– De miért nem hittek önnek?
 |
A falun élőket valójában nem érdekli, ki szánt a határban
Móricz-Sabján Simon |
– Mert csalódtak az elmúlt 25 év agrárpolitikájában, így persze bennem is. Nagy az adósságunk a vidéki emberekkel szemben. Nemcsak az MSZP vált hiteltelenné előttük, hanem az összes eddigi kormányzó erő is. Most már bevallhatjuk: hosszú ideje nem volt érdemi mondanivalónk a falusi embereknek.
– A Jobbiknak ezek szerint volt?
– Ők legalább látszólag konkrétumokat ígértek. Valójában persze lózungokkal operáltak, amelyek mégis nagyon hatásosnak bizonyultak. Három dolgot ígértek a csalódott falusi embereknek: rendet teremtenek, csak annak adnak jövedelmet, aki megdolgozik érte, illetve megoldják a bankhitelesek problémáit. Semmilyen részletet nem árultak el, mégis hittek nekik, mondván, „ők még szüzek”. Akadt olyan aktivistánk, aki négy éve még a mi szavazóköri delegáltunk volt a szülőfalumban, idén meg szólt, hogy nem vállalja, mert a Jobbikra fog szavazni. Azt persze nem látják az emberek, hogy azokon a településeken, amelyeket már évek óta a Jobbik irányít, semmilyen érdemi javulás nem történt. Ott sem lesz, ahol az ősszel majd ők győznek. A környékünkön például jól ismerem a jobbikos önjelöltek képességeit, no, belőlük a következő négy évben alaposan ki fog ábrándulni a falu népe. Ami pedig a kormánypártok vidéki sikerét illeti, nem szabad elfelejteni, hogy a falusi emberek jórészt a Kossuth rádióból, valamint a kereskedelmi rádiókból és tévékből tájékozódnak, lényegé ben kormánypropaganda ömlik rájuk. Még egy információs bázisuk van: a helyi polgármester. Bár látszólag a falvak többségét független polgármester irányítja, valójában a településvezetők ezer szállal kötődnek a Fideszhez vagy a kormányhivatalokhoz. Ha egy „renitens” település például kimaradna a közmunkából, a falubeliek meglincselnék a polgármestert.
– Ez magyarázatnak kevés, hiszen a Jobbiknak sem állt rendelkezésére jelentős médiafelület.
 |
| Egy veszprémi kampányrendezvényen - nem ment át az üzenet - Nagy Lajos / MTI |
– Ez igaz, csakhogy a Jobbik az elmúlt években elvégezte azt a vidéki pártépítő munkát, amit az MSZP megspórolt. Ráéreztek, hogy igazából egyik nagy párt sem törődik a falun élőkkel, ezért a legkisebb településeken is önálló alapszervezeteket hoztak létre. A 380 fős Dabronyban még pártirodát is nyitottak, igaz, hat település tartozik hozzá. Mi elhanyagoltuk a kapcsolattartást: míg a Jobbik havonta ingyenes újságokkal bombázta a falusiakat, addig nekünk nem voltak olyan kiadványaink, amelyekben eljuttathattuk volna az üzeneteinket az emberekhez. Például a százezer forintos minimálbérről vagy az alapvető élelmiszerek áfájának radikális csökkentéséről. Pedig ezek a lépések anyagilag sokkal többet jelentenének a családoknak, mint az agyonfavorizált rezsicsökkentés.
– Ha ezzel mind tisztában volt, akkor sejtenie kellett, hogy bukás jöhet, nem?
– Persze. Én nem akkor kezdtem kijárni a falvakba, amikor elindult a kampány, az időm jelentős részét vidéken töltöm. Éreztem, hogy gondban leszünk, amikor a környékünkön a jobbikos rendezvényeken rendre többen vettek részt, mint a mi fórumainkon. Ráadásul a kampány végére „beérett” a Simon-ügy is, az utolsó napokban akármerre jártam, mindenki erről kérdezett.
– És ez meglepte?
– A mai napig biztos vagyok abban, hogy az MSZP-nek nincs köze Simon Gábor eltitkolt vagyonához. Más kérdés, hogy a párt kommunikációját elhibázottnak tartom. Szerencsésebb lett volna, hogyha az ügy kipattanása után egyáltalán nem állunk szóba vele. A pártelnök találkozója Simonnal csak rontott a helyzeten. Emberileg megértem, hogy Mesterházy Attila beszélni akart a helyettesével, ám a közvélemény egyszerűen nem hitte el, hogy egy többórás találkozón az MSZP volt elnökhelyettese csak annyit árult el: egyéb tevékenységéből származik a titkos vagyona.
– Az elmúlt négy évben ön volt az egyik legaktívabb szocialista politikus: a földmutyival összefüggésben számos feljelentést tett, fényképezőgépével üldözte a földbérletpályázatok nyerteseit. Mégis leszerepelt április hatodikán. Ezek szerint nem a lényegre koncentrált?
– Valószínűleg nem. Világossá vált, hogy a földmutyi – hiába történtek súlyos szakmai hibák és gátlástalanságok – nem érintette meg a vidéki Magyarországot.
– Miért nem?
– A falvakban van egy általános irigység a földhasználókkal szemben. A nagy többségnek teljesen mindegy, hogy ki nyer vagy veszít a földbérlet-pályázatokon, úgy sincs esélye arra, hogy ő váljon földhasználóvá. Egész Európában a lakosság két-három százaléka él közvetlenül az agráriumból, függetlenül az adott ország birtokszerkezetétől. Ez azt jelenti, hogy a jelenleginél több embernek nem képes megélhetést adni a mezőgazdaság. Ezért nem érdekli a falubelieket, hogy ki szánt a határban.
– A jövőben nem is készül leleplezni a földmutyikat?
– Mindenkinek segíteni fogok, aki megkeres, de az egyedi esetekkel feltehetőleg nem állok a nyilvánosság elé. A rendszerszintű hibákra, visszaélésekre továbbra is felhívom majd a figyelmet. Például arra, hogy a földtörvény föld-adásvétellel kapcsolatos rendelkezéseinek május elseji hatálybalépése után a falvakban újra létrejöhetnek a kilencvenes évek részaránykiadó bizottságaira hasonlító testületek. Bár az lenne az egészséges, ha a földhasználók minden szintje képviselve lenne a helyi földbizottságokban, félő, hogy kizárólag az agrárkamarához és a Fideszhez kötődő gazdák alkotják majd ezeket a grémiumokat. Kialakulhat egy olyan belterjes kör, amelynek tagjai egymás között fogják szétosztani a termőföldet.
– Mi lesz a többi falun élővel? Nem lehet mindenkiből közmunkás.
– Nem hát. Teljesen új alapokra kell helyezni a vidékfejlesztési stratégiát. Például a meglévő mezőgazdasági infrastruktúra bázisán kellene megteremteni új üzletágakat.
– Miket?
– Úgynevezett egyéb szolgáltató- és termelőtevékenységeket, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak a földhasználathoz. Turizmushoz kötődő vállalkozásokat, vendéglátóhelyeket, kereskedelmi szálláshelyeket. Vagy energetikai beruházásokat: biogázüzemeket, napelemgyártást, energianövények termesztését. Esetleg építőipari brigádokat. Ezek valamilyen formában kapcsolódhatnának az adott térségben működő agrárcégekhez.
– A régi tsz-melléküzemágak reinkarnációjára gondol?
– Ha tetszik. Nem az elnevezés a fontos. Én még láttam az ágazatot kiemelkedően működni. Amikor a hetvenes-nyolcvanas években kiderült, hogy a korábbinál jóval kevesebb munkaerő kell a mezőgazdasági termeléshez, a téesz nem segélyeket kezdett el osztogatni, hanem varrodát, vágóhidat, központi szervizt meg lakatosüzemet gründolt a saját bázisán.Mindezt most állami ösztönzőkkel, például irányított közbeszerzéssel lehetne újraépíteni. Ki akadályozná a magyar államot abban, hogy preferálja a kistelepüléseken működő ipari és szolgáltató vállalkozásokat?
– Az első csalódás után változtatott az álláspontján: egyelőre nem vonul ki a politikából, az őszi tisztújításig elvállalta az MSZP agrár- és vidékfejlesztési kabinetjének vezetését. Utána mit lép?
– Attól teszem függővé a dolgot, hogy a párt vezetése mennyire kötelezi el magát egy új vidékfejlesztési stratégia és program megalkotása, illetve képviselete mellett. Ha az MSZP hajlandó és képes a változásra, akkor maradok. Ha nem, akkor visszatérek a tehenekhez.
