galéria megtekintése

„Nagyon nagy baj, ha bárhol bármibe belekezdhet egy kórház”

17 komment


Danó Anna

A Fidesz-frakción túljutott, a kormányfő bólintását még várja tervei végrehajtásához az egészségügyi államtitkár. Ónodi-Szűcs Zoltán bizakodik: a költségvetési vitára lesz annyi hitele, hogy eséllyel kérjen pénzt az ágazati béremelésre. Újraírják azokat az ellátási minimumfeltételeket, amelyeket a kórházak nagy része nem tud teljesíteni. A háziorvosoktól pedig azt kérik, mérjék fel a praxis összes betegének az állapotát.

– Fél éve van az államtitkári poszton. Hasznosan töltötte az időt?

– Feltétlenül. A személycserék nagy része megtörtént, a csapat végre felállt, március végére, április elejére megszülethetnek azok a jogszabályok, amelyek segítik, hogy jobb, biztonságosabb legyen az egészségügy.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

 

– Még mindig azt gondolja, amit kinevezésekor? Hogy meg tudja csinálni?

– Töretlenül bizakodó vagyok. Októberben, amikor kineveztek, még sokkal nehezebbnek hittem. Az öt dolog, amit vállaltam, rendben lesz.

– Konkrétan mik is ezek?

– Az alapellátás megerősítése, az ellátási minimum követelmények átalakítása, a kórházak kancellári rendszerének létrehozása, a fővárosi ellátórendszer megújítása, az aktív kórházi és a szociális ellátások szétválasztása.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

– A polgármesterek és a képviselők zúgolódtak a Fidesz évadnyitó frakcióülésén a kancellária-rendszer és a szociális ágyak leválasztása miatt. Végül meggyőzte őket?

– Igen. Azt hiszem mindenki megértette, nem változtatni sokkal nagyobb kockázat a képviselők, polgármesterek számára is, mint lépni. A támogatásuk azért is fontos, mert amikor elkezdődik az egészségügy átalakítása, akkor én mégis csak az ő politikai karrierjükkel „játszadozom”.

– Megkapta a fölhatalmazást Orbán Viktor miniszterelnöktől is?

– Még nem, abban állapodtunk meg, hogy mielőtt belevágok, még egyszer beszélünk. Ez hamarosan megtörténik, időpontra várok.

– Mire elég az öt pontja? Mit old meg az egészségügy feszültségeiből?

– Ha sikerül átláthatóbb szerkezetben működtetni az egészségügyet, azzal összeszedhetjük és újraoszthatjuk a belső tartalékokat, és azután a költségvetési források is megnyílhatnak. A jövő évi költségvetésben biztosan javulhat a pozíciónk. Bizonyos szempontból Palkovics László oktatási államtitkár számomra a példa, ő azt csinálta, hogy odaállt egy rakás ponttal, és azt mondta, ezeket ki fogjuk pipálni. És amikor a sor feléhez ért, már tudott pénzt kérni a kormánytól. Volt hitele hozzá. Azt gondolom, hogy márciusban, a költségvetési vita idején már mi is tudunk mutatni eredményeket, és kérhetjük hozzá a forrásokat.

– Milyen eredményeket fog tudni felmutatni márciusban?

– Elkészülnek az alapellátás többlet tízmilliárdjának szétosztását segítő jogszabályok, valamint megtörténhet az államháztartási törvény módosítása, ami ahhoz kell, hogy bevezethessük a kórházi kancellária-rendszert. Most például a törvény nem engedi, hogy az intézmények pénzügyi-számviteli ügyeinek irányítása ne a kórházon belül történjen. A jövőben a gazdasági döntések egy részét a kancellárok hozzák, tehát hozzájuk kell telepíteni a döntési funkciókat. Hogy pontosan mit és hogyan, azt még nem tudom, mert a gazdasági tárcával még tartanak az egyeztetések az új rendszerről. Mi azt szeretnénk, hogy a kórházfenntartó térségi központjai alakuljanak át kancelláriákká.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Ebből hogyan lesz pénz például a bérekre?

– Nem ebből lesz, hanem abból, ha tudtunk változtatni a struktúrán, mert abban mindenki egyetért: a jelenlegi ellátórendszer rettentően pazarló. A bérek rendezését folytatni kell. De mint már említettem: a forrásokra akkor tudunk eredményesen bejelentkezni, ha már van hozzá hitelünk.

