A beszédek sorát a magánnyugdíj-tüntetéseken ismertséget szerzett Vajda Zoltán indította: ő az aluljáróban itt a piros hol a pirost játszó szélhámosokhoz hasonlította a kormányfőt, megállapítva, az egész népszavazási hókuszpókusz arra szolgál, hogy kevésbé legyen feltűnő a demokratikus jogok megvámolása és az egyre szemérmetlenebb lenyúlás.
Vajda felháborítónak nevezte, hogy az ország valódi sorskérdései helyett Orbán 1294 menekült befogadásáról akar népszavaztatni – szerinte elképzelhető, hogy akár bűnözők is akadhatnak közöttük, de a Fidesz politikai családjában is volt már agresszív asszonyverő, hamis potencianövelőt árusító gyógyszerügynök és feltételezett gyilkos is, mégsem akarja senki az egész pereputtyot kidobni az országból. A szónok végezetül föltette a kérdést:
mire számíthatunk, ha a hatalom már egy politikailag nem is fajsúlyos témában, a vasárnapi nyitva tartás ügyében is verőlegényekkel akadályozta meg, hogy a nép dönthessen – mi lesz majd, ha ténylegesen a hatalom lesz a tét?
Ring Éva egyetemi oktató először a felsőoktatás és az innováció elkeserítő helyzetéről beszélt – például arról, hogy mostanában kevesebb magyar szabadalom születik, mint a második világháború éveiben –, majd a közönség megszavaztatásával, egy rögtönzött nemzeti konzultációval gyorsan talált 400 milliárd forintot (többek között a stadionépítések, a Városliget-projekt, a miniszterelnök Várba költöztetése és a felcsúti kisvasút elhagyása árán), amelyből rendbe lehetne tenni az iskolákat és az egészségügyet.
Komáromi Zoltán háziorvos néhány adattal apokalipszis-közeli helyzetet vázolt föl a gyógyításban: szerinte már most is 260 háziorvosi praxis betöltetlen, tíz év múlva pedig másfél millió ember lesz háziorvosi ellátás nélkül –, majd rámutatott, hogy egy tízéves egészségügyi bérmegállapodás lenne a megoldás, de ha lehet, ne Mátyás királyról nevezzék majd el a programot („adtam is, meg nem is"), hanem végre valóban rendezzék a béreket.
Tőle egy egyetemista, Kövesdi Veronika vette át a szót; a hatalomhoz intézett beszédének legmegkapóbb gondolata szerint nem örül, amikor azt hallja, hogy Orbán Viktor valamitől megvédi, mert
neki és a kortársainak épp a kormány jelenti az igazi veszélyt.
Meghívott vendégként Karácsony Gergely, Zugló PM-es polgármestere is szót kapott: ő amellett érvelt, hogy egy demokratikus kormány helye nem a várban, hanem a Kossuth Lajosról elnevezett téren van, és nem költhet el 400 milliárdot azért, hogy egy korábbi antidemokratikus kort újraálmodjon, másrészt azt fejtegette, hogy fontos ügyekben a népre kell bízni a döntést, ahogyan a baloldal is tenné az előválasztással.
Az utolsóként mikrofonhoz lépő Együtt-elnök, Szigetvári Viktor felsorolta az Orbánék által eddig megakadályozott összes népszavazást, majd a miniszterelnöki évértékelő vezérmotívumát kifordítva azt mondta: nem Brüsszelt kell megállítani, hanem Orbán Viktort, aki mára azonosította magát a néppel, és legszívesebben mindenki helyett eldöntene mindent az országban.
