Az viszont – ahogyan azt már korábban is tudni lehetett – egyértelműen kiderült, a sztrádák budapesti bevezetőinek és az M0-s több szakaszának díjasítása a fővárosi agglomerációban élők ezreinek hoz pluszkiadást. Nem nevezhető sikertörténetnek a most debütált – sokaknak megtakarítást jelentő – megyei matricák bevezetése sem. Volt olyan kúthálózat, ahol csütörtökön még nem tudtak árulni ebből a matricatípusból, s akadt olyan „megyei” kérdés, amelyet még a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. ügyfélszolgálatán sem tudtak egyértelműen megválaszolni. Sokáig hezitáltak például azon, szükséges-e a Balaton és Budapest között autózóknak Veszprém megyei bérletet venniük csak azért, mert az M7-es egy rövid, hét kilométeres szakasza érinti a megyét. Végül kiderült, ez sem használható ingyen, ami sajátos ár-érték arányt okoz, ez a hét kilométer ugyanis évi 5000 forintba kerül a megyei bérleteseknek.
Azt, hogy az útdíj kiterjesztése a kormányzati oldalon is zavart keltett, jelzi egyebek mellett az is, hogy míg a kabinet honlapján a „jelentősen csökkennek az autósok úthasználati költségei 2015-től” felütéssel harangozták be az új rendszert, addig a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. arról írt, hogy a „korábbi díjmentes hálózat nagy része díjkötelessé válik”. Árulkodó továbbá, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter, Szombathely országgyűlési képviselője a Vas Népének nyilatkozva ellenzéki riogatásnak nevezte, hogy fizetőssé tennék a 86-os utat. Ehhez képest a fizetős utak listáján ott a 86-os egy szakasza.
Akadtak másfajta meglepetések is: kiderült például, hogy a 4-es út egy rövid, Pest megyei szakaszának díjasítása miatt elsejétől már a Ferihegyre, azaz a Liszt Ferenc repülőtérre sem vezet ingyenes út: matricát kell váltania annak is, aki például rokont, barátot visz ki a repülőtérre vagy hoz el onnan.
Váratlan megoldás az is, hogy ingyenessé tették a Megyeri hidat, ám az átkelő után a pesti oldalon az autósnak választani kell, a fizetős M0-szakaszon folytatja útját, vagy a városi utakon elkerüli a matricavásárlást.
Unortodox megoldás továbbá, hogy az M0-s út ingyenesen hagyott szakaszára az M3-as sztráda felől csak fizetős etapon vagy jókora városi kerülővel lehet felhajtani.
|
Vannak még kérdések
Máthé Zoltán / MTI |
A sietve bevezetett, bonyolult rendszerrel csütörtökön még csak ismerkedő autósok számára megnyugvást jelenthet, hogy a kormány türelmi időt biztosít. Az, aki januárban matrica nélkül hajt fizetős szakaszra, mentesülhet a majd 15 ezer forint pótdíj alól, ha február végéig kifizeti az 1470 forintos szolgáltatási díjat, és utólag beszerzi az érvényes megyei vagy országos éves matricát.
Tanácstalan autósok, bizonytalan ügyfélszolgálatosok
A benzinkutak többsége gyorsan alkalmazkodott a január elsejétől érvényes új matricarendszerhez: csütörtök reggel, alig néhány órával az új szisztéma bevezetése után több felkeresett töltőállomáson is zökkenőmentesnek tűnt a bérletek értékesítése. Noha a rendszer technikailag jól működött, a matricaeladás nem ment mindig mindenütt gördülékenyen.
– Hiába tudok adni matricát, ha a vevő nem tudja, melyiket kell megvennie. Nem tájékoztatják megfelelően az autósokat, így sokan nincsenek tisztában azzal, mely megyéken át vezet a sztráda az úti céljukig –panaszolta az M1-es és M7-es sztráda közös bevezetőjénél lévő egyik kút dolgozója. – Miután a mi fejünk sem egy GPS, a tanácstalan autósokat továbbküldtük az autópálya-kezelő budaörsi ügyfélszolgálatára.
A „továbbküldötteket" elsőként az érhette meglepetésként, hogy egészen abszurd módon a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. budaörsi matricaárusító ügyfélszolgálata is az elsejétől fizetőssé tett sztrádaszakaszon érhető el. A második meglepetés pedig bent az irodában érte a vezetőket, csütörtök reggel ugyanis kedves és udvarias, ám feltűnően bizonytalan hölgyek igyekeztek megválaszolni a folyamatosan érkező autósok kérdéseit.
