Horváthné Oláh Mária szólt először a tömeghez – az a makói utazó gyógypedagógus, aki után korábbi nyilatkozata szerint kémkedni kezdett a Klik, miután aláírta a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levelét.

A pedagógus részt vett az országos köznevelési kerekeasztalon, és arról beszélt: ott nem kéréseket, hanem követeléseket fogalmaztak meg. Végigtekintve a tömegen, Balog Zoltán miniszternek azt üzente: itt van a fogadóóra. Nem a minisztérium által összetrombitált köznevelési kerekasztalon, ahol a kormány saját magával akarja megvitatni a problémákat. Azok a szereplők, akiket a minisztérium megszólított, nem legitimek. Azokkal kell tárgyalni, akik szakmailag kompetensek, és valóban a diákok, a pedagógusok és a szülők érdekeit képviselik.

Két listából számos követelés elhangzott. Többek között az, hogy azonnal adják vissza az intézményvezetők munkáltatói és gazdálkodási jogát. A tanárok kötelező óraszáma maximum 22 lehet. Szüntessék meg a kötelező iskolában tartózkodást. Szüntessék meg az állami tankönyvek monopóliumát, szabadon választhassanak tankönyvet a pedagógusok. Fejezzék be a forráskivonást az oktatásból. Szüntessék meg a Kliket, mint iskolafenntartót. A közoktatás irányítását kapják vissza az önkormányzatok, de központi forrásokból megfelelő pénzeszközöket adjanak hozzá. Az iskolaigazgatói székekbe ne ejtőernyősök kerüljenek, hanem azok, akiket a pedagógusok és a szülők választanak.

A szülői szervezetek nevében Horváth Sándor olvasta fel azt a nyílt levelet, amelyet szintén közzétesznek az interneten, és ahhoz is lehet csatlakozni. A legfontosabb megállapítása az volt, hogy nem az állam, hanem a szülők a megrendelők, és nem hagyják, hogy megnyomorítsák, problémákat megoldani képtelen adathordozóvá változtassák a gyermekeiket.

Minden hozzászóló csatlakozásra hívott mindenkit, akiket a kormány politikája szakmai romlásba és nyomorúságba dönt: az egészségügyiekeket, a szociális szféra dolgozóit, a közlekedésben és a felsőoktatásban dolgozókat.