Járt már több olyan mélyszegénységben élő családnál is, ahol se tányérja, se evőeszköze nincs mindenkinek. A gyerekek a földön ülve, egy tányérból vagy lábasból, kézzel tömik magukba az üres csuszát. Ételeik ritkán gazdagabbak az üres tésztánál, a krumplinál és a kenyérnél. Ha levest esznek, csak a zsíros lét kanalazzák. Hiányzik otthon a fehérje, a vitamin, az ásványi anyag, tejterméket, húst, zöldséget, gyümölcsöt csak az iskolában, óvodában látnak.
A Máltai Szeretetszolgálat gyakran visz Mozgó Játszóteret a legszegényebb térségek legrosszabb helyzetű településrészeire. Aki nem mondja, azon is látják, ha éhezik. Felfalja az éretlen gyümölcsöt, habzsolja az uzsonnára kirakott snacket, még tartalékol is magának. És ami a legszembetűnőbb: nem játszik a korának megfelelő játékokkal, keveset mozog, gyorsan elfárad.
|
A nélkülöző gyerekek ételeiből otthon hiányzik a fehérje, a vitamin és a legtöbb szükséges ásványi anyag
Móricz-Sabján Simon |
Gyakori felvetés a jobb módúak részéről: a szegénységben élők a segélyeikből nem megfelelő minőségű ételeket vásárolnak, chipsre és kólára költenek. Ebben nagy szerepe van a reklámoknak, hiszen azt látják a tévében, a boldog ember kólát szürcsöl és chipset ropogtat. Ha megveszik ők is, legalább pár napra boldognak látják a gyereküket – még akkor is, ha a kólájuk silányabb minőségű.
Félévnyi szünet
A köznevelési intézményekben kapnak ugyan enni a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok, de bármennyire megdöbbentő is, csak az év 365 napjának körülbelül a felében. Az idén a szülőknek majdnem 180 napot kell megoldaniuk saját erejükből, ennyi lesz a hétvége és a szünet. Egy hónap múlva újabb extra hosszú, 16 napos téli szünet következik. Mint a gyerekvédelemmel foglalkozó alapítvány, az Age of Hope vezetője, Tóth Ákos említi, tavaly sok helyen nemhogy ételre nem jutott, de egész télen összesen ötször vagy hatszor volt mivel befűteni.
Már a magzati kortól tragikus a gyerekek helyzete,
hiszen az anyáknak nincs vitaminra pénzük, és gyakran nem is esznek, hiszen nekik jut étel a családban a
a legutolsónak. Tóth Ákos többször látott nyugtatókon élő kismamákat is.
A 0-3 éves korosztály van a legnagyobb veszélyben. A kisbabákat olyan sokáig szoptatja az anyjuk, amíg bírja, de nem feltétlenül jut már étel a hozzátáplálásra. Aki nem szoptat, előfordul, hogy a két hónapos csecsemőt pörköltszaftos kenyérrel tömi.
200 ezer
Magyarországon ma a rendszeresen éhező gyerekek számát négyszeresen múlja felül a „kríziséhezőké”. Nekik időről időre nem jut elegendő étel.
180 nap
Ebben az évben a napok majdnem felében a szülőknek kell megoldaniuk gyermekeik étkeztetését. A téli szünet például, akárcsak tavaly, extra hosszú lesz, 16 napig fog tartani.
A hároméves kortól kötelező óvoda azoknak a gyerekeknek a hétköznapi ellátását segíti, akiket eddig az édesanyjuk otthon nevelt. A tankötelezettségi korhatár csökkentése viszont nehezíti az iskolából kimaradó 16 és 18 év közötti fiatalok életét. Gyakran nem tudnak dolgozni, nincs jövedelmük; de nem is jogosultak az iskolai menzán enni.
Zsíros kenyér és tejbegríz
Bár nő az állami támogatás, nincs látványos eredménye, mivel a többletet nem az kapja, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá – mondja az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, Husz Ildikó. Ő készítette azt a tanulmányt a szociális nyári étkeztetésről Marozsán Csillával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársával, amelynek nyomán elindult a Nemzeti Minimum. Tanulmányukhoz felhasználták a Tárki 2009-es felmérésén túl a védőnők és a KSH legfrissebb információit is, valamint saját helyszíni kutatásukat.
Gyakori kérdések a gyerekéhezésről (A Nemzeti Minimum válasza)
A kormány azt állítja, megduplázódtak a rászoruló gyerekek étkeztetésére fordított támogatások, miért nem elég ez?
A kormány csak arról beszél, amit a központi költségvetés utal át támogatásként az önkormányzatoknak, miközben a probléma szempontjából azt kell megvizsgálni: összesen mennyi közpénzt fordítunk a célra? Ez pedig 2010 és 2014 között reálértéken gyakorlatilag nem változott. 2015-ben és 2016-ban már látható némi reálnövekedés, de az, hogy a többletpénz mire elég, attól is függ, eközben mennyivel nőtt a rászoruló gyerekek száma. Ráadásul hiába nőnek az állami források, ha a rendszer nem elég hatékonyan működik. A kérdés az: a pluszpénz a rászorulók ellátását javítja-e, vagy a kevésbé (vagy egyáltalán nem) rászorulókét. Csak egy példa: szeptembertől ingyen jár az étkezés szinte minden óvodásnak. A szegények már korábban is ingyenesen étkeztek, most viszont az ennél jobb helyzetűeknek sem kell fizetniük. Ez az intézkedés tehát nem a rászorulók életét könnyíti meg.