Az egyik ablaknál például egészen derűs kooperációban közösen próbálták megfejteni a kormany.hu oldaláról letöltött – a kilencvenes évek technikai, grafikai színvonalát tükröző, szinte használhatatlan – térképet. A sofőr behajolt a pult feletti kis ablakon, úgy mutatta az adminisztrátor monitorján, miként is kellene értelmezni a kusza jelöléseket. Hosszas eszmecseréjükből kiderült: abban nem jutottak nevezőre, hogy az M1-es sztrádát Tata és Pest között használó autósnak hány megyei matricát kell vennie.
Pedig a feladvány látszólag egyszerűnek tűnt, hiszen Komárom-Esztergom, Fejér és Pest megyét érinti ez a szakasz. Csakhogy a térképen sárgával jelölték a Fejér megyei etapot, ami a nehezen érthető magyarázat szerint azt jelenti: „Jelölt megyei és irány szerint szomszédos megyei matricákkal használható szakaszok." Ennek a mondatnak az értelmezésével nem boldogultak. Az autós szerint ez magyarul azt jelenti, hogy ha a két szomszédos megyébe vett matricát, akkor a közbenső sárgával jelölt, esetében a Fejér megyei szakasz ingyen használható. Az ügyfélszolgálatosok elismerték, így is lehet érteni ezt a „valóban bonyolult" mondatot, de aztán úgy döntöttek, mégis mind a három megyébe meg kell váltani a matricát. Merthogy szerintük a mondat úgy értelmezendő: a sárgával jelölt szakaszokra csak akkor lehet hajtani, ha az adott megyére érvényes matrica mellett a szomszédos megyékbe érvényes bérlettel is rendelkezik az autós.
– Most kicsit átverve érzem magam – mondta utóbb az autós, aki gyors beletörődését azzal indokolta: – Így is jobban járok, mint korábban. Eddig megvettem az éves matricát 42 ezerért, most kijön 15 ezerből. Igaz, az majd az év végén derül ki, pontosan mennyivel jártam jobban. Ha ugyanis sokszor kell majd más sztrádaszakaszokon is mennem, például megyünk Bécsbe vagy a Balatonhoz is, akkor még kell vennem majd havi vagy tíznapos matricákat pluszban.
Az ügyfélszolgálaton nem csak a Tata–Budapest viszonylatban tűntek bizonytalannak a dolgozók. Arra a kérdésünkre sem tudtak egyértelmű választ adni, tényleg csak fizetős szakaszon érhető-e el a ferihegyi, azaz a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. Gyorsan tegyük hozzá: bizonytalanságukért ez esetben sem ők okolhatók. Miként az ügyfélszolgálatos hölgy készségesen megmutatta monitorján, sajnálatos módon nem kellően részletes a Pest megyei fizetős szakaszokról biztosított térkép, így nem látszik, Vecsés környékén hol kell fizetni. (Utóbb bizonyossá vált, hogy a reptér már csak matricával érhető el.)
A helyzetről sokat elárul, hogy az ügyfélszolgálaton csütörtök délelőtti ottjártunkkor egyetlen olyan pillanatot sikerült csak rögzítenünk, amikor az adminisztrátorok kisimult arccal, magabiztosan végezhették munkájukat. Akkor, amikor egy hölgy szlovén sztrádamatricát vásárolt.
Jelentős matricaforgalmat bonyolítottak csütörtök reggel Érden, az autópálya-felhajtó előtti benzinkúton is. Az agglomerációs településen élők eddig ingyen használhatták a sztrádát Érd és Budapest között, elsejétől már fizetniük kell. A kúton egymást érték a vásárlók, s a megszólítottak közül csak egy középkorú hölgy nem dühöngött: megfogadta szilveszterkor, hogy kevesebbet mérgelődik, ezért gyorsan megvette a matricát, és már inkább nem is foglalkozik azzal. A többi megkérdezett autós ingerülten fogalmazta meg nézeteit. Nyomdafestéket nem tűrő véleményüket nem idéznénk, mondjuk úgy, egészen határozott kritikával illették a díjas szakaszok kiterjesztését, a szisztéma kitalálóit és megszavazóit, valamint azokat, akik szerint ezzel mindenkinek olcsóbb lesz az autózás.
– Lesznek, akik jól járnak. Én azonban nem vagyok köztük – háborgott öreg FIAT-ja mellett egy érdi férfi, s azzal folytatta: – Eddig nulla forintot fizettem a sztrádáért, ezután pedig évi ötezret perkálhatok ki! Nem esik jól kifizetni ennyit, de tény, nem halok bele. Attól viszont felmegy a vérnyomásom, hogy meg akarják magyarázni, az ötezer forint pluszkiadás az valójában megtakarítás.
