Vidéki MSZP-s politikusok szerint a párt tagságának, szimpatizánsainak kétharmada, háromnegyede azt akarja, hogy Botka legyen a pártelnök. Őt tartják a legtehetségesebb, fiatal kora ellenére tapasztalt és sokszor bizonyított szocialista politikusnak. A fővárosban nem értik, miért habozik folyton, miért nem száll be a szocialista párt megerősítésébe, megújításába.
 |
Kilép-e valaha a komfortzónájából?
Reviczky Zsolt |
Botka elvállalta volna az elnökséget, ha valamilyen megoldással a tényleges elnökké választását elodázhatta volna a helyhatósági választások utánra. Erről szólt az a menet közben elvetélt megoldás, hogy átmenetileg Ujhelyi István legyen az elnök, és a tisztújítás majd csak az eredetileg tervezett időpontban, az önkormányzati választás után kerüljön sorra.
Ezt akadályozták meg a megbuktatott Mesterházyhoz hű elnökségi tagok a lemondásukkal, és az azonnali tisztújítás kikényszerítésével.
Botka tudja, de ha nem tudná, is látnia kell, hogy egy távolabbi sikerhez először a pártot kell uralnia. Azt is látta, hogy sok részsiker ellenére hogyan vallott ebben kudarcot Mesterházy. Uralni látszott a vezető testületeket – de annyi ellenséget gyűjtött be, hogy az első adandó alkalommal legázolták – indulatból, hőbörgésből, türelmetlenségből, anélkül, hogy akár személyi, akár politikai alternatívát állítottak volna a helyére. Az EP-választás után köd borult a szemekre: mindegy, mi lesz utána, csak Mesterházy távozzon!
Botka vállalná, és jó eséllyel képes is lenne az MSZP megújítására – de az őszi önkormányzati választáson nem akarja kockára tenni Szegedet. Városában arra is van esélye, hogy a testületi többséget is visszaszerezze. De ez az esély törékeny, és egy-két rossz lépéssel elveszíthető.
A kudarc másnapján, ahogyan Mesterházyra, úgy Botkára is rázuhanna a bűnbakkeresők haragja, mint egy tonna beton
A helyi Fidesz máris azzal támadja, hogy elárulta Szegedet, mert két ilyen fontos posztot nem lehet fél-fél állásban betölteni. Szegeden Botkát és a polgármesteri teljesítményét sokkal jobban szeretik, mint az MSZP-t. Az önkormányzati választásokon a párt rendre 10 százalékkal jobban szerepel, mint a parlamenti voksoláson. Botka polgármesterként konzervatív, jobboldali szavazóktól is jelentős mennyiségű szavazatot kapott.
Bizonyított tény, hogy sokan szavaztak rá, akik egyéni körzetben fideszes jelöltet támogattak. Joggal fél, hogy ha még a kampány előtt elnökként azonosíthatóvá válik a legnagyobb ellenzéki párttal, akkor ezeket a szavazatokat elveszíti.
Botka erről nem beszél, de Mesterházy sorsának számára is figyelmeztető üzenetei vannak. Botka pártelnöki jövőjét előre meghatározná, ha magára húzná a valószínűsíthető fővárosi választási kudarcot. Azok a párton belüli személyek és szimpatizánsok, akiket valójában nem érdekel a baloldal sorsa, nem érdekli őket a vidék, a munkavállalók, ezekben az ügyekben semmiféle megújulási javaslatuk nincs, csak arra tudnak gondolni, hogy most, azonnal visszajussanak a fővárosi önkormányzati világ kifizetőhelyei közelébe, ahol most a Fidesz emberei sütkéreznek, Botkától is csak az azonnali sikert fogadnák el. Nehogy már minden kanyilót Lázár János és Fekete György osztogasson!
Csakhogy éppen úgy nincs esély megnyerni a fővárosi önkormányzati választást, mint a parlamenti voksolást sem volt áprilisban. Látszik: ha tízszer kell módosítani ezért az önkormányzati törvényt, akkor a Fidesz tízszer módosítja, de nem hagyja visszafoglalni a fővárost, ahová a rendszerváltozás óta egyre jobban lepusztuló országban visszaszorultak a maradék erőforrások. E köré halmozódnak a baloldali vágyálmok, az illúziók – a kudarc másnapján, ahogyan Mesterházyra, úgy Botkára is rázuhanna a bűnbakkeresők haragja, mint egy tonna beton.
Botka nehéz szívvel, de hosszabb távú programot tűzött ki maga elé. Megtartani Szegedet, szervezetet építeni, programot alkotni, és ha valóban látszik esély, 2016-ban majd teljes személyével beleállni a dologba.
Kérdés azonban, hogy ha nem az „igazi” egyszemélyi vezető szervezi a pártot, akkor az szerveződik-e valóban? Nem mennek-e el az MSZP még megmaradt emberei, sőt teljes helyi szervezetei Gyurcsányhoz, Bajnaihoz?
Az biztos – erre Botka is céloz minden nyilatkozatában –, hogy a baloldalnak 2018-ban, valóságos alternatívát kínálva, együttesen kell megpróbálnia legyőzni a Fideszt. Abban is igaza van, hogy az egységről – ki mit tesz hozzá ehhez, miben különböznek, miben kötnek kompromisszumot – legkésőbb a ciklus közepén meg kell állapodni.
Botka a két legfontosabb dologban: az alternatívaállításban és a baloldali összefogás kezelésében kér magának szerepet. A szimpatizánsok számára ez nem érzelmi, hanem racionális döntés kellene, hogy legyen: aki sok cikluson át sikeresen kormányzott egy várost, az valószínűleg egy országot is tudna. Aki öt évig nem tudott kormányozni, az akkor sem fog tudni, ha újra esélyt kap. De a politikai marketing nem így működik.
2016-ra ismét körbe fordulhat a világ: fel lehet-e tartóztatni Gyurcsány Ferencet, hogy ő próbálja meg egységesíteni a baloldalt, és Botka – ha valóban felvállalja azt a küzdelmet – sikeresebb lesz-e benne, mint Mesterházy Attila volt?