Csak pénz kell ahhoz, hogy ne legyen éhező gyerek?
A pénz önmagában nem elég. Abból, hogy az állam elkölt sok pénzt, még nem következik, hogy az tényleg azokhoz és akkor jut el, akik és amikor arra rászorulnak. Éppen a legelesettebbek azok, akik például a nyári gyerekétkeztetésben nem kapnak ebédet, mivel sok önkormányzat nem tudja vagy nem akarja azt megszervezni.
A szülőket terheli felelősség? Ha dolgoznának, nem éhezne a gyerekük.
A felelősség kérdése nagyon összetett. Kóros eseteket leszámítva nem hanyagságból vagy irigységből nem adnak a szülők enni a gyereküknek, hanem azért, mert aktuálisan nincs miből. Van, ahol a szülőnek lehetősége lenne dolgozni, mégsem teszi, máskor meg mindent megtesz, hogy a gyerekét ellássa, de ez mégsem elég. Pusztán abból, hogy a gyermek alultáplált, nem következik, hogy ez a szülőnek felróható. A gyermek és a társadalom egésze szempontjából azonban ez másodlagos ahhoz képest, hogy a gyerek hozzájusson a megfelelő táplálékhoz. Az pedig biztosan rossz irány, ha a gyermekre akarjuk hárítani a szülei döntéseinek (vagy éppen döntésképtelenségének) terhét.
A kormány állítja, rengeteg pénzt tesznek a rendszerbe, jóval többet, mint elődeik, különösen az idén, amikor már minden óvodás ingyen ehet. A szakértők azt válaszolják erre: a pénz akkor lenne elég, ha a kormány csak a leginkább rászorulókra fordítaná. Mivel szélesebb kört támogat, további költségvetési forrásokra lenne szükség ahhoz, hogy minden éhező gyereknek jusson étel. Gyorsan cáfolják a miniszterelnöki főtanácsadó, Hegedűs Zsuzsa kijelentését is: nem jut minden gyerek asztalára – és főleg nem mindennap – zsíros kenyér és tejbegríz.
Egyértelmű, hogy a mennyiségi és minőségi alultápláltság mekkora hátrányt okoz nemcsak a testi, hanem a szellemi fejlődésben is. A rosszabb egészségi állapot a tanulást is befolyásolja, a gyerek többet hiányzik az iskolából. A mindennapos stressz pedig az agyfejlődésére van rossz hatással. A gyerekkori általános egészségügyi állapot kihat a felnőttkorra is. Mindannyiunk felelőssége, mi lesz az éhező gyerekekkel, hiszen
húsz év múlva ők alkotják majd a felnőtt-társadalom egy meghatározó részét.
Bár látszik némi előrelépés az állami segítséggel kapcsolatban, sok mindent hiányolnak a szakértők. Kevés a védőnő a hátrányos helyzetű térségekben, különösen olyan, aki hajlandó kimenni a családokhoz. Az önkormányzatok sarokba szorítva érzik magukat: ha pályáznak az államhoz a nyári étkeztetésre, saját forrást is adniuk kell hozzá, ami meg nincs – ahogy ezeken a településeken a civil aktivitás is csekély. A szakértők a független monitoringrendszert is hiányolják, azzal követhetőek és ellenőrizhetőek lennének a változások.
A megoldás kulcsa nélkül
A szakértők között sincs egyetértés abban, hogyan kellene felszámolni az év minden napján a gyerekek éhezését. Négy pontban viszont egyetértenek: minden rászoruló gyereket érjen el, ne bélyegezzen meg, ne szorítsa ki a családot, és ne legyen elviselhetetlen a működési költsége. Van, aki szerint a családi pótlékot kell megemelni, de erre azt mondja a politika: a gyermekétkeztetés ingyenessé tétele pont ezt jelenti. Mások a mindenkire kiterjedő alapjövedelemben hisznek, de ott az ellenzők azzal támadnak: egy alkoholista vagy drogfüggő családban nem biztos, hogy a gyerek étkezésére költenék. Többek szerint megoldás lehet, hogy az érintett közösségek beosztják, melyik nap ki főz, de kérdés, biztosan felbukkan-e Pistike mamája, ha Pistike maga is rászoruló.
A Gyermekétkeztetési Alapítvány vezetője, Király Gábor abban látja a megoldást, ha az év minden napjára kiterjesztenék a rászorulóknak az óvodai-iskolai menzát. Husz Ildikó meg azt javasolja, a családok a hétvégére az alapanyagokat kapják meg, hogy lássák a gyerekek, miként is készül az étel, hogyan kell gazdaságosan főzni, különben sosem tanulják ezt meg. Mindebben a civilek által működtetett krízisközpontok és az élelmiszerbankok segédkezhetnének.