– Ha jól értem, a kancellária-rendszer az új neve a kapacitások lefaragásának. Ennek nagy a történelme, minden elődje, és az előző kormányok szakminiszterei is nekifutottak és kudarcot is vallottak. Az ön módszere mitől lesz sikeresebb?

– Én forrásbővítéssel ösztönözném jobb teljesítményre az intézményeket. Zajlik a finanszírozás átalakítása, az egészségbiztosító munkatársai azon dolgoznak, hogy a nem kellően megfizetett ellátások árain igazítsanak. Ennek a munkának novemberre lehet vége. Szeretnénk olyan új ösztönző rendszert működtetni, amellyel megszűnik az úgynevezett „vattabetegek” ápolása a kórházakban. Akik azért kerülnek oda, mert szükség van annak a látszatára, hogy minden ágyat kihasználunk. Most a kapacitásról mindenkinek az ágyszámok jutnak az eszébe, miközben ennek már nincs jelentősége. Azt mondjuk: senkit nem érdekel, hogy kinek hány ágya van, csak végezze el a feladatot, a beteg kapja meg a kezelést. Az ágyszámalapú finanszírozás az oka annak, hogy miközben az ápolási idők Európában mindenütt csökkennek, nálunk az elmúlt 13 évben a kórházban töltött idő nőtt. Ha több műtétet tud egy kórház elvégezni kevesebb ággyal, de biztonságosabban, az miért baj?

– Mitől lesz biztonságosabb az ellátás? Nyilván ön is olvasta azt a hatósági jelentést, amely szerint a kórházak nagy többsége nem tudja biztosítani az ellátáshoz szükséges minimumfeltételeket sem.

– Vitathatatlan, hogy ezen a területen lépnünk kell. Az ellátási minimumokat újraírjuk, de ez semmiképp nem jelenti a jelenlegi előírások fölpuhítását. Átgondoljuk, hogy hogyan lehet jobban kontrollálttá tenni az intézményi fertőzéseket. Szeretnénk elérni azt is, hogy minden orvos csak azt a tevékenységet csinálja, amire képzettsége följogosítja, és amiben van kellő gyakorlata. Ettől a lépéstől jelentősen javulhat az ellátás biztonsága. Mert ha igaz, ami abban a bizonyos jelentésben benne van, nehezen érthető, miért asszisztálnak hozzá az orvosok, miért kezdenek bele ilyen körülmények között az ellátásba?

Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Ha komolyan vesszük, hogy hozzáigazítják a kórházak orvosellátottságához a feladataikat, akkor lesz olyan hely, ahol megszűnhetnek egyes szolgáltatások, és a betegnek vonatra kell szállnia a kezelésért.

– Ez így van. És biztosan lesznek olyan ellátási formák, amelyek hetente csak egyszer lesznek elérhetők egy településen. A kancellár feladata lesz egyebek mellett, hogy megszervezze az adott ellátást, és ha nincs ott orvos a feladatra, akkor vagy küldjön oda egyet, vagy mondja meg, hogy a beteg hol kaphatja meg a szolgáltatást. Könnyen előfordulhat, hogy egy-egy szakterület specialistája egyik nap az egyik városban, másnap másik településen operál. Ha ott van a műtő és ott van a műszer is, az miért gond, hogy ha így csináljuk?

– Olyan időszakos ellátásban gondolkodik, amit a kancelláriahivatal vezényel?

– Nagyon nagy baj, ha bárhol, bármikor bármibe belekezdhet egy-egy kórház vagy annak orvosa. Akkor is, ha nincs meg az eszköze vagy a kellő szakértelme, és egy kis túlzással mindenki, mindent csinálhat. Ez veszélyezteti a betegeket. Csak egy példa, ön szerint miért üzemeltet valaki úgy érsebészetet, hogy a szakorvosának nincs meg a lehetősége az adott helyen az érfestésre, nincs CT-je, radiológusa? Ennek a gyakorlatnak kell véget vetni. Az operatív ellátásszervezést, azaz hogy melyik szakma hol működjön, a rendelőben, a műtőben melyik orvos, mikor dolgozzon, muszáj kivennünk a kórházak falai közül. Ha jó megoldásokra törekszünk, akkor ezeket a döntéseket nem a szolgáltatóknak, hanem egy lépcsővel felettük a kancellároknak kell meghozniuk. Ez nem lesz súrlódásmentes, és pont emiatt kell a kancellároknak ütésállóknak lenniük.

