Érdet találomra választottuk ki, az asztalt azért kezdtük keresni, mert kíváncsiak voltunk, hogy hová lettek a húsvéti alkotmány mementói. Egykoron a polgármesteri hivatalokban kellett felállítani, ezért először oda mentünk. Ott nem találtuk. Elmentünk a megyei jogú város kormányhivatalába. Onnan a Polgárok Házába irányítottak, mondván, „ott még biztos megvan”.

Érden a kormányablaknál találtuk meg az alaptörvény asztalát A szerző felvétele

De már csak a hűlt helyét találtuk. Egy kedves hölgy bemutatta, hol állt anno az alaptörvény asztala (továbbiakban A2). Megőrizték a feliratot, ami most egy fachban pihen. A díszkötésű példányból is megmaradt egy mutatóba, de már nem lehet belőle rendelni. A „kormányablakban” kellene szétnézni – javasolták.

– Sétáljanak át a körforgalmon, keressék a Domi Tourt.

– Az meg mi? – kérdeztük.

– Utazási iroda.

– Ott az asztal?

– Dehogyis. Ott a kormányablak.

Kicsiny boltok – és valóban a „domitúr” – ölelésében működik a kormányablak. Lifttel kell fölmenni, udvariasan eligazítanak, az A2 ott látható szemben. Sorszámot kell húzni. – Mit parancsolnak? – kérdik benn: – Megvan, őt keressük! – mondjuk, és az üveglap fölé hajolva kezdjük csodálni a megőrzött történelmi relikviát. Ajánlatot teszünk rá, megvennénk, de nem eladó. Viszont fotókat lehet róla készíteni az utókor számára. Rejtély, hogy a nemzeti együttműködés rendszere miért hagyta elenyészni! Az ügyintézők csak arra kérnek, nehogy rákerüljenek a képre.

Az önkormányzatok évek óta nem mutogatják az alaptörvény asztalait. Pedig amikor 2011-ben elrendelték a használatát, kötelezővé tették. Azt is precízen szabályozták, hogy kell kinéznie. Üveglapot és abroszt kellett rátenni, egy külön helyiségben székkel együtt kellett kitenni, ami sok helyütt gondot okozott, mert nem volt „külön” helyiség. Azt is előírták, hogy dekorációval kell ellátni, amit számos vidéki településen úgy értelmeztek, hogy virággal ajánlatos díszíteni.

Az alaptörvény asztalához ezenkívül törvényszolgát rendeltek, aki a jegyző utasításának megfelelően segítette az állampolgárokat, ha meg szerették volna rendelni a gyémánt szilárdságú, ám megszületése után többször módosított alaptörvényt. Tízezer forintért lehetett például megrendelni a Fidesz nemzeti hitvallásának díszkötésű példányát. Nincs arról adat, hogy mennyi kelt el belőle. Annyit lehet biztosan tudni, hogy a rövidített, papírkötésű és ingyenes változatot félmillióan „igényelték”.

Szabó Erika területi közigazgatásért felelős államtitkár rendelte el a felállítást, de a rendelet nem szólt arról, hogy meddig kell az asztalt megtartani. Így aztán a helyi leltári számmal ellátott asztalokat egyszerűen visszazsuppolták a raktárakba. Az alaptörvény-igényléseknek – és a Kövér László nyomdai úton készült dedikációjával ellátott példányok kérésének – egy körlevéllel vetettek véget, ebben arra utasították a településeket, hogy kezdődhet a bontás. Az ötletgazda Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott – aki színházi rendezőként gondoskodott az ötvenes éveket idéző akcióról – sikerként könyvelte el az alaptörvény asztala kezdeményezést, és úgy nyilatkozott, „ez egy lépcső volt” (ahhoz, hogy szorgos népünk megismerje az alkotmányt).

Kerényi szerint az sem volt gond, hogy az állampolgárok a módosítások ellenére is az eredeti, 2011-ben elfogadott, a plágiumvád miatt lemondatott Schmitt Pál államfő által aláírt változatot kapták. Kerényi szerint az alaptörvény ténye és jogfilozófiája nem változott. Ez igaz volt akkor is, ha egyes településeken a rövidített változatot százból mindössze egyvalaki igényelte, a díszpéldány iránt pedig nulla százalék volt az érdeklődés.