Nem csinál akadémikust Hómanból a bíróság
Az alperes Magyar Tudományos Akadémia ellen benyújtott kereset lényege, hogy a bíróság mondja ki: az Akadémia 1945 nyarán jogi szempontból nem zárta ki Hóman Bálintot, illetve érvénytelenül zárta ki, avagy a kizáró határozat nem is lépett hatályba.
A kereseti kérelemben szerepel az is, hogy a bíróság állapítsa meg: becsületsértő volt az Akadémia elnökének azon nyilatkozata, amely szerint Hóman Bálint nyilas elveket képviselt.
A perben korábban Varga István, a felperesek ügyvédje, korábbi fideszes országgyűlési képviselő többek között azzal érvelt: jogi értelemben nemlétezőnek tekinthető az az akadémiai határozat, amelyben a világháború után néhány hónappal, az ország szovjet megszállása idején - nyilvánvalóan orosz sugallatra - a 250 tagú testület 14 tagja kizárta Hóman Bálintot.
Varga István emlékeztetett arra is, hogy az Akadémia negyedszázaddal ezelőtt, a rendszerváltás idején visszavette korábban kizárt tagjait, három kivétellel. Ezek közé tartozik Hóman Bálint, továbbá József főherceg, a Habsburg család tagja és Orsós Ferenc antropológus, aki 1943-ban részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amely megállapította, hogy 1940-ben a megszállt lengyel területeken, Katyn környékén mintegy húszezer lengyel hadifogoly életét követelő tömegmészárlást szovjet csapatok hajtották végre.
Varga István arra is felhívta a figyelmet, hogy a Hóman Bálint 1946-os, háborús bűntett miatti elítélését a Fővárosi Törvényszék 2015-ben jogerősen semmissé nyilvánította egy másik eljárásban és kimondta Hóman Bálint ártatlanságát.
A felperes jogi képviselője azt kérte a bíróságtól, hogy mellőzze a formális jogértelmezést és rehabilitálja Hóman Bálintot.
Az Akadémia jogi képviselője a perben a kereset elutasítását kérte. Részben vitatta, hogy a felperesek egyáltalán perelhetik ebben az ügyben az Akadémiát, részben pedig azzal érvelt, hogy az 1945-ös eljárások megfeleltek az akkori szabályoknak. Hetven év elteltével pedig már nincs mód arra, hogy felülvizsgálják az akkori kizárásokat.
A kifogásolt sajtónyilatkozat kapcsán az Akadémia jogi képviselője arra mutatott rá, hogy a közlő hibásan vette át az Akadémia elnökének egy nyilatkozatát.
A törvényszék bírája a kereset elutasításának szóbeli indoklásában rámutatott: bár a felperes keményen küzdött azért, hogy érdemben viszgálják meg a kérdést, a bíróságot azonban kötik a jogszabályok, melyek világosan rögzítik kik perelhetnek ilyen ügyben az elhunyt érdekében, a felperes pedig nem tartozik ebbe a körbe.
A bíró kiemelte azt is, hogy Hóman akadémiai rehabilitációja a jelenlegi szabályozás szerint az alperes köztestület belátásától függ.
Az már más kérdés, hogy ez helyes-e így, sem - fűzte hozzá.
A törvényszék bírája leszögezte azt is, hogy nem jogi kérdés, nyilas volt-e Hóman, vagy sem. Ez a történelemtudományra tartozik, nem a bíróságra.
A felperes jogi képviselője az ítélethirdetést követően jelezte, hogy várhatóan fellebbeznek, így a Hóman Bálint akadémiai tagságának visszaállítása érdekében indított polgári per az ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.
Hóman Bálint 1885-ben született a fővárosban, a két világháború közötti magyar történettudomány kiemelkedő alakja, egyetemi tanár, 1918-tól az Akadémia levelező, 1929-től rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója, az 1920-as évek elején állt a Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum élén. A Hóman-Szekfűként emlegetett akkori reprezentatív magyar történelmi összefoglalásnak a kezdetektől a 15. századig tartó fejezeteit Hóman Bálint, a többit Szekfű Gyula írta.
Hóman Bálint Klebelsberg Kunót követve 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás- és közoktatásügyi miniszter és parlamenti képviselő is volt. Országgyűlési mandátumát a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta, majd a szovjet hadsereg elől Németország felé menekült, és amerikai fogságba került. Népbírósági perében kiállt mellette Szekfű Gyula és az akkor még fiatal Kosáry Domokos történész, aki a rendszerváltás után az Akadémia első elnöke volt.
