Jezic korábbi tanúvallomásában azt állította, hogy Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója 10 millió euróval vesztegette meg a volt horvát miniszterelnököt azért, hogy cége hozzájusson a horvát olajtársaság, az INA irányítási jogához.

A tanút rákbetegsége miatt Svájcban kezelik, így előreláthatólag ősszel tud csak megjelenni a bíróság előtt.

Miután a Hernádi Zsolt elleni nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség megszüntette, pótmagánvádlóként a Mol volt vezető jogtanácsadója, Bánhegyi Ilona vette át a vádló szerepét. Azt állítja, hogy a Sanader-ügy következtében negatív színbe került Hernádi Zsolt miatt leértékelődtek a Mol részvényei és ő a 600 millió forintos pakettjén 24 millió forintot veszített emiatt.

A pótmagánvádló jogi képviselője - azért, hogy az ügy mielőbb befejeződjön - elállt a tanú későbbi meghallgatásától.
A tárgyalás így a korábban felvett tanúvallomások, illetve egyéb iratok ismertetésével folytatódott.

Nyilas Levente bíró - egyebek mellett - ismertette a Hernádi Zsolt ellen, Horvátország által kezdeményezett európai elfogató parancs indoklását. Ebben az áll, hogy a Robert Jezic résztulajdonában álló két ciprusi cégen keresztül úgy kapott 5 millió eurót a volt horvát miniszterelnök, hogy a pénz előbb egy svájci társasághoz került. A két cég 2,4 illetve 2,6 milliót utalt a Mol megbízásából, tanácsadási és egyéb szolgáltatásnak álcázva az ellenértéket. A másik 5 millió eurót viszont eddig még ismeretlen cégen keresztül juttatta el az olajtársaság Sanaderhez.

Robert Jezic korábbi vallomásaiban mindig másként emlékezett arra, hogy Hernádi Zsolt mikor és milyen körülmények között találkozott a horvát miniszterelnökkel. A 10 millió eurós vesztegetésről valamikor 2008 elején állapodtak meg, szerinte.

Az ismertetett iratokban gyakran feltűnt Erdős Péter neve, mint akinek szintén köze volt az ügyhöz és orosz kapcsolatokkal is rendelkezett.

A büntető ügy első tárgyalásán, tavaly decemberben több mint egyórás vallomásában Hernádi Zsolt kifejtette, hogy a két fél 2008-ban részvénycseréről kezdett tárgyalni, vagyis a horvát kormány tulajdont szerzett volna a Molban, míg ez utóbbi megkapta volna az INA többségi tulajdonát. A cserarányt egy a háromhoz határozták meg. A terv nyilvánosságra hozatalakor a spekulánsok egy az egyhez arányra torzították a két társaság árfolyamát, és kitört a globális válság, így a részvénycsere leállt.

Az év novemberének elején annyira nem volt pénz a piacon, hogy az INA csődközelbe került. Nem tudta kifizetni a finomítói beruházás számláit, a bevétele pedig a belföldi kitermelés csökkenésével esett vissza. Az államnak 4 milliárd kuna közteherrel tartozott, amely nagy összeg egy olyan cégtől, amely a horvát GDP 2 százalékát állítja elő. Az INA csődje a Molt is magával ránthatta volna.

December végén a horvát kormány utolsó ülésén hozzájárult ahhoz, hogy a Mol rendelkezzen az irányítói jogokkal. Miután a 2008-ban elhatározott, és 2009 január végéig lebonyolított tranzakciók még az előző évre számolhatók el, mindkét félnek fontos volt, hogy a szerződést január végéig megkössék. Ebben a horvát kormány vállalta a veszteséges gázüzletág visszavásárlását, ami máig nem történt meg.

Az INA-t így is konszolidálni tudta a Mol, ma évi 80 milliárd forinttal kevesebbe kerül a működtetése, mint korábban, amikor a felügyelő bizottságban a horvát kormány volt többségben.

Az elnök-vezérigazgató az első tárgyaláson példákat hozott arra, hogy a hatékonyabbá tétellel mely cégek, illetve horvát üzletemberek jártak rosszul, mivel nem fértek tovább hozzá az addig megszokott feltételű üzletekhez. Tízmilliárdos tételekről van szó, forintban.