Egy szakképzési centrumban 30-50 tagintézmény (szakképző iskola, kollégium, tanműhely) működik, a minisztériumi közléssel ellentétben azonban nem világos, hogy a munkáltatói jogok hogyan alakulnak. A ködös jogszabályból annyi kiolvasható, hogy a szakképző iskolák vezetőinek keze még jobban meg lesz kötve, mint a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz (Klik) tartozó vezetőké.
|
Nem tudni, ki dönthet arról, hogy kit vehetnek föl egy szakképző intézménybe
M. Schmidt János / Népszabadság/archív |
Tavaly télen a szakszervezetek nyomására ugyanis sikerült módosíttatni a köznevelési törvényt, melynek nyomán a klikes iskolák igazgatói beoszthatják a tanórákat, illetve engedélyezhetik a szabadságolást, de a szabályozatlanság miatt a szakképző intézmények vezetőinek még ennyi mozgástér sem jár. A minisztériumi közlés szerint a tanulói jogviszony kérdése rendezett, ám ennek sem találtuk nyomát. Nincs arra vonatkozó jogszabály ugyanis, hogy ki dönt a tanulók felvételéről: a tagintézmény igazgatója vagy a centrum igazgatója.
A zűrzavarra jellemző, hogy az NGM nem rendezte jogszabályban, mi a feladatmegosztás a képzési centrumok, az állami fenntartó szervezet (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal) és a minisztérium között. Ez a probléma a jövő héten már nem csak papíron létezik: a pótfelvételik és a pótbeiratkozások miatt alapvetően érinti a gyerekeket: ki veszi majd fel őket? A centrum vezetője vagy a tagiskola?
Az sem tudható, hogy az adott központok mekkora költségvetéssel gazdálkodhatnak. Bár a centrum költségvetési szerv, az a képtelen helyzet állt elő, hogy
elfogadott büdzsé híján nem tudható, milyen személyi állománnyal – azaz hány pedagógussal, dolgozóval – működhet.
A bizonytalanság érzése talán ez utóbbi miatt erősödik az érintett iskolák pedagógusaiban. – Szabadságon voltunk már, amikor a Kliktől átkerültünk az NGM-hez. Értesítettek bennünket a fenntartóváltásról, de az új munkaszerződésünket, amit már rég ki kellett volna adni, még nem kaptuk meg – közölte lapunkkal egy vidéki iskola neve elhallgatását kérő oktatója, aki szerint ez a költségvetéssel áll összefüggésben: elbocsátásokra számítanak.
2016. szeptember elsejétől egyébként újra átalakul az egész rendszer. Jövőre indulnak a szakiskolából létrejövő szakközépiskolák, és a szakközépből átalakuló szakgimnáziumok. Az akkor induló képzéseket meg kell hirdetni, hiszen indulnak a felvételik, ám ebben az átalakításban még nincsenek meg az új intézménytípusok elfogadott tantervei, holott csak ezek alapján lehetne meghirdetni a felvételit.
Szemben az unióval
Az Európai Unióban is – akárcsak nálunk – élénk vita folyik arról, hogy a gyakorlati-szakmai képzést a gazdasági szereplők feladatai közé utalják-e. Csakhogy míg a tagállamok zömében 16 éves kor – azaz egy kilenc- vagy tízéves műveltséget és alapkészségeket megalapozó általános képzés – után kerülnek a gyerekek a gyakorlati képzésbe, addig Magyarországon 14 éves koruk után. Amíg az unióban ódzkodnak a korai pályaválasztástól, és egyre inkább az a trend, hogy az alapozó szakaszt kitolják, addig nálunk éppen fordítva van: az Orbán-kormány a korai szelekciót erősíti az oktatáspolitikájával.
