Ezen kívül a Quaestor-csoport külgazdasági tevékenységet folytatott, így az is természetes, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium kapcsolatban volt vele, ahogyan több száz más, külkereskedelemmel foglalkozó céggel.”
Szijjártó azonban nem a több száz másik céget tisztelte meg figyelmével, hanem újra és újra a Quaestort.
Már a Miniszterelnökség államtitkáraként is fel-feltűnt Tarsoly oldalán. Forrásaink szerint 2014 tavaszán-nyarán a minisztérium döntéshozatalába beavatkozva ő fúrta meg a VFS Global nevű, londoni székhelyű multinacionális céget, amely a moszkvai magyar vízumközpont üzemeltetésének fő várományosa volt. A cég a világ sok országában nyújt hasonló szolgáltatást, több helyen Magyarország számára is, rengeteg referenciával rendelkezik. Helyette a vízumügyekben teljesen tapasztalatlan Quaestor kapta a megbízást.
Egy külügyi vezető, aki ellenvéleményét hangoztatta, az állásával fizetett szakmailag megalapozott álláspontjának fenntartásáért.
A párbeszéd a külügyes források szerint így hangzott: „Nem írom alá!” Mire az akkori miniszteri kabinetfőnök rávágta: „Találunk olyat, aki aláírja!” Igaza lett, a moszkvai vízumközpontot, ahol a jobb napokon akár egymillió forintos bevétel is volt az ügyintézési díjból, a Quaestor nyithatta meg, partnere pedig a jelenleg előzetes letartóztatásban lévő volt agrárdiplomata, Kiss Szilárd orosz feleségének cége volt.
A szalag átvágására Szijjártó is Moszkvába utazott. Egy, a közigazgatásban és pénzügyekben jártas forrásunk szerint a külügyi tárca eljárása nem volt feltétlenül törvénytelen, ám szokatlannak és kockázatosnak minősíthető. Az pedig, hogy közvetlenül a csőd előtt kimenekítették kötvényeiket, mindenképpen bennfentes kereskedésre utal. A hírek szerint sok, a közigazgatás vezető szintjein lévő személynek volt számlája a brókercégnél, és emiatt most nagy a pánik. Nem mindenki volt olyan szerencsés, mint a külügyi tárca.
Egy nappal a Quaestor öncsődje után elhunyt Szilágyi András, aki egy 2014. decemberi MTI-jelentés szerint a külügyi tárca beruházási főosztályvezetője volt. A Bem téri folyosókon terjedő pletykák szerint önkezével vetett véget életének. Nem világos, hogy a történteknek van-e köze a Quaestorhoz. A befektetési főosztály, amely mellesleg nem szerepel a tárca saját honlapján lévő szervezeti táblázaton, nem a minisztériumi pénzeket kezelte, hanem külföldi befektetéseket volt hivatott Magyarországra csábítani.
Szilágyit jelölték a quitói nagyköveti posztra, amely élete nagy álma volt – ezért sok kollégája nem is érti, miért lett öngyilkos két héttel a kiutazása előtt.
A szocialista Mesterházy Attila nyílt levélben kérte, hogy a külügy hozza nyilvánosságra azokat a döntés-előkészítő elemzéseket, amelyek szorgalmazták a Quaestornál lévő befektetések kivonását. A minisztérium válaszában azt közölte, hogy sem a tárcának, sem háttérintézményeinek nem volt semmilyen törvénytelen információja a Quaestor pénzügyi helyzetéről.
