A Magyar Közlönyben megjelent határozat ártalmatlannak látszik, hiszen nincs abban semmi, ha a közúti közlekedés biztonságának javítására, a közlekedési szabályok betartásának és az úthasználati jogosultságok megfizetésének ellenőrzésére hivatkozva a döntéshozók össze akarják kapcsolni az állami adatbázisokat.
Kinek lehetne akár egy szava is az ellen, ha a Belügyminisztérium (BM) a jövőben szívesen felhasználná a gyorshajtások visszaszorítására a kamionos útdíjfizetési rendszerben használt kamerákat. Az autópályákon, főutakon telepített, lézerszkennerrel, sebességdetektorral felszerelt, hitelesített mérésre alkalmas kamerák már most is meg tudják mondani, melyik autó mekkora sebességgel halad át alattuk. Igaz, az adatokat még nem mentik el. De a meglévő rendszerrel nemcsak a pillanatnyi, hanem az átlagsebességet is lehetne mérni, és meg lehet állapítani: a járművek két kamera között milyen gyorsan haladtak.
Sőt, a portálokra szerelt eszközökkel a rendszámok alapján akár az ellopott autók is könnyedén megtalálhatók lennének. Az egyesített adatbázis mindenre képes: akár arra is jó, hogy a NAV állítsa össze a vállalkozásoknak a cégautók útnyilvántartását. Minden azon múlik, mit engednek majd meg az új jogszabályok.
Sokáig ezek megalkotására sem kell már várni. A kormány határozata alapján legalábbis a belügyi és a fejlesztési tárca illetékeseinek június 30-ig kellett felülvizsgálniuk a „közlekedési rendszerekben keletkező, valamint az egyes kapcsolódó hatósági és közútkezelői nyilvántartásokban kezelt” adatok megosztását befolyásoló jogszabályokat.
A jogszabály még várat magára, de az sem mindegy, mennyi pénz van a rendszerekre
A monitorozás seregnyi szervezet, hatóság adatainak kezelését, hozzáférési lehetőségeit érinti. Így a láthatatlan Nagy Testvér támaszkodhat majd a közlekedésszervezési, a közlekedésrendészeti, a közútkezelői, a közlekedésbiztonsági, a közúti közlekedési ellenőrzési, a katasztrófavédelmi, a bűnüldözési, a szabálysértési, a nemzetbiztonsági és a statisztikai adatgyűjtési feladatokat ellátó szervezetek adataira. Az azonban, hogy melyikük jogosultságai mikor és mire terjednek majd ki, csak szeptember végén, a két szakminiszter közös jogszabály-módosító javaslatából derülhet ki.
Addig lehet találgatni, hogy az összefésült állami információs rendszer mi mindenre lehet még jó. A belőle néhány gombnyomással kinyerhető adatok valóban csak a tilosban járók megrendszabályozásánál kerülhetnek elő, vagy, mondjuk, a „nemzetbiztonsági” érdekekre hivatkozva meg nem nevezett felhasználók esetleg az üzleti és politikai csatározásoknál is hasznát látják. Esetleg megtudható, hogy a nemzeti együttműködés rendszeréből kimaradt pártok vezetői merre járnak, kikkel találkoznak.
A jogszabály még várat magára, de az sem mindegy, mennyi pénz van a rendszerekre. Értesüléseink szerint a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató (NÚSZ) Zrt. felügyelőbizottsága megtárgyalta a cég díjrendszereinek fejlesztésére a következő öt évben közbeszerzés nélkül igénybe vehető 12 milliárd forint felhasználásának tervét.
A félezer főt foglalkoztató, az útdíjrendszer működtetésére és az úthasználói jogosultságok ellenőrzésére évente 13 milliárdot fordító cég az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságában jóváhagyott összegből alapjaiban aligha újíthatja meg infrastruktúráját. Úgy tudjuk: a tervek szerint az év végéig 190 milliárd forint díjbevételt váró NÚSZ a 2019-ig megszavazott keretösszegből hétmilliárdot rendszerei üzemeltetésére költ majd. A fennmaradó ötmilliárdból a kisebb fejlesztéseket, köztük a személygépkocsik e-matricás és a 3,5 tonnánál nagyobb tehergépkocsik megtett úttal arányos díjrendszeréhez tartozó adatbázisok egyesítését pénzelik.
