelöltekkel is, akik 8-12 éve megnyerik egyéni körzetüket, őket is hiba lenne lecserélni.

- Kiből lehet közös főpolgármester-jelölt?

- Azon túl vagyunk, hogy az MSZP egymaga mondja meg, ki lehet az. De a helyzet továbbra is úgy áll, hogy csak a mi fővárosi szervezetünk nevezte meg a maga jelöltjét, a többi ellenzéki párt nem. Ha megvan a jelöltjük, akkor – lehet, hogy először nem a médián keresztül – meg kellene nevezniük. A cél az, hogy olyan jelöltet indítsunk, akivel győzni lehet. Meg fogunk egyezni, nálunk nem tabu ez a téma.