– Visszatérve az öt pontjára, van olyan eleme, ami az ágazat szakemberhiányát orvosolja?

– Igen, a kancellária-rendszer megszakíthatja azt az ördögi kört, hogy a kórházak egymásra licitálva tegyenek bérajánlatokat a hiányszakmákban, miközben így is csak félosztályok jönnek létre.

– Ettől több lesz az orvos és az ápoló?

– Többen nem lesznek, de akik vannak, azok szervezettebben, kiszámíthatóbb körülmények között tudnak majd dolgozni.

– Az RTL Klub nemrég fölidézte, hogy önkéntes segítőként alkalmaznak orvosokat, akik lényegében csak a hálapénzért dolgoznak. Ön szerint ez így rendben van?

– Nincs. De hogy egy-egy konkrét kórházban, konkrét ügyben mi a megoldás, én nem tudom, és nem akarom megmondani. Vannak jó gyakorlatok erre, például Veszprémben munkaidőn kívül nem mehet be a kórházba a szülészorvos, a nőnek meg annál kell szülnie, aki éppen ügyeletes. A kórházak menedzsmentjének olykor rá kell találnia az egyedi megoldásokra. Pont a rendszer működőképességének megtartása érdekében. Az egészségügy irányítói az orvosok nélkül nehezen boldogulnak, ezért néha ki kell szolgálnia a rendszernek az ő igényeiket is.

– Tudja már, mit fog kérni a háziorvosoktól az alapellátásnak szánt tízmilliárdos forrásért cserébe?

– Igen. Újdonság lesz, hogy az összegből jut majd a védőnőknek és a fogorvosoknak is, akik eddig kimaradtak. A háziorvosoktól pedig azt fogjuk kérni, hogy a következő két és fél–három év alatt mérjék fel egy kérdőív segítségével a praxis összes betegének az állapotát. Azt szeretnénk elérni, hogy pontos képünk legyen a lakosság egészségi állapotáról. Azt szeretnénk, ha minden állampolgár egészségi státuszáról lenne háromévente friss adat. Ha ugyanis tudjuk, kinek, mi a baja, könnyebb, olcsóbb megszervezni az ellátását is. És megismétlem: ha így megtakaríthatunk bármekkora összeget, azt vissza tudjuk juttatni más csatornákon az ellátókhoz.

– Miből láthatja bárki, akár ön, hogy jól működik a kigondolt rendszer?

Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Ha az előző időszakhoz képest látszik valamilyen előny. Például egy évvel ezelőtt a kórházak adóssága havi 4,5-5 milliárddal nőtt, most havi 2,5-3 milliárddal. Ez eredmény. Amikor megkezdődnek az átalakítások, ez a mutató biztosan romlik majd átmenetileg, ám ha beáll az új rendszer, akkor kevesebbnek kell lennie, mint most. Az is egy jó mutató lesz, ha az OEP adataiból az látszik, hogy csökken a szövődményes esetek száma. Ha így lesz, biztosak lehetünk abban, hogy sikerült változtatni a torz érdekeltségi rendszeren.

– Nem tudom, figyeli-e, hogy az oktatásban mi történik. Nem tart attól, hogy előbb „törik az ajtót önre” az elégedetlenek, mint hogy az eredményei látszanának?

– De, tartok tőle. Ezért egyeztetünk az érdekképviselőkkel, az EDDSZ-szel, a szakmai kamarákkal.

– Biztos benne, hogy a megfelelő szereplőkkel tárgyal? A tavalyi májusi demonstráción az EDDSZ elnökét lefütyülte a tömeg a színpadról, Sándor Mária meg hidegben, esőben öt percig némán áztatta az embereket a Kossuth téren, aztán megtapsolták.

– A lehetőségeimet nem az ízlésem határozza meg, hanem a jogszabályok. Próbáljuk mind szélesebb körre nyitni az egyeztető fórumot, egyebek mellett már kértem a reprezentatív szakszervezettől, akivel a kormányzat a jogszabályok szerint tárgyalhat, hogy nyissa ki a többiek számára is ezt a lehetőséget.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető