Tragikus eredményekkel zárult a 2012-es PISA-felmérés a magyar diákok digitális szövegértése terén: a vizsgált harmincnégy ország közül a 29., Európán belül pedig az utolsó helyet tudtuk megszerezni. A publikálásra azért csak most került sor, mert sokáig a magyar kutatók sem hitték el, hogy ennyire gyengén teljesítettek a tanulók.
hirdetés
A vizsgálati eredményre a Kölöknet.hu hívta fel a figyelmet; az ott idézett OECD-jelentés az eredményeken túl az okokra is rávilágít. A teszt során egy Seraing nevű belga településsel (Liege egyik elővárosával) kapcsolatos kérdésekre kellett választ keresni egy fiktív, kifejezetten a vizsgálat céljából összeállított honlapon. A vizsgálat során azt figyelték, hogy egy adott probléma megoldásánál milyen úton és mennyi idő alatt jutnak el a diákok az online információkhoz. A hosszabb út és a több idő az esetek többségében szövegértési nehézséget jelez.
Az iskola nem képes kompenzálni Korponai Tamás / Népszabadság
Az egyszerűbb feladatoknál a brazil, chilei, kolumbiai, az egyesült arab emírségekbeli és a magyar tanulók nyújtották a leggyengébb teljesítményt, a legbonyolultabb, összetett keresést igénylő feladattípust csupán a magyar tanulók negyede oldotta meg hibátlanul (miközben az OECD-átlag 40 százalék volt), és mind a gyorsaságot, mind pedig a kitartást tekintve a leggyengébbek között végeztünk, ami összességében a hatodik legrosszabb helyre volt elég.
A 2012-es PISA-kutatás eredményeit bemutató, 2013. decemberi sajtótájékoztatón Hoffmann Rózsa akkori közoktatási államtitkár úgy kommentálta az adatokat: sajnos nem számolhat be jó eredményekről, valamennyi területen az OECD-átlag alatt vagyunk. A volt államtitkár szerint a vizsgálat valójában az előző oktatási kormányzat kudarcát jelzi, a vizsgált korosztály ugyanis a 2003–2004-ben kezdte az iskolát. Már a két évvel ezelőtti elemzésből is kitűnt, hogy
a magyarok a matematika mellett a szövegértésben maradnak le a legjobban az EU-átlagtól.
A digitális szövegértést 2012-ben mérték fel először – ott tehát nem lehet tendenciát megállapítani –, a magyarok kirívóan rossz szereplése azonban így is meglepetés.
A mostanra megszületett értékelések szerint a magyar iskolákban elavult számítógépeket használnak, és korlátozott az internet-hozzáférés (éppen a Népszabadság írta meg júniusban, hogy 205 állami köznevelési intézményben nincs központi internetszolgáltatás). A háztartásokban még rosszabb a helyzet:
azokban a családokban, ahol a gyerekek a leginkább rászorulnának a felzárkóztatásra, jellemzően sem számítógép, sem internet nincs,
és ezt az iskola nem képes kompenzálni.
Már az Orbán-kormányhoz köthető az informatikaórák számának csökkentése, emellett hagyományosan jellemző a magyar iskolarendszerre, hogy
az informatika tantárgy oktatása során az órák öncélú számítógépezéssel telnek,
hirdetés
az ismeretanyag és az internethasználat nem épül be a többi közismereti tantárgyba.
