A programban étkeztetés is szerepel (szendvics, tea). Hangsúlyozottan nem ételosztásról, hanem étkeztetésről van szó. Mi a különbség? Hát az – tudjuk meg –, hogy „ételosztáskor az emberek sorban állnak, porciózunk. Most nem akarunk ilyen hangulatot teremteni."
A megbeszélt időben, délután négy körül elindulunk az addig bizalmasan kezelt helyszín felé, ami nem túl meglepő módon: a Kossuth tér. Kisebb csoportok várakoznak, majd befut egy utánfutóval kombinált, csomagokkal megpakolt tricikli. Villámgyorsan történik minden. Mindössze öt perc telik el, és már áll a húsz kék színű sátor. A tiltakozók feliratokat tesznek rájuk. Például: „Hajléktalanszállás helyett szociális bérlakást!" A sátrak előtt mécsesek égnek, odébb kartonlapokat terítenek a földre, transzparenseket feszítenek ki, asztalokat és székeket hoznak. Megterítenek.
Ambivalens látvány. A háttérben a csodaszépen kivilágított Parlament, a fényfüzérekkel ékesített „nemzet karácsonyfája", a hatalmas adventi koszorú és a betlehemi jászol. Két idős asszony érkezik. Kínosan ügyelnek rá, nehogy pillantásra méltassák a sátrakat és a körülöttük mozgó gyanús figurákat. Nem tudják pontosan, mi zajlik, de érzik, hogy ez nem az ő világuk. Nekik ehhez semmi közük. A jászolhoz sietnek, arcukon szétárad a keresztényi szeretet, egyikük összekulcsolt kézzel gyönyörködik: „Jaj, de aranyos!"
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Megjelennek a rendőrök is, de nem avatkoznak közbe. Hajléktalan aktivisták beszélnek. Csurika Mária bejelenti, hogy 2013-ban több mint négyszáz embert büntettek meg, amiért az utcán aludt. Minden eszközzel büntetnek, mert szegények vagyunk és nincs hol laknunk – panaszolja Kovács Tünde, aki társaival együtt nem kér az „állami vezérlésű" üldözésből. „Számomra akkor van karácsony, ha van egy kis nyugalmam" – teszi hozzá szomorkás hangon. Többen is beleszőtték a felszólalásukba a rendezvény szlogenjét: a szeretet mindenkié, a város mindenkié.
Kórus következik. Akinek van kedve, karácsonyfadíszeket készít, vagy képeslapokon üzen a parlamenti képviselőknek. A demonstráció este tízig tart, aztán mindenki mehet aludni. A szerencsések a saját fűtött lakásukba.
Napközben szokatlanul enyhe idő volt, de sötétedés után már fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot, és átkozzuk magunkat, amiért nem vettünk fel melegebb pulóvert. Meg lehet fagyni. Pedig messze vannak még a mínuszok.
(Az AVM-akció céljairól korábbi cikkünkben olvashatnak bővebben.)
