galéria megtekintése

Az állam bukott, az embertelenség marad

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 13. számában
jelent meg.

Lencsés Károly
Népszabadság

Nagy Béláné 56 éves baktalórántházi rokkantnyugdíjasnak első fokon tízezer euró kártérítést ítélt meg a strasbourgi emberi jogi bíróság. Az ok: egy 2010-es törvénymódosítás miatt megfosztották őt a rokkantnyugdíjától. Az embertelen jogszabály továbbra is életben van.

– Mindig tudtam, hogy igazam van, és most már akkor sem hagyom abba, ha rámegy a házunk – mondja immár némi bizakodással Nagy Béláné. A baktalórántházi 56 esztendős rokkantnyugdíjas kedden pert nyert Strasbourgban, és ha az állam nem fellebbez, tízezer euró jár neki. De miféle elégtétel ez ahhoz képest, hogy öt esztendeje egyetlen fillér rokkantnyugdíjat sem kap?

Strasbourgban első fokon felülírták a lelketlen jogszabályt – Nagy Béláné minden valószínűséget cáfolva nyert
Strasbourgban első fokon felülírták a lelketlen jogszabályt – Nagy Béláné minden valószínűséget cáfolva nyert
Konyhás István / Népszabadság

Igazából máig nem érti a történteket, mert amikor 2010 végén kézhez vette a nyugdíj megvonásáról szóló határozatot, senki nem magyarázta el, mi a döntés oka. Csak azt tudja, hogy a korábban megállapított ötvenszázalékos munkaképesség-csökkenés mértékét a soros felülvizsgálat után negyvenre vitték le, és ezzel elvették a pénzét. Pedig egyáltalán nem érezte jobban magát. Ezért aztán pert kezdeményezett.

 

Sokra azonban nem ment vele, mert a kirendelt szakértő szerint az orvosi bizottság helyesen döntött. Ugyanakkor a szakértő sem vitatta: az asszony egészségi állapota – 2001-ben vált munkaképtelenné – 2007 óta jottányit sem javult. Nagyné a pert így elvesztette, és nem kapta vissza a nyugdíját. Annak ellenére sem, hogy 15 éves kora óta dolgozott, és több mint 25 esztendős munkaviszonyt tudott igazolni, ami két és félszerese a jogosultsághoz szükséges időnek.

Egy évvel később a következő felülvizsgálaton az egészségromlást már ismét ötvenszázalékosnak találták, az asszony tehát joggal reménykedhetett benne, hogy az 56-57 ezer forintos nyugdíját ismét folyósítani fogják. Ám csalódnia kellett: az új szabályok szerint az igény benyújtását megelőző öt évben legalább 1095 nap társadalombiztosítási jogviszonnyal kellett volna rendelkeznie, ami a nyugellátás – szerinte teljesen igazságtalan – megvonása miatt nem jött össze. 2012-ből hiányzott 18 nap. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Nagyné méltányossági kérelmét elutasította, és ismét vesztett a munkaügyi bíróságon is, hiszen a perben – tetszik vagy nem – a hatályos szabályok szerint kellett eljárni.

Nagy Béláné mégsem adta fel: sokat beszélt a férjével – aki minimálbért keres – és három gyerekével meg egy ismerősével a polgármesteri hivatalban, s arra jutottak, hogy Strasbourgba kell vinni az ügyet. Az interneten megkereste az emberi jogi bíróság címét, összegyűjtötte az általa fontosnak vélt papírokat, majd 2013 augusztusában az egészet postára adta. Nem kis meglepetésére három nap múlva már jött is a válasz, amelyben megköszönték a bizalmát, és kértek még pár dokumentumot. Nagyjából fél év után javasolták, hogy fogadjon ügyvédet, mert a beadvánnyal szeretnének érdemben foglalkozni, de a továbbiakban az eljárás angol nyelven folyik. Megint csak a világháló segített az asszonynak, mert megtalálta Cech Andrást, aki nem egy panaszos ügyét vitte már sikerre Strasbourgban. Ő vállalta Nagyné képviseletét, és további iratokat nyújtott be. Az ügyvéd szinte biztos volt benne, hogy nyernek, bár a magyar kormány kétszer is kérte, utasítsák el a beadványt. Először azt kifogásolták, hogy az asszony nem merítette ki az összes hazai jogorvoslati lehetőséget – miért tette volna, hiszen a bíróság nem írhat felül egy lelketlen szabályt –, másodjára meg a panasz benyújtására rendelkezésre álló hat hónapos határidő túllépésére hivatkoztak.

Hiába, mert Strasbourg – igaz, egyelőre nem jogerősen, hiszen az állam fellebbezhet – hivatalosan is igazat adott Nagy Bélánénak.

Ott kimondták: miután az ellátásra való jogosultságot már megszerezte – negyedszázadon át fizette a járulékokat –, és az állapotában később sem állt be kedvező változás, a rokkantnyugdíj megvonása sérti a tulajdonhoz való jogát. Az elszenvedett sérelem miatt a panaszosnak ötezer euró vagyoni és ötezer euró nem vagyoni kártérítés jár.

Nagy Béláné tudja, hogy messze még az út vége
Nagy Béláné tudja, hogy messze még az út vége
Konyhás István / Népszabadság

– Tudom, sok dolgunk lesz még. Mondta az ügyvédem is, hogy messze az út vége, és először meg kell várni, hogy az ítélet jogerős legyen – fogalmaz óvatosan Nagyné.

Ha visszavonhatatlanul nyernek, a cél az eredeti állapot helyreállítása: kapja meg a nyugdíját 2010-ig visszamenően. Amennyiben ezt nem tudják elérni, megint perre viszik a dolgot. Ha vesztenének, következhet az Alkotmánybíróság és legvégül megint Strasbourg. Ha csak eszébe nem jut valakinek, hogy módosítani kellene azt az ostoba jogszabályt, amelyre hivatkozással egy beteg embert meg lehet fosztani a járandóságától. Havi nem egészen hatvanezer forintról van szó.

Nagyné legutóbb tavaly volt felülvizsgálaton. Első nekifutásra negyven-, majd a fellebbezése után másodfokon már 58 százalékos munkaképesség-csökkenést állapítottak meg.

– Tudja, az örökös stressz, az idegeskedés senkinek nem használ. Néha napokig mozdulni is alig tudok az ízületi gyulladás miatt. Folyton rám jön a sírás, ha arra gondolok, meddig kell még kínlódnunk. Különben nem sok marad a tízezer euróból sem, annyi adósságot hoztunk össze. Itthon miért nem segít valaki rajtunk?

Mindenkinek külön kell perelnie

Az ítélet hivatalos szövegének kézhezvétele után azt tanulmányozni fogják, és akkor döntenek majd, hogy kívánnak-e fellebbezni – egyelőre csupán ennyit kívánt közölni az Igazságügyi Minisztérium a Nagyné versus magyar állam ügyben született strasbourgi ítélet kapcsán.

Valószínű azonban, hogy az eset nem olyan súlyú, hogy amiatt a kormány a Nagykamara eljárását kezdeményezze. A verdikt egyébként másokra nem vonatkozik, tehát aki hasonló okok miatt veszítette el a rokkantsági nyugdíját – Nagy Béláné maga is ismer ilyen személyt –, az semmilyen kártérítésre nem számíthat. Panaszt sem érdemes benyújtani, ha a jogsérelem miatt valaki nem fordult korábban hazai bírósághoz, mert az emberi jogi bíróság csak azokban az ügyekben járhat el, amelyekben kimerítették a hazai jogorvoslati lehetőséget. Aki viszont ezt megtette, és az elutasító ítélet kihirdetésétől még nem telt el hat hónap, Strasbourghoz fordulhat.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